„Éreztem, hogy Isten velünk van”– izraeli túszok az alagutakban tartottak sábátot

Eddig nem hallott történetek osztottak meg volt izraeli túszok.

Segev Kalfon és Matan Angrest volt izraeli túszok elmondták, hogy megpróbálták megtartani a sábátot és a zsidó szokásokat, miközben a Hamász terroristáinak fogságában voltak Gázában.

A legrosszabb körülmények között tartotta meg a sábátot

Két volt túsz a hétvégén beszélt arról, hogyan próbálták megtartani a sábátot és a zsidó ünnepeket fogságuk alatt Gázában, felidézve a dal, ima és improvizált szertartások pillanatait az alagutak mélyén. Matan Angrest és Segev Kalfon, valamint a velük fogva tartott Eitan Mor, a jeruzsálemi Waldorf Astoria Hotelben tartott különleges sábát-összejövetelen osztották meg élményeiket. Ez volt az első alkalom, hogy a férfiak nyilvánosan beszéltek arról, hogyan tartották a sábátot fogságuk alatt.

Angrest, akit 738 napig tartottak fogva, elmondta, hogy sikerült megszereznie egy kis imakönyvet. „Amint megvolt a szidur, azt mondtam magamnak: nem imádkozhatok naponta háromszor, úgy hogy nem tartom meg a szombatot. Ez a kettő együtt jár” – mondta. Megosztotta, hogyan készített kidust és hávdálát, amikor csak lehetett, néha ételt vagy italt tartalékolva, hogy ezt megtehesse. Elmondta, hogy a szombat megtartásáról egy könyvből tanult, amelyről azt hitte, izraeli katonáké lehetett. A magány különösen fontossá tette számára a sábátot. „Nem volt péntek esti vacsora, sem légkör. Egyedül ülsz, és várod az ételt, hogy elvégezd a kidust. Nem tudod, mikor kapsz valamit inni a hávdálához” – mesélte.

Angrest hozzátette, hogy az iszlámmal kapcsolatos beszélgetések kezdetben megrázták, de a szombat megtartása segített megőrizni identitását. „Erőt adott, hogy a helyes úton vagyok és a helyes dolgot teszem” – mondta.

Brutális bántalmazás: izraeli lányokat aláztak és erőszakoltak meg a hamászos őrök

Megrázó részletekről számoltak be az egykori túszok az ENSZ-nek. Csak erős idegzetűeknek

A volt izraeli túszok identitását nem törték meg

Kalfon elmondta, hogy ő és a többi fogvatartott szintén megpróbálták a föld alatt is megőrizni a sábát hagyományait. „Egy tisztátalan helyen voltunk, az iszlám gyökereinél. Számunkra ez nagy dolog volt. Egy kis alagútban voltunk, megráztuk a helyet, megráztuk a sábátot” – mondta. Bor híján vizet áldottak meg az áldások alatt. Énekelték a „Lecha Dodi”-t és a „Bar Yochai”-t, hogy köszöntsék a sábátot.

Elmondta, hogy a férfiak megosztották egymással emlékeiket családjaik sábáti vacsoráiról. „Mindenki beszélt arról, hogyan készíti az anyja a halat, és mit esznek otthon, miközben mi csak egy fél pitát ettünk sajttal” – mondta.

A sábát végét is megünnepelték, a hávdálát zseblámpa fényénél mondták el, azzal helyettesítve a gyertya lángját. Az ünnepeket is megtartották, bár néha csak utólag vették észre, hogy tévedtek a naptár értelmezésében. „A szándék számított” – mondta.