Egy új kutatása rávilágít arra, hogy a háború milyen mélyen képes átalakítani a fiatal felnőttek vallásosságát és spiritualitását.
Több mint 1200 hallgató megkérdezésével a kutatók arra jutottak, hogy a résztvevők mintegy fele számolt be valamilyen változásról vallásos vagy spirituális elköteleződésében.
Vallás és háború
A jeruzsálemi Héber Egyetem felmérése szerint a háború kezdete óta a fiatal felnőttek körülbelül 25%-a vallotta, hogy vallásosabb lett, míg mintegy egyharmaduk fokozott spirituális elmélyülésről számolt be. Sokaknál a háborús trauma erősítette fel a vágyat, hogy a hitben és a spiritualitásban találjanak vigaszt. Ezzel szemben a megkérdezettek mintegy 14%-a arról számolt be, hogy eltávolodott a vallástól.
A kutatók hangsúlyozták, hogy az ilyen változásokat csak kulturális kontextusukban lehet megérteni. Izrael sokszínű társadalmában — amely világi, hagyományőrző, vallásos és haredi csoportokból áll — minden közösség másként viszonyul a hithez. A vallásosabb háttérrel rendelkezők nagyobb arányban számoltak be hitük megerősödéséről, míg a világi résztvevők inkább a valláson kívüli spiritualitás formáiban kerestek vigaszt. Egyesek, különösen a szekuláris válaszadók, épp ellenkező irányba mozdultak, és arról számoltak be, hogy hitük gyengült — emlékeztetve arra, hogy a háború nem mindenkit ugyanabba az irányba sodor.
Sokan átértékelték a hitélettel kapcsolatos nézeteiket
A kutatócsoport a Terror Management Theory (A haláltudat kezelése elmélet) segítségével magyarázta az eredményeket. Ez az elmélet szerint az emberek halandóságuk tudatában igyekeznek egzisztenciális biztonságot találni kulturális értékeikben vagy spirituális hitrendszerükben. „A hosszan tartó stressz időszakai nem feltétlenül erősítik meg mindenkinél a hitet” – mondta Greenwald.
„Egyeseknél elmélyítik a vallásos meggyőződést, másoknál a világi értékeket erősítik, vagy éppen spirituális keresést indítanak el a szervezett valláson kívül.”
A kutatás szerint a háború közvetlen megtapasztalása — például sérülés, szerettek elvesztése vagy rakétatámadások alatt élni — erősen összefüggött mind a fokozódó vallásossággal, mind a növekvő spiritualitással. Más szóval:
minél személyesebben élte meg valaki a háborút, annál valószínűbb volt, hogy újragondolja a hittel kapcsolatos nézeteit.
A kutatás ritka, valós idejű betekintést nyújt abba, miként formálódik a hit hosszan tartó konfliktus idején. Míg a korábbi tanulmányok többsége visszatekintő jellegű, évekkel a háborúk befejezése után készült, ez a vizsgálat néhány hónappal a jelenlegi háború kitörése után mutatja meg, milyen gyorsan képes a hit átalakulni válsághelyzetben.
Fontos megállapítás az is, hogy a vallásos elfordulás ugyanúgy a történet része. Néhányaknál a csalódottság, a gyász vagy a vallási intézményekkel szembeni kiábrándulás vezetett a hittől való eltávolodáshoz, éppen akkor, amikor mások a valláshoz fordultak vigaszért. A kutatók hangsúlyozták, hogy mindkét irányú változást figyelembe kell venni, ha meg akarjuk érteni, hogyan keresnek az emberek értelmet a traumák közepette.
Végső soron a tanulmány arra utal, hogy a háború nem csupán politikai vagy katonai esemény, hanem egzisztenciális is. Nemcsak közösségeket és tájakat formál át, hanem azokat a belső hitrendszereket is, amelyek az emberek életét irányítják. Azzal, hogy bemutatja: a hit és a spiritualitás egyaránt erősödhet vagy gyengülhet konfliktus idején, a kutatás értékes felismeréseket kínál mentálhigiénés szakembereknek, oktatóknak és közösségi vezetőknek, akik tartós stressznek kitett lakosságot támogatnak.
Ahogy a háború folytatódik, a tanulmány emlékeztet arra, hogy a hit nem statikus — alkalmazkodik, fejlődik, és néha össze is omlik a nyomás alatt. Egyesek számára horgonyt jelent, mások számára terhet. De minden esetben tükrözi az emberi természet alapvető késztetését: értelmet találni a halandóság árnyékában.
