Zohran Mamdani felemelkedése nem csupán New York politikai térképét rajzolhatja át, hanem az amerikai zsidóság lelki és történelmi önképét is. Ha a palesztinbarát demokrata jelölt megnyeri a New York-i polgármester-választást, az a zsidó közösség számára olyan traumát idézhet elő, amelynek visszhangja a 20. század legsötétebb amerikai fejezeteit is felidézi – a hűségvádak, a kettős lojalitás és az önazonosság válságának korszakát.
Zohran Mamdani nem egy szokványos baloldali politikus. Ugandai születésű, indiai muszlim származású képviselő, aki nyíltan támogatja a BDS-mozgalmat, rendszeresen Izrael-ellenes tüntetéseken vesz részt, és egy interjúban kijelentette, hogy ha Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök New Yorkba érkezik, ő „szívesen letartóztatná”.
Programja nem csupán radikális szociálpolitikai követeléseket tartalmaz, hanem kifejezetten ideológiai háborút hirdet a cionizmus ellen, amelyet „kolonialista projektnek” nevez.
Egy ilyen figura megválasztása New York, az amerikai zsidóság fővárosa élére nem egyszerű politikai epizód lenne – hanem szimbolikus fordulópont:
a zsidó közösség társadalmi helyzetének, biztonságérzetének és önmeghatározásának újragondolására kényszerítené az egész amerikai zsidó világot.
A kettős lojalitás régi árnyéka
A jelenség nem előzmények nélküli. Az amerikai zsidóság mindig is kettős kihívással szembesült:
hogyan lehet egyszerre büszkén zsidó és meggyőződéses amerikai, anélkül, hogy a társadalom „kettős lojalitással” vádolná.
Ez az ellentmondás végigkísérte a 20. század első felét.
A Roosevelt-korszakban, a holokauszt éveiben a zsidó közösség vezetői – a kor antiszemita közhangulatától tartva – gyakran hallgattak. Nem követelték elég erőteljesen, hogy az amerikai kormány tegyen többet az európai zsidók megmentéséért.
Az elnök ugyan élvezte a zsidó szavazók támogatását, de a Fehér Ház ajtaja zárva maradt a menekültek előtt.
A félelem attól, hogy „túl hangos” zsidó lobbi rontaná az amerikai integráció képét, bénító erővel hatott.
Ez a mentalitás még Izrael megalapítása után is tovább élt. A hidegháborús időkben az amerikai zsidók közül sokan inkább háttérbe húzódtak, nehogy antiszemita támadások célpontjaivá váljanak.
A McCarthy-bizottság idején a kommunizmus elleni boszorkányüldözés főként zsidó értelmiségieket sújtott – elég volt a zsidó név ahhoz, hogy valakit gyanúba keverjenek.
A félelem, hogy „nem elég amerikaiak”, mélyen beivódott a közösségi tudatba.
A felszabadulás kora
Az igazi fordulat a hatvanas években következett be. A polgárjogi mozgalmak, Izrael katonai sikerei – különösen az 1967-es Hatnapos háború – és az amerikai–izraeli stratégiai közeledés lehetővé tette, hogy a zsidóság végre nyíltan, büszkén vállalja kettős identitását.
Megszületett az új zsidó-amerikai önkép: egyszerre patrióta és cionista.
Ekkoriban alakultak meg azok az intézmények, amelyek évtizedeken át védték Izrael és az amerikai zsidóság érdekeit: AIPAC, ADL, Conference of Presidents – mind a zsidó közösség önbizalmának és politikai befolyásának kifejeződései voltak. A következő évtizedekben ez a magabiztosság stabilizálta a kapcsolatot Washington és Jeruzsálem között, sőt:
az amerikai zsidóság sok tekintetben az Egyesült Államok legjobban integrált kisebbségévé vált.
Az új törésvonal: progresszió kontra identitás
A 21. század elejére azonban ez a stabil egyensúly megbomlott. A fiatalabb nemzedékek – különösen a progresszív körökben mozgó zsidó fiatalok – egyre távolabb kerültek Izraeltől.
A woke-ideológia és az interszekcionalitás elmélete a zsidókat, különösen az izraeli zsidókat, a „fehér elnyomó struktúra” részeként ábrázolja.
Az új radikális baloldal számára
Izrael már nem a zsidó túlélés történelmi szimbóluma, hanem „gyarmatosító entitás”.
Ebben a logikában egy zsidó, aki Izraelt védi, könnyen a „rossz oldalon” találja magát. Ez a gondolatvilág ma egyetemi kampuszokon, médiában és politikában is teret nyert – és ez az ideológiai közeg tette lehetővé Mamdani felemelkedését.
Mamdani-jelenség
Zohran Mamdani nem elszigetelt eset, hanem jelképe annak az ideológiai és demográfiai változásnak, amely New York, Kalifornia és más liberális államok politikáját átformálja.
Ő már nem próbálja elrejteni Izrael-ellenességét; sőt, ez kampánya központi eleme.
Az, hogy ennek ellenére komoly esélye van a győzelemre, azt jelzi:
az amerikai zsidóság politikai befolyása meggyengült, a közösség megosztott, és a korábbi védekező reflexek eltűnőben vannak.
Megdöbbentő, de a felmérések szerint a zsidó szavazók egy része – 15–20 százalék – maga is Mamdanit támogatja. Egy részük szociális ígéretei miatt, mások tiltakozásként a Trump-éra után balra tolódott pártpolitika keretében. Ezzel azonban – tudtukon kívül – saját közösségük biztonságát és identitását sodorják veszélybe.
Az identitás új válsága
Ha Mamdani győz, az amerikai zsidók újra ugyanazzal a dilemmával szembesülnek, mint elődeik a múlt században:
lehet-e nyíltan zsidónak és Izrael-barát polgárnak lenni, anélkül, hogy ezért gyanú, megvetés vagy kirekesztés érné őket?
A 2020-as évek Amerikájában, ahol antiszemita támadások száma rekordmagas, és ahol a progresszív politikai elit egyre inkább átveszi az Izrael-ellenes narratívát, ez a kérdés új aktualitást nyert.
Mamdani lehetséges győzelme nemcsak New York jövőjéről, hanem az amerikai zsidóság önvédelmi reflexéről szól.
Új korszak kezdete?
Az, hogy mindez átmeneti zavar vagy egy mélyebb, civilizációs átrendeződés előjele, a következő hónapokban derül majd ki. De az biztos: Mamdani felemelkedése felrázta az amerikai zsidó közösséget, és újra felvetette azt a kérdést, amelyet sokan már lezártnak hittek:
vajon a zsidó biztonság és identitás Amerikában valóban megkérdőjelezhetetlen – vagy csak egy történelmi kivétel, amely most ér véget?
Ha a történelem tanít valamire, az az, hogy a félelem nem tűnik el – csak átalakul.
És ha a Mamdani-jelenség valamit üzen, az az, hogy a zsidó önbizalom Amerikában többé nem magától értetődő, hanem újra meg kell küzdeni érte – hittel, öntudattal és közösségi összetartással.
Az írás szerzője Abraham Ben-Zvi professzor Izrael-díjas tudós, az amerikai–izraeli kapcsolatok szakértője, a Haifai Egyetem Politikai Tudományok Karának professzor emeritusa. Az írás az Israel Hayom oldalán jelent meg.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.
