Interjút adott a Neokohnnak Bóka János, európai uniós ügyekért felelős miniszter és az antiszemitizmus elleni küzdelem koordinálásáért felelős miniszterelnöki megbízott.
Bóka János szerint Magyarországon az elmúlt 15 év egyértelmű politikai kiállása és jogi lépései miatt a politikai antiszemitizmusnak ma nincs társadalmi tere. Közben Európa számos országában a zsidóellenesség megtűrt, sőt politikailag kifizetődő jelenséggé válik. A miniszter szerint a bevándorlás és a radikális ideológiák találkozása civilizációs veszélyt jelent, amely ellen nemcsak nemzeti, hanem európai szinten is fel kell lépni. Akciótervről, migrációról, a Sorsok Háza jövőjéről és a kampányidőszak kihívásairól beszélgettünk.
Bóka János: „Egy nap 24 óra – ebből 5-6 marad, ami nem munka”
Megyeri Jonatán: A dán elnökség idején ismét nagyszabású uniós csúcstalálkozóra került sor Koppenhágában. Hogy zajlanak ezek a találkozók, ki képviselheti Magyarországot?
Bóka János: Az Európai Tanács ülésein csak a miniszterelnök vehet részt. Ha valamiért nem tud elmenni – ami ritka –, egy másik kormányfőt kérhet meg, hogy helyettesítse, miniszteri szinten ez nem lehetséges. Tehát vagy ő megy, vagy senki. Az Európai Tanács általában félévente egyszer, mindig az aktuális soros elnökséget betöltő országban informális ülést tart. Mi is rendeztünk ilyet Budapesten, a lengyelek viszont nem, most a dánok újra szerveznek, és a következő ciklusban Ciprusban terveznek hasonlót. A mostani esemény két részből állt: az Európai Tanács üléséből, amely kizárólag az uniós tagállamokra vonatkozik, és az Európai Politikai Közösség csúcstalálkozójából, amelyhez más európai országok is csatlakoznak. Ez a diplomáciai nagyüzem mindig komoly politikai és szervezési kihívás, de egyben lehetőség is – nem véletlen, hogy az első nap programját dán királyi palotában rendezték meg.
M.J.: Az elmúlt hónapokban egyszerre lát el két komoly feladatkört: uniós ügyekért felelős miniszter és antiszemitizmus elleni különmegbízott. Hogy lehet ezt összehangolni?
B.J.: A minisztérium és a miniszterelnök európai tanácsadóinak – az úgynevezett sherpa-csapatnak – munkamegosztása jól működik. A brüsszeli állandó képviselet, a tanácsadói kör és a minisztérium között kialakult egy bevált rendszer, ami lehetővé teszi, hogy a folyamatok olajozottan menjenek. Így marad időm a különmegbízotti feladatokra is, de az idő mindig korlátos.
Egy nap 24 órából áll, ebből átlagosan 5-6 óra az, amit nem munkával töltök – és ebbe minden beleértendő: alvás, regenerálódás, család.
De ahogy Arnold Schwarzenegger mondta: „Gyorsabban kell aludni.”
„Magyarországon az antiszemitizmusnak nincs politikai tere”
M.J.: Sokan azt mondják, Magyarországon különleges a helyzet. Miközben a világban erősödik az antiszemitizmus, nálunk – mintha – visszaszorult volna. Ön miben látja ennek okát?
B.J.: Tény, hogy antiszemitizmus létezik, de Magyarországon a politikai antiszemitizmusnak nincsen tere. Ez az elmúlt másfél évtized egyik legnagyobb eredménye. A magyar kormány következetesen és világosan képviselte a zéró tolerancia elvét, és ehhez kapcsolódóan jogi és büntetőjogi lépéseket is tett. Ezek mára beépültek a társadalom tudatába: az emberek tudják, hogy az antiszemita megnyilvánulásoknak következménye van.
Azt nem tudjuk, ki mit gondol magában, de a társadalmi viselkedés szintjén kialakult egy hallgatólagos norma, amelyben az antiszemita kijelentések és gyűlöletcselekmények nem férnek meg.
Ez hatalmas változás. Viszont az európai trend épp az ellentéte: a politikai antiszemitizmus visszatért, és sok helyen kezd elfogadottá válni. Az Európai Unió több tagállamában hiteltelenné vált a fellépés ellene. Ezért fontos, hogy Magyarország európai szinten is megszólaljon ebben a kérdésben. Mert ha Európában eltolódik a határ, az idővel ránk is visszahat.
„Behozott antiszemitizmus” – a migráció és az új radikalizmus
M.J.: Az európai antiszemitizmus felerősödésében mennyire játszik szerepet a tömeges migráció?
B.J.: Ez kulcskérdés. Az elmúlt tíz év ellenőrizetlen, tömeges migrációja – főleg a Közel-Keletről és Észak-Afrikából – új antiszemitizmust hozott be Európába. Ez nem az a régi, „európai gyökerű” antiszemitizmus, hanem behurcolt jelenség.
Ezek az emberek nem Európában válnak antiszemitává – az attitűdöt már magukkal hozzák. Azt a magyarázatot, hogy a szélsőjobboldal radikalizálja őket, inkább mosolyogva kell kezelni.
A probléma ugyanis mélyebb: ezek a csoportok nem akarnak integrálódni az európai, zsidó–keresztény civilizációs alapokon nyugvó társadalmakba. És ha valaki nem akar, a legjobb integrációs program sem segít. Így jön létre az a furcsa helyzet, hogy a radikális iszlamizmus és az európai szélsőbaloldal – bár teljesen más célokat követ – azonos pillanatban, azonos ellenségképet épít.
Ugyanakkor közös a kettőben, hogy le akarják bontani az európai civilizáció hagyományos pilléreit.
Ezért láthatjuk, hogy Izrael-ellenes tüntetéseken, antiszemita megmozdulásokon iszlamista és baloldali csoportok együtt jelennek meg. A közös nevező nem Izrael, hanem az európai kultúra elleni támadás.
M.J.: Tehát ez már nem Izraelről szól?
B.J.: Pontosan. Ezért mondom, hogy a közel-keleti helyzet változása önmagában nem fogja befolyásolni ezt a jelenséget. Az európai antiszemitizmus új formája civilizációs konfliktus, nem külpolitikai kérdés.
M.J.: Van-e szövetségese ebben az ügyben az uniós országok között?
B.J.: Szakmai szinten sok konstruktív beszélgetés zajlik: kutatók, tisztviselők, bürokraták értik a problémát. De amíg nincs politikai felhatalmazás, addig ezek a tervek írott papírok maradnak. Nyugat-Európában ma egyre magasabb a politikai ára annak, ha valaki határozottan kiáll az antiszemitizmus ellen – különösen, ha ez Izrael melletti kiállással is együtt jár.
Sokan inkább kerülik a témát, vagy – ami még rosszabb – tudatosan elmossák az antiszemitizmus és az Izrael-ellenesség közötti határvonalat. Ez az igazi probléma: amikor a politikai haszon fontosabb lesz az alapelveknél.
Akcióterv és a Sorsok Háza új iránya
M.J.: Mikor elvállalta az antiszemitizmus elleni megbízotti feladatkört az ígérte, hogy konkrét célokat is meghatároz majd. Milyen határidőkkel dolgozik?
B.J.: Az uniós elnökség alatt elfogadott antiszemitizmus elleni nemzeti stratégiára építek. Célom, hogy néhány kulcsbeavatkozási területet azonosítsak, és ezekre rövid, konkrét akciótervet készítsek, melyet október–novemberben szeretném széles társadalmi egyeztetésre bocsátani, majd véglegesíteni. Minden beavatkozási területhez két-három pilot projektet kapcsolunk, kis költségvetéssel, de mérhető eredménnyel. Ezeket jövő tavaszra szeretném lezárni és értékelni.
M.J.: A Sorsok Háza-projekt sorsa is ide tartozik. Hogyan látja ezt a sok vitát kiváltó kérdést?
B.J.: A Sorsok Háza eredetileg arra született, hogy segítse a holokauszt emlékezetének feldolgozását, és hidat építsen a magyar társadalom és a zsidó közösségek között. Ezt a célt sajnos nem tudta betölteni. A projekt befejezetlen torzó maradt, és ahelyett, hogy gyógyította volna a sebeket, újratermelte a törésvonalakat. A kormány felismerte, hogy a régi keretek között azt nem érdemes folytatni. Most azon dolgozunk, hogy az épület és az ott felhalmozott érték új funkciót kapjon: olyat, amely a zsidó közösségek támogatását, a társadalmi párbeszédet és a hídépítést szolgálja. Tudom, hogy sokan furcsállják, hogy az ingatlan egy sportegyesülethez került, de szerintem az eredmény számít. Ha az új funkció valóban közösségépítő és értékteremtő lesz, akkor volt értelme új fejezetet nyitni.
Kampányidőszak és „zsidókártya”: „Vörös vonalat kell húzni”
M.J.: Közelednek a választások. Van-e kockázata annak, hogy a „zsidókártya” újra előkerül?
B.J.: Sajnos mindig akad, aki megpróbálja tesztelni, meddig lehet elmenni. Látom, hogy néhány politikai szereplő kétértelmű üzenetekkel kísérletezik, de a válaszunknak világosnak kell lennie. Egy vörös vonalat kell húzni: aki a politikai antiszemitizmust a politizálás eszközének tekinti, azzal nincs miről beszélni. A magyar kormány az elmúlt 15 évben magasra emelte a politikai antiszemitizmus árát, és minimálisra csökkentette annak hasznát.
Ma Magyarországon nem kifizetődő antiszemitának lenni – ez civilizációs eredmény, amit meg kell őriznünk. A társadalom egyre kevésbé vevő az ilyen üzenetekre.
Ha valaki mégis ezzel próbálkozik, a közélet immunrendszere ki fogja lökni magából.
Megyeri Jonatán összes cikkét elolvashatja itt.
