Dave Chappelle esete jól rávilágít arra, hogy a globális kulturális elit egy része mennyire képtelen következetesen viszonyulni a szabadság, az erőszak és a felelősség kérdéseihez – különösen akkor, amikor Izrael kerül szóba.
Dave Chappelle Netflixen frissen megjelent előadásának egyik legnagyobb visszhangot kiváltó mondata az volt, amikor a világhírű humorista azt állította: ha valaha nyilvánosan kimondaná, hogy „Izrael mellett állok”, az csak egy dolgot jelenthetne – hogy beépítették, megzsarolták, vagy valamilyen módon kompromittálták.
Dave Chapelle 240 újságíró megölésével vádolta Izraelt
Dave Chapelle kijelentése messze nem puszta provokatív poén volt:
egy olyan narratívát erősít, amely szerint Izrael támogatása eleve gyanús, illegitim, vagy legfeljebb külső nyomás, kényszer hatására képzelhető el.
Ez a megközelítés különösen visszás egy olyan időszakban, amikor Izrael a létét fenyegető terrorral kénytelen szembenézni, miután a Hamász 2023. október 7-én brutális támadást hajtott végre izraeli civilek ellen. Ebben a kontextusban az „Izrael mellett állok” mondatot kódolt árulásként vagy megalkuvásként értelmezni már nem szatíra, hanem egyértelmű politikai állásfoglalás.
Chappelle még tovább ment, amikor a Bill Maher által felvetett szaúd-arábiai emberi jogi aggályokra reagálva Izraelt azzal vádolta, hogy három hónap alatt „240 újságírót ölt meg” Gázában. A számot számos elemző és szervezet vitatja, ám a probléma nem pusztán a statisztikai pontatlanság. Ez a fajta relativizálás jól ismert: Izrael lépéseit kiragadva, a kontextust – a folyamatos terrorfenyegetést, az emberi pajzsként használt civileket, a háborús realitásokat – következetesen figyelmen kívül hagyva zajlik a moralizálás, miközben a valódi diktatúrákkal szemben ugyanez a mérce feltűnően engedékennyé válik.
Chapelle kijelentése szerint Izrael támogatása sose lehet őszinte
Chappelle esetében mindez ráadásul a „szólásszabadság” nyelvén van előadva, miközben burkoltan azt az üzenetet közvetíti, hogy bizonyos vélemények – mindenekelőtt Izrael támogatása – eleve nem lehetnek őszinték.
Neokonzervatív nézőpontból ez messze nem csupán egy megosztó humorista újabb botránya. Sokkal inkább annak a kulturális közegnek a tünete, amelyben a Nyugat egyre gyakrabban kérdőjelezi meg saját szövetségeseinek legitimitását, miközben feltűnő engedékenységet tanúsít a radikalizmussal és az autoriter hatalmakkal szemben.
A humor nem jelent felmentést a felelősség alól – különösen akkor nem, amikor a poénok egy szövetséges ország démonizálásához és a morális bizonytalanság további elmélyítéséhez járulnak hozzá.
Dave Chappelle továbbra is kétségkívül tehetséges és befolyásos alkotó. Legutóbbi fellépése azonban ismét azt igazolja: a provokáció önmagában még nem bátorság, és a cinizmus nem pótolja az erkölcsi tisztánlátást. Izrael támogatását kódolt árulásként beállítani nem a hatalomkritika csúcsa, hanem a nyugati önbizalom és értéktudat újabb leépülésének jele.
Kép: Wikimedia Commons/ John Bauld