Joseph Alexander, a 103 éves holokauszttúlélő ma is fáradhatatlanul járja az iskolákat, hogy tanítson a gyűlölet következményeiről.
Ebben a novemberben töltötte be 103. életévét Joseph Alexander holokauszttúlélő. Alexander évtizedek óta járja az Egyesült Államok iskoláit és mesél. Mesél arról, amit látott, átélt, és aminek soha többé nem szabad megtörténnie. A CVW korábbi interjúiban így fogalmazott: „Amikor beszélek a fiatalokhoz, tudást adok át. Ők a jövő.”
Tizenkét koncentrációs tábort élt túl, köztük Auschwitzot, ahol egyetlen bátor lépés választotta el a haláltól. Tanúságtételét azért folytatja, mert – ahogy mondja – „én túléltem, és Hitler nem”, és mert hiszi, hogy a fiatalok kezében van a jövő, amelyben a felejtés nem győzhet. Ez a küldetése ma fontosabb, mint valaha.
Amerikában nagy a homály a holokausztról
Egy 2020-as Pew Research Center-felmérés szerint az amerikai felnőttek jelentős része nem tudja pontosan, hány zsidó halt meg a holokauszt idején, vagy miként jutott hatalomra Hitler. A bizonytalan tudás, a feledés és a tagadás ellen küzd Joseph Alexander minden egyes megszólalásával.
Joseph Alexander Lengyelországban született. 1939-ben, a német megszállás alatt családjával együtt próbáltak menekülni, de végül munkatáborokba hurcolták őket. Öt éven keresztül tizenkét különböző táborban tartották fogva, köztük Auschwitzban, Birkenauban és Dachau-ban. Az első táborban egyetlen váltóruha nélkül, térdig érő jeges vízben kellett csatornát ásniuk. Aztán jött a következő tábor, és még egy, és még egy, mígnem egy nap megérkezett a tehervonat.
„Nem személyvonat volt. Marhavagon. Három napig utaztunk étel, víz vagy toalett nélkül”
– mondta egy korábbi beszélgetésben. A vagonban utazók közel fele meghalt útközben.
Az életmentő döntés
Amikor megérkeztek Auschwitzba, az éjszaka közepén sorba állították őket. A tizenéves Joseph ekkor találkozott először Josef Mengelével.
„Azt mondta, hat kilométer innen a tábor. A sorban kiválogatta az öregeket, betegeket, gyerekeket… engem is a bal oldalra küldött.”
Alexander azonban már megtanulta, hogy a túléléshez nemcsak szerencse, hanem éles szem és gyors döntés is szükséges „Körbenéztem, és láttam, kik állnak ott. Tudtam, hogy nem közéjük tartozom. Sötét volt. Ha nappal lett volna, talán nem mertem volna megtenni. De visszafutottam a másik oldalra.”
Akiket azon az éjszakán a bal oldalra állítottak, azokat teherautókkal vitték a gázkamrákhoz „Ha nem futok vissza, ma nem beszélnék önökhöz.”
A tanúság felelőssége
Alexander azóta is vállalja a visszatérést azokba a terekbe, amelyek emléke még 103 évesen is fájdalmat hordoz.
„Miért megyek vissza? Mert én túléltem – és Hitler nem.”
A legfontosabb üzenete egyszerű és világos: „Hatmillió zsidót, köztük másfél millió gyermeket gyilkoltak meg. Nem azért, mert bármit rosszul tettek. Azért, mert zsidók voltak.”
A mai antiszemitizmus és a holokauszttagadás idején ez a hang, ez a történet felbecsülhetetlen. Hiszen vannak még helyek, ahol ott állnak a gázkamrák falai, és vannak még emberek, akik elmondhatják, mi történt. Joseph Alexander közéjük tartozik. És amíg él, beszélni fog. A jövőért.
Mázel tov, Joseph Alexander!
Ez a cikk a Zsido.com oldalán jelent meg eredetileg.
Ezt a cikket szerkesztőségünk a sábát beállta előtt készítette és előre időzítve jelent meg az oldalon.
- 20:00
2025. május 12. - 16:30
2022. április 21. - 18:072019. május 11.
