Matan Angrest neve ma már egész Izraelben ismert.
Kedden este a volt izraeli túsz először lépett be a haifai Sammy Ofer Stadionba azóta, hogy Gázába hurcolták – és vele együtt az egész ország fellélegzett.
„Boldogan mondhatom: hivatalosan is hazatértem”
Elrablása előtt Angrest a 7. páncélos dandár katonájaként szolgált, tankvezetőként. A Nahal Oz térségében zajló heves harcok során három bajtársa vesztette életét: Tomer Leibowitz őrmester, Daniel Peretz százados, valamint Itai Chen őrmester, akit elraboltak, és akinek holttestét a Hamász csak két évvel később szolgáltatta vissza Izraelnek.
Amikor Angrest kilépett a stadion alagútjából, a több tízezres tömeg fülsiketítő ovációval fogadta. Megállt, körbenézett a lelátókon, majd egyetlen mondattal foglalta össze mindazt, amin keresztülment:
„Gázában az alagutakban voltam, ami nem volt kellemes – de ez a világ legjobb alagútja.”
A stadion egy emberként robbant tapsban és könnyekben. Angrest ezután a közönséghez fordult, és az elmúlt két évről beszélt: a fogságról, a túlélésről, valamint arról, mi adott neki erőt a legnehezebb pillanatokban.
„Zöld testvéreim, sok mindenen mentem keresztül az elmúlt két évben, a Hamász kegyetlenségei közepette. Ma pedig boldogan mondhatom: hivatalosan is hazatértem”
– mondta.
Az izraeli túsz hangja betöltötte a stadiont
„A fogság során rengeteg nehézséget éltem át, de az tartott életben, hogy egyszer visszatérek ide. Köszönöm a klubnak, amely végig támogatta a családomat, és visszahozott a pályára. És arra kérlek benneteket, gondoljatok Ran Gvilira és minden gyászoló családra, imádkozzatok értük.”
Ekkorra a stadion már nem pusztán sportesemény helyszíne volt, hanem nemzeti közösségi térré vált. Angrest együtt énekelte a közönséggel a Maccabi Haifa ikonikus „Zöld dalát”, egyre hangosabb éneklésre buzdítva a szurkolókat. Amikor a hang egy pillanatra alábbhagyott, fekete humorral törte meg a csendet:
„Mi ez? Visszamegyek Gázába.”
A válasz azonnali volt: a tömeg hangereje megduplázódott, a stadion dübörgött – egyértelművé téve, hogy Angrest nincs többé egyedül. És soha nem is lesz.
Akik még nem térhettek haza
Az este során az izraeli énekes, Benaia Barabi is csatlakozott Angresthez, és előadta Yeruka Sheli című dalát. Barabi egy különleges Maccabi Haifa-mezt viselt, amelyen Ran Gvili neve szerepelt – annak a túsznak az emlékére, akit még mindig Gázában tartanak fogva.
A gesztus fájdalmasan emlékeztetett arra, hogy miközben Angrest hazatérhetett, nem mindenki kapta még vissza a szabadságát.
A pályán a Maccabi Haifa 4–1-re legyőzte a címvédő Maccabi Tel-Avivot 28 869 néző előtt. Az este valódi győzelme azonban nem az eredményjelzőn született meg, hanem abban a pillanatban, amikor egy volt túsz végigsétált a stadion alagútján – és az egész világ láthatta:
Izrael nem felejt. Izrael visszavár. Izrael hazahozza az övéit.
Ezt a cikket szerkesztőségünk a sábát beállta előtt készítette, és előre időzítve jelent meg az oldalon.
