Miközben egyre több nyugati ország dönt a palesztin államiság elismeréséről, Új-Zéland és Horvátország a héten világossá tette: nem csatlakoznak a folyamathoz. A két kormány a gázai háborúra, a Hamász hatalmi pozíciójára és a jövő bizonytalanságára hivatkozott.
Winston Peters új-zélandi külügyminiszter az ENSZ-közgyűlésen közölte: „A háború tombol, a Hamász továbbra is Gáza de facto vezetője, és nincsenek tiszta válaszok a következő lépésekre.
Túl sok kérdés merül fel a jövő palesztin államával kapcsolatban ahhoz, hogy Új-Zéland most elismerést jelentsen be.”
Hozzátette ugyanakkor, hogy országának álláspontja szerint a palesztin állam elismerése „nem az a kérdés, hogy ha, hanem hogy mikor”. Peters hangsúlyozta: a puszta retorika helyett valódi lépésekre van szükség, amelyek a palesztin állam életképességét és legitimitását erősítik.
A baloldali ellenzék bírálta a konzervatív kormány döntését, „szégyennek” és „történelmi tévedésnek” nevezve azt.
Horvát parlament: nincs elhamarkodott döntés
Horvátországban a baloldali Možemo párt javasolta, hogy a kormány 15 napon belül ismerje el a palesztin államot. A parlament azonban pénteken nagy többséggel – 73 szavazattal 44 ellenében – elutasította az indítványt.
Ehelyett egy alternatív határozatot fogadtak el, amely a nemzetközi békefolyamatok figyelemmel kísérését és a megfelelő pillanat meghatározását irányozza elő.
Nemzetközi kontextus
Az ENSZ 193 tagállamából szeptemberig már 157 ismeri el a palesztin államiságot. Legutóbb Emmanuel Macron francia elnök, valamint Luxemburg, Málta és Monaco vezetői döntöttek így egy New York-i csúcstalálkozón.
A francia döntés után a jeruzsálemi francia konzulátus hivatalos uniós weboldalán címét „Palesztinában” tüntették fel – az 1967-es vonalaknak megfelelően.
| A nemzetközi jogban egy ország határa annak szuverén területét elválasztó, jogilag elismert vonal, amelyet általában békeszerződés, kétoldalú megállapodás vagy nemzetközi konszenzus rögzít. Ez különbözik a tűzszüneti vonaltól, amely pusztán katonai realitásokat tükröz egy fegyveres konfliktus lezárásakor, de nem határozza meg véglegesen az államterületet. Izrael esetében az 1949-es fegyverszüneti egyezmények nyomán kialakult ún. „zöld vonal” ilyen tűzszüneti határ: ideiglenes, katonai értelemben kijelölt választóvonal, amelyet maga az egyezmény is kimondottan nem tekintett nemzetközileg elismert államhatárnak. Ezért az 1967 előtti határokra való hivatkozás politikailag gyakori, ám jogi értelemben pontatlan: Izrael államhatárait nem ez a vonal, hanem a későbbi megállapodások, illetve a nemzetközi közösséggel kötendő szerződések lennének hivatottak véglegesen meghatározni.Netanjahu: „Szégyenletes megadás” |
Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök élesen bírálta az elismerési hullámot, amely szerinte a palesztin terrorizmus előtt való meghajlást jelenti: „Egy palesztin állam nem fog létrejönni” – jelentette ki határozottan az izraeli miniszterelnök.
