Belgiumi zsidó szervezetek azt követelik, hogy a genti Szépművészeti Múzeum (MSK Gent) haladéktalanul adja vissza a nácik által elrabolt festményt a jogos örököseinek.
A múzeum ugyan elismeri, hogy a festmény eredetileg a náciktól, kifosztás útján került a birtokába, mégis megtartaná – arra hivatkozva, hogy a tulajdonos családja állítólag korábban kártérítést kapott. Ennek azonban mindmáig semmilyen bizonyítékát nem mutatták be.
„A bizonyítékok hiányoznak, a festmény marad” – állítja a múzeum
A Zsidó Információs és Dokumentációs Központ (JID) és az Európai Zsidó Szövetség (EJA) hétfőn közös közleményben követelte, hogy a múzeum szolgáltassa vissza Gaspar de Crayer Triest püspök portréja című festményét.
A műalkotást a holokauszt idején rabolták el Samuel Hartveld antwerpeni zsidó műkereskedőtől.
A múzeum azzal érvel, hogy a háborút követően valamikor kártérítést fizettek Hartveld családjának – csakhogy erről semmilyen dokumentumot nem képesek bemutatni. A család leszármazottai határozottan tagadják, hogy valaha is kaptak volna bármiféle összeget, és jogi lépéseket helyeztek kilátásba az intézménnyel szemben.
A JNS megkeresésére az MSK Gent nem közölte, pontosan milyen összegről vagy milyen „kártérítésről” beszél.
Homályos feltételezésekre épít a bizottság érvelése
A VRT belga csatorna beszámolója szerint a múzeum az egyik saját bizottságának következtetéseire hivatkozik – ezek azonban nem bizonyítékokon, hanem puszta feltételezéseken alapulnak. A testület mindössze „valószínűsíti”, hogy Hartveld valaha megfelelő összeget kaphatott volna a művekért.
A történet tényszerű háttere ezzel szemben jól dokumentált: Hartveld antwerpeni galériáját Heinrich Kunst, a náci párt tagja erőszakkal vette át, miközben a műkereskedő kiterjedt – Belgium egyik legjelentősebbjének számító – könyvtárát 29 ládában hurcolták el. Hartveld és felesége menekülni kényszerült, végül az Egyesült Államokban találtak menedéket.
Később a galériát René Van de Broek restaurátor vásárolta meg. A múzeum bizottsága maga is elismeri: „nagyon kétséges”, hogy Hartveld valaha is megkapta a hivatalos vételárként megjelölt 200 000 frankot (körülbelül 84 millió forintot). Mindezek ellenére a testület azt feltételezi, hogy Hartveld „úgy gondolhatta”, megfelelő kompenzációban részesült.
Kártérítést a bizottság ennek alapján nem javasol – mindössze „erkölcsi jóvátételt”: azt, hogy a kiállításokon és kiadványokban tegyenek említést a „meg nem bocsátható kifosztásról”.
Az Európai Zsidó Szövetség és a JID felháborodott hangú nyílt levélben figyelmeztette a múzeumot: a Washingtoni Alapelvek és a Terezini Nyilatkozat egyaránt kimondják, hogy ha a kifosztás ténye bizonyított, a műtárgy visszaszolgáltatása nem lehet vita tárgya.
„Erkölcsileg elfogadhatatlan, hogy egy belga múzeum újabb igazságtalanságot okozzon egy zsidó családnak, amelyet már a nácik is üldöztek”
– fogalmazott Ralph Pais, a JID Belgium alelnöke.
Nem ez az első eset, hogy európai múzeumok visszatartják a zsidóktól elrabolt műkincseket
2018-ban egy holland bíróság sokak számára megdöbbentő döntést hozott: engedélyezte, hogy az amszterdami Stedelijk Múzeum ingyen megtartsa a nácik által elrabolt egyik Kandinszkij-festményt, arra hivatkozva, hogy annak múzeumban tartása „a közérdeket szolgálja”. A határozat akkor nemzetközi felháborodást váltott ki.
A nyomás eredményeként Amszterdam városvezetése 2022-ben felülírta a döntést, és a festményt visszaszolgáltatták a jogos örökösöknek.
A genti múzeum álláspontja sokak szerint azt mutatja: Európában továbbra is vannak intézmények, amelyek jogi kiskapuk mögé rejtőzve próbálnák visszatartani a zsidóktól elrabolt műtárgyakat.
A zsidó szervezetek most abban bíznak, hogy a növekvő nemzetközi nyomás hatására Belgium nem ismétli meg a holland példa korábbi hibáját.
- 20:00
2019. október 23. - 16:002022. február 12.
- 20:002021. június 4.
