Szeptember 17-én különleges bélyeget bocsát ki az amerikai posta, amely Elie Wiesel, holokauszt túlélőt, Nobel-békedíjas írót és emberi jogi harcost ábrázolja. A bélyegen Sergey Bermeniev 1999-ben készült fekete-fehér portréja látható, mellette a „Humanitárius” felirat és Wiesel neve.
Wiesel élete és származása révén szorosan kötődött Magyarországhoz
Elie Wiesel 1928-ban született Máramarosszigeten – azon a településen, amely 1919-ig Magyarországhoz tartozott, ma pedig Románia része. 1944-ben, tizenhat éves korában családjával együtt Auschwitzba deportálták. A holokausztból mindössze ő és két nővére tért vissza. Édesapja 1945 januárjában, nem sokkal a buchenwaldi tábor felszabadítása előtt halt meg.
A felfoghatatlan szenvedések ellenére Wiesel nem a hallgatást választotta, hanem életét annak szentelte, hogy emlékeztessen és figyelmeztessen.
Önéletrajzi regénye, Az Éjszaka, 1958-ban jelent meg, és a holokauszt-irodalom egyik alapművévé vált. Generációk számára nyitotta meg az emlékezés és a gyász feldolgozásának lehetőségét.
Az Éjszaka egyik legmegrázóbb részlete így hangzik:
“Soha nem feledem azt az éjszakát, a táborban töltött első éjszakát, amely egyetlen hosszú és hétpecsétes éjszakává változtatta az életemet.
Soha nem feledem azt a füstöt.
Soha nem feledem a gyermekek apró arcát, akiknek teste a szemeim előtt alakult át füstté a csendes égbolt alatt.
Soha nem feledem azokat a lángokat, amelyek örök időkre elemésztették a hitemet.
Soha nem feledem azt a sötét csendet, amely egy örökkévalóságra megfosztott az életkedvemtől.
Soha nem feledem azokat a pillanatokat, amikor meggyilkolták az Istenemet, a lelkemet, és hamuvá porlasztották álmaimat.
Soha nem feledem el ezeket, még akkor sem, ha arra ítéltetek, hogy olyan hosszú ideig éljek, mint maga az Isten.”
Munkásságát 1986-ban a norvég Nobel-bizottság békedíjjal ismerte el: Wiesel lett „az emberiség hírnöke”, aki a béke, a vezeklés és az emberi méltóság üzenetét hordozta.
Származása révén Wiesel életútja szorosan összefonódott Magyarországgal is:
gyermekkora a magyar zsidóság történetének része volt. Családja és közössége a magyar holokauszt áldozatai közé tartozott – tragédiájuknak és emléküknek Wiesel egész életében emléket állított.
Méltán került a Kiváló Amerikaiak közé
Az irodalom mellett Wiesel az amerikai emlékezetpolitikában is meghatározó szerepet játszott. Jimmy Carter elnök 1978-ban az Elnöki Holokauszt-bizottság élére nevezte ki, amelynek javaslatára létrejött az Egyesült Államok Holokauszt Emlékmúzeuma. A washingtoni intézménynek Wiesel lett az első elnöke, és egészen haláláig, 2016-ig aktív részt vállalt munkájában.
Elie Wiesel most a Distinguished Americans (Kiváló amerikaiak) bélyegsorozat 18. alakjaként kap emléket – olyan nevek mellett, mint Jonas Salk és Albert Sabin orvostudományi úttörők, Ruth Bader Ginsburg, a Legfelsőbb Bíróság bírája, vagy épp Shel Silverstein író.
Az amerikai posta gesztusa nem csupán tisztelgés egy kiemelkedő életmű előtt, hanem újabb figyelmeztetés is: Elie Wiesel öröksége – az emlékezés parancsa és az emberi méltóság védelme – ma is időszerű, és minden nemzedék számára kötelező üzenet.
Ahogy Wiesel fogalmazott: „A szeretet ellentéte nem a gyűlölet, hanem a közöny.”
