Az amerikai Arkansas állam erdeinek mélyén újraéledni látszik egy olyan kísértet, amelyet az amerikai társadalom egyszer már maga mögött akart hagyni. A „Return to the Land” közösség látszólag békés vidéki életformát ígér azoknak, akik hátat akarnak fordítani a modern világnak, valójában azonban egy csak fehéreknek fenntartott enklávé kiépítéséről van szó. Az Independent beszámolója szerint a telep tagsága kifejezetten „európai származásúakra” korlátozódik, a belépés feltétele a világnézeti lojalitás, és a vezetők nyíltan vállalják szélsőjobboldali ideológiai kötődéseiket. Az önellátás ígérete mögött tehát a kirekesztés rendszere épül, amelynek logikája egyértelműen szembemegy mindazzal, amit a polgári jogi küzdelmek az elmúlt évtizedekben elértek.
A közösség veszélyessége nem csupán abban rejlik, hogy egy maroknyi ember ideológiailag homogén falut épít. A valódi fenyegetés a normalizációban van: a mindennapi életet övező ártatlan szimbólumok – kertészkedés, háziállatok, családi összejövetelek – takarásában egy olyan alternatív társadalmi modell körvonalazódik, amely tudatosan épít a szegregációra és a gyűlöletre. A tagok szemében ez a közösség egyfajta menedék a „dekadens” modernitás elől, a külvilág számára viszont inkább egy időutazás a Jim Crow korszakba, amelyben a társadalom színvonalát a bőrszín határozta meg. Mindez azért is aggasztó, mert az RTTL nem elszigetelt jelenség: kapcsolatban áll más fehér felsőbbrendűséget hirdető mozgalmakkal, és már a bővülés lehetőségét is nyíltan mérlegeli.
Ez azt jelzi, hogy a szándék nem pusztán a világtól való elvonulás, hanem a társadalmi terjeszkedés és példamutatás.
Jogi kiskapuk és precedensek
Az is árulkodó, ahogyan a szervezők jogi kiskapukat keresnek. A „privát tagsági társulás” kereteit kihasználva próbálják kijátszani a diszkriminációellenes törvényeket, miközben lényegében nyíltan hirdetik a szegregációt. Ez az eljárás nemcsak a helyi közösségeket fenyegeti, hanem precedenst is teremthet más, hasonló szellemben szerveződő csoportok számára.
Ha a társadalom és a jogalkotók nem reagálnak kellő eréllyel, az ilyen kísérletek veszélyesen gyorsan válhatnak modellé a szélsőjobboldali hálózatokban, amelyek évek óta keresik a módját, hogyan alakíthatnak ki „biztonságos” tereket ideológiáik ápolására.
A közöny ára
A „Return to the Land” tehát nem pusztán egy elszigetelt közösségi kísérlet, hanem egy társadalmi rákos daganat, amely a közöny táptalaján növekedhet. Ha mindezt bagatellizáljuk, azzal nem csupán a múlt árnyait hozzuk vissza, hanem megnyitjuk az utat a rasszizmus új legitimációja előtt. Az amerikai társadalomnak ezért nem szabad naivan elfogadnia a mozgalom önellátásról és szabadságról szóló narratíváját: ez nem a szabadság, hanem a kirekesztés földje, és ahogy a történelem oly sokszor bizonyította, az ilyen eszmék sosem maradnak meg a „kerítésen belül”.
A „Return to the Land” közösség Arkansas államban egyértelműen a fehér faji felsőbbrendűség ideológiájára épít, még ha ezt első pillantásra megpróbálja is elrejteni az „önellátás” és a „természetközeli élet” romantikus narratívája mögött. A telep alapítói és vezetői nyíltan kirekesztő szabályokat állítottak fel: a tagságot „európai származású” jelentkezőkre korlátozzák, miközben a közösséget úgy próbálják megszervezni, mintha az csupán egy privát társulás lenne, így kikerülve a diszkriminációt tiltó törvényeket. Ez azonban nem egy ártatlan vidéki kísérlet, hanem egy tudatosan felépített, ideológiailag homogén enklávé, amely a faji szegregáció újjáélesztésén dolgozik a 21. században.
A mozgalom veszélye abban rejlik, hogy a faji gyűlöletet és a szélsőjobboldali gondolkodást a mindennapi élet természetes keretei közé igyekszik beágyazni. A kertészkedés, a családi közösségek és az önfenntartás eszméje alatt valójában a rasszista ideológia terjed, amely ha teret nyer, újra feloszthatja a társadalmat bőrszín és származás alapján. A „Return to the Land” így nemcsak egy lokális jelenség, hanem egy veszélyes precedens: azt mutatja, hogy a faji felsőbbrendűséget hirdető csoportok képesek alkalmazkodni a modern körülményekhez, és új, kifinomultabb formában visszacsempészni a gyűlöletet a közbeszédbe és a mindennapokba. |