Az október 7-e utáni antiszemitizmus határozott kezelése és idejében történő megfékezése helyett az ausztrál politikai vezetés többnyire megmaradt az üres nyilatkozatok szintjén.
Zeddy Lawrence véleménycikke a The Jewish Chronicle hasábjain az ausztráliai antiszemitizmus aggasztó térnyeréséről.
Antiszemitizmus-vészhelyzet Ausztráliában
Néhány hónappal ezelőtt Zeddy Lawrence az ausztrál zsidó J-Wire portálon megjelent írásában azt elemezte, milyen különbségek figyelhetők meg az antiszemita terrorfenyegetések kezelésében az Egyesült Királyság és Ausztrália között. Előbbiben 2009-ig élt, utóbbi ma az otthona.
Az 1970-es években London belvárosában felnövő zsidó gyermekek számára az IRA bombatámadásaitól való félelem a mindennapok része volt. Minderre ráépült a brit antiszemitizmus évszázadokra visszanyúló hagyománya: a középkori vérvádtól a „cionizmus = rasszizmus” jelszaváig, valamint azoknak a politikusoknak és közszereplőknek a hosszú sora, akik nyíltan ellenségesen viszonyultak a zsidó államhoz.
Két esemény különösen mély nyomot hagyott a közösségi emlékezetben: Shlomo Argov izraeli nagykövet elleni merényletkísérlet 1982 júniusában, valamint az izraeli nagykövetség és a londoni Balfour House elleni kettős terrortámadás 1994 júliusában. Ezek nem puszta figyelmeztetések voltak, hanem annak bizonyítékai, hogy a zsidók elleni gyűlölet könnyen halálos erőszakká válhat.
A holokauszt után sok túlélő Ausztráliát választotta új hazájául
Ausztrália ezzel szemben évtizedeken át a multikulturalizmus mintaképeként tekintett önmagára. Olyan országként, ahol mindkét nagy politikai párt következetesen Izrael mellett állt, és ahol ez a kétpárti konszenzus a zsidó közösség számára valódi biztonságérzetet adott.
Az ország történelmét olyan kiemelkedő személyiségek alakították, mint Sir John Monash tábornok, Sir Isaac Isaacs és Sir Zelman Cowen főkormányzók, Josh Frydenberg volt pénzügyminiszter vagy Frank Lowy, a Westfield alapítója.
Az ausztrál zsidóság nem kívülállóként létezett, hanem szerves része volt az ország társadalmi és gazdasági alapjainak.
A közösség nem vált önelégültté, de kétségtelenül biztonságban érezte magát.
Széles körben elterjedt volt az a meggyőződés, hogy az az agresszív antiszemitizmus és anticionizmus, amely Európa és Észak-Amerika egyes részeit sújtja, Ausztráliában nem tud gyökeret verni.
Ez a hit magyarázza azt is, miért választotta a holokauszt után oly sok túlélő Ausztráliát új hazájául. A lehető legtávolabb akartak kerülni az antiszemitizmussal terhelt Európától, és olyan országban szerettek volna élni, ahol a sport – nem pedig az identitáspolitika – uralja a közbeszédet.
A horogkeresztes feliratok és palesztin tüntetések új, gyűlölettel teli Ausztráliát eredményeztek
Éppen ezért sokként érte a közösséget minden, ami 2023. október 7. után történt. A horogkeresztes graffitik elszaporodása és a „Szabad Palesztinát” skandáló tüntetések hirtelen teljesen más képet festettek Ausztráliáról. Az európai háttérrel érkezők számára mindez fájdalmas emlékeztető volt arra, amit maguk mögött hagytak.
Azok számára viszont, akik Sydney vagy Melbourne békés, napfényes városaiban nőttek fel, mindez valódi sokkhatást jelentett.
A baljós előjelek szinte azonnal megmutatkoztak. Október 9-én, mindössze két nappal a Hamász Izrael elleni vérengzése után – még jóval azelőtt, hogy Izrael katonailag reagált volna – palesztinpárti aktivisták tömege gyűlt össze a Sydney-i Operaház előtt. Fáklyákat gyújtottak, és a beszámolók szerint olyan jelszavakat skandáltak, mint:
„Gázosítsátok el a zsidókat”, illetve „Hol vannak a zsidók?”
Néhány héttel később Melbourne egyik zsidók lakta negyedében felgyújtottak egy palesztinpárti aktivista tulajdonában lévő hamburgerezőt. A rendőrség már a kezdetektől egyértelművé tette – és később be is bizonyosodott –, hogy az esetnek semmi köze nem volt a zsidó közösséghez. Ennek ellenére a történteket azonnal a „cionisták” nyakába varrták. Aznap este palesztinpárti tüntetők vonultak egy közeli zsinagógához, amelyet végül ki kellett üríteni. Erőszakos összecsapások törtek ki a helyi zsidók és a demonstrálók között.
Amikor a biztonságérzetet felváltja a félelem
A közösség vezetői ekkor figyelmeztették az állami és szövetségi kormányzatot, hogy a folyamatok rossz irányba haladnak, és komoly az esélye a további eszkalációnak. A beavatkozás ideje szerintük már akkor elérkezett volna. A hatóságok azonban nem a megelőzést választották. Ehelyett újra és újra ugyanaz a politikai közhely hangzott el:
„Ausztráliában nincs helye az antiszemitizmusnak – ahogyan az iszlamofóbiának sem.”
Csakhogy a nyilatkozatok önmagukban nem állítják meg a gyűlöletet. Amikor a kormányzat nem hajlandó nevén nevezni a problémát, a biztonság érzetét lassan, de biztosan felváltja a félelem – még Ausztráliában is, ami egykor a világ egyik legbiztosabb menedékének számított.
Ezt a cikket szerkesztőségünk a sábát beállta előtt készítette és előre időzítve jelent meg az oldalon.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.
- 09:00
2022. július 13. - 07:30
2025. augusztus 19. - 15:302024. december 18.
