Úgy tűnik, valami változás zajlik Szaúd-Arábiában. Az utóbbi időben a királyság szokatlanul éles hangot ütött meg Izraellel szemben. Ennek fényében adódik a kérdés: vajon az a Szaúd-Arábia, amelyet az iráni rezsim esküdt ellenségeként és az Izraellel való normalizáció első számú jelöltjeként ismertünk, irányt vált?
A válasz elsősorban magában a királyságban keresendő. Mohammed bin Szalmán szaúdi koronaherceg számos lehetőséget lát Izraelben, de egy súlyos kockázatot is.
A Jeruzsálemmel kialakítható diplomáciai, gazdasági és biztonsági előnyök mellett pontosan tisztában van azzal, hogy ez Szaúd-Arábiában rendkívül robbanásveszélyes kérdés, amely alááshatja saját belső pozícióit.
A szaúdi királyi házon belül létezik egy egész irányzat, amely határozottan ellenzi a hivatalos kapcsolatok felvételét Izraellel.
Ez az ellenállás nem csupán a palesztin ügyhöz kötődik – amely sokszor inkább diplomáciai ürügy –, hanem ahhoz a felfogáshoz, hogy Izrael a regionális hegemóniáért folytatott versenyben rivális.
Számukra ez zéróösszegű játszma.
A „régi gárda” és a vallási establishment árnyéka
Ennek az irányzatnak az egyik legismertebb alakja Turki al-Faiszal herceg, a hírszerzés egykori vezetője, Faiszal király fia. Ő Izraellel való kapcsolatfelvételt a 2002-es Arab Békekezdeményezés elfogadásához köti, amely Izrael teljes kivonulását követeli a vitatott területekről és egy palesztin állam létrehozását.
Mellettük továbbra is jelentős tényező a vallási establishment. Hiába próbálta Mohammed bin Szalmán gyengíteni a konzervatív vahhábita klerikusok hatalmát, a mecsetek pénteki prédikációiban ma is rendszeresen elhangzik a zsidóellenes retorika és a „Palesztina felszabadításáért” mondott imák.
Az antiszemitizmus nem tűnt el – csak alkalmazkodott.
A fiatalok és a közösségi média: Izrael mint bűnbak
A koronaherceg számára kulcsfontosságú a fiatal generáció támogatása. A közösségi média korszakában azonban Izrael a gázai háború idején páriává vált. Hiába a mérsékeltebb szaúdi médiatónus,
a közvélemény jelentős része Izraelt látja Gáza pusztulásának fő felelősének, nem pedig a Hamászt.
A Washington Institute tavalyi felmérése szerint az október 7-i mészárlás után drámaian nőtt a Hamász iránti szimpátia Szaúd-Arábiában. Bár 2025-re némi visszarendeződés látható, a politikai kockázat továbbra is komoly.
Regionális játszma: Rijád Izrael alternatívájaként pozicionálja magát
Ebben a környezetben Mohammed bin Szalmán számára előnyös, ha a nemzetközi porondon Izraellel szembenálló, „kiegyensúlyozó” szereplőként jelenik meg.
Olyan vezetőként, aki a palesztin állam elismerését szorgalmazza Nyugaton, miközben Washington első számú közel-keleti partnerének szerepéért versenyez Jeruzsálemmel.
Szíriában Rijád aktívan hozzájárult ahhoz, hogy az új damaszkuszi vezetés és az amerikai adminisztráció közeledjen egymáshoz. Jemenben fellépett az Izraellel kacérkodó szeparatisták ellen. Libanonban a szaúdi politika célja a Hezbollah visszaszorítása. Afrikában Szomália, Szudán és Szomáliföld kérdésében is Izraellel ellentétes álláspontot képvisel.
A „regionális hegemóniáért” folytatott versenyben jelenleg Rijád magabiztosnak érzi magát. Mohammed bin Szalmán szemében Izrael nem partner, hanem kihívó – egy olyan szereplő, akit kordában kell tartani, nem pedig azonnal magához ölelni — írja az Israel Hayom.
- 11:30
2022. március 4. - 17:00
2025. november 20. - 13:002021. október 25.
