Mit jelent 45 év után újra magyar űrhajóst küldeni a világűrbe? Milyen technológiával, milyen céllal és főként: milyen haszonnal tér vissza egy ország az űrkutatásba? Az 50 perc műsorában Szalai Kálmán vendége Magyari Gábor, az Axiom Space stratégiai tanácsadója, aki nemcsak szakemberként, hanem az első magyar űrhajós tartalékaként ismert Magyari Béla fiaként is személyesen kötődik a témához.
A beszélgetés során kiderül, hogyan zajlott édesapja kiválasztása a hetvenes években, miért maradt le végül a repülésről, és hogyan folytatódott a magyar űrkutatás története egészen Kapu Tibor 2024-es küldetéséig. Magyari Gábor részletesen mesél arról, mit nyerhet Magyarország az űrkutatásba fektetett 100 millió dollárból, és miért tartja fontosnak, hogy a fiatal generációk újra álmodni merjenek – akár a csillagokig.
A hetvenes évek: amikor minden vadászpilóta álma az űr volt
„Édesapám első osztályú vadászpilóta volt” – idézte fel Magyari Gábor. A hatvanas évek végén a Szovjetunió programot indított, amelyben minden tagállam – így Magyarország is – küldhetett űrhajóst. „Ez nemcsak tudományos és technológiai, hanem presztízskérdés is volt. Magyarország hetedik nemzetként jutott a világűrbe.”
A kiválasztás szigorú volt: száz vadászpilóta közül két ember maradt talpon – Farkas Bertalan és Magyari Béla. „Négyen mentek ki Moszkvába, közülük kettő bizonyult végül maradéktalanul alkalmasnak.” Gábor mosolyogva emlékezett: „Kiskunfélegyházán, a Petőfi Múzeumban még most is látható olyan poszter, amin apám az első magyar űrhajós.”
Bár végül Farkas Bertalan repült, Magyari Béla neve és felkészültsége a szakmában legendás maradt. „Apámnak ugyanúgy legyártották az űrruhát és az ülésbetétet, mert bármikor cserélni kellett volna, ha az utolsó pillanatban probléma adódik.”
Egy nemzeti hős civil életben
A küldetés után sem szakadt el a repüléstől. „Apám vadászpilótaként folytatta a pályáját 1989-ig, amikor egy szívizomgyulladás miatt letiltották.” Nem fordult a polgári repülés felé: „Ő hivatásos katona volt, a légierő szolgálatát tekintette az életének.”
A pilóta később mérnök ezredesként doktorált: „A Miskolci Egyetemen anyagtudományból szerzett PhD-t. Erre nagyon büszke volt.” Otthon „egy egész sziklagyűjteményt tartott, és minden kőzetet felismert”.
Magyari Gábor számára az űr nemcsak gyermekkori mese volt: „Apám kommunikációja és habitusa azt sugallta, hogy a repülés csúcsa az űrrepülés.”
A teljes adás itt tekinthető meg:
Az apa öröksége: pilóta és űrkutató egyszerre
„A repülésen keresztül jutottam el az űr iránti érdeklődésig” – mondta. Ifjúként a Magyar Csillagászati Egyesület tagja volt, majd eljutott a NASA űrtáborába is. „Ott space shuttle pilótaként vettem részt szimulációkon. Azóta sem múlt el bennem a vágy, hogy a repülés és az űrkutatás összekapcsolódjon.”
Végül pilótaként dolgozott, de az űripar mindig visszavonzotta. „2015-ben Magyarország csatlakozott az Európai Űrügynökséghez. 2020-ban már reális lehetőségnek tűnt, hogy magyar állampolgár is jelentkezhet asztronautának.”
Egészségügyi okok miatt nem lehetett űrhajós, de a szakma így is számított rá. „Én koordináltam a magyar jelöltek kiválasztását az európai válogatáson. 149 honfitársunk jelentkezett, de sajnos senkit sem választottak ki.”
A magyar űrprogram újjászületése
Ezzel párhuzamosan megszületett az a nemzeti program, amely végül Kapu Tibor útjához vezetett. „A Külgazdasági és Külügyminisztérium űrstratégiája alapján Magyarország saját programot indított, a HUNOR-t, vagyis a Hungarian to Orbit kezdeményezést.”
A cél nem csupán az volt, hogy valaki újra a világűrbe jusson, hanem hogy a magyar ipar és kutatás bekapcsolódjon a nemzetközi űrtevékenységbe. „Ahhoz, hogy az európai űrügynökségben befizetett tagdíj megtérüljön, nekünk is kompetenciát kell építenünk. Ehhez kellett ez a program.”
A válogatásban négy jelölt jutott a döntő szakaszba – köztük Kapu Tibor, aki 2024-ben húsz napot töltött a Nemzetközi Űrállomáson. „Ő az első 1000 ember között van, aki valaha járt a világűrben – ez óriási eredmény egy kis ország számára.”
„Ez egy új űrkorszak”
A magyar program az Axiom Space amerikai céggel együttműködve valósult meg. „Ez volt az első alkalom, hogy kereskedelmi alapon jutott magyar ember a világűrbe. Az űrrepülőjegyet egyszerűen megvásároltuk – mint egy repülést az Antarktiszra, csak ez most a Nemzetközi Űrállomás volt.”
A 100 millió dolláros beruházásról Magyari Gábor szerint nemcsak szimbolikus értéke miatt beszélünk: „Ez lehetőséget teremtett, hogy a magyar cégek és kutatók tapasztalatot szerezzenek. Ez a tudás a jövőben a gazdaságban is megtérülhet.”
Kapu Tibor küldetése során a magyar kísérletek főként az egészségügy, az anyagtudomány és a sugárzásmérés területére koncentráltak. „Olyan méréseket végzett, amelyekből termékek és új kutatási irányok születhetnek. Az eredmények értékelése évekbe telik, de az alapot már leraktuk.”
A tudás megtartása és továbbadása
Magyari Gábor szerint a legfontosabb feladat most az, hogy ez az eredmény ne egy egyszeri siker maradjon. „Nem az a cél, hogy egyetlen ember jusson az űrbe, hanem hogy Magyarország újra a nemzetközi űrkutatás része legyen.”
A jövő magyar űrhajósaitól azt várja, hogy „ne csak repüljenek, hanem dolgozzanak az űriparban, legyenek meghatározó szakemberek, akikre a világ figyel.”
Ahogy fogalmazott: „Én azt szeretném, hogy amikor majd 60 évesen visszanéznek, azt mondhassák: innen indultam, és az űr volt a karrierem kezdete.”






