Omer Shem Tov, volt izraeli túsz megrázó beszámolója.
A 23 éves izraeli fiatal 505 napot töltött a Hamász fogságában, ebből több mint egy évet a gázai alagutakban. Most a kamerák előtt mesélt a gázai pokolról
Azért sem vált olyanná, mint ők
„Egy alkalommal felemeltem egy AK–47-est”
– mesélte.
„Elterveztem. Készen álltam. De féltem, hogy besül a fegyver.” – tette hozzá a volt túsz, megjegyezve, hogy őrei elaludtak, így maradt nála a fegyver a szobában. Egy pillanatra komolyan fontolóra vette, hogy szökni próbál.
„Azt hittem, ezt kell tennem – megölni őket. De végül visszatettem a helyére a fegyvert, mert nem bíztam benne. És nem akartam így meghalni.”
Izraeli popzenével a terroristák ellen
Omer Shem Tov elárulta, hogy a fegyveres szökési-kísérlet helyett a zenéhez fordult.
„Az egyikük azt mondta, hogy ismeri Eden Ben Zaken izraeli énekesnőt, úgyhogy elkezdtem énekelni az egyik dalát. Amikor befejeztem, ő folytatta.”
– mesélte Omer.
Ez csak egy volt a sok történet közül, amit Shem Tov megosztott a Home: Omer Shem Tov Speaks című új dokumentumfilm brit premierjén.
Shem Tovot 2023. október 7-én rabolták el a Nova zenei fesztiválról. Fogságának nagy részét föld alatt, magányosan, éhezve és bántalmazva töltötte.
„Adtak egy palack vizet, majd megmutatták a 2023. október 7-i felvételeket”
– mondta.
Egy alkalommal adtak neki egy filctollat. „Lerajzoltam a tengert és a napot – az otthonom emlékeit. Az egyik terrorista bejött, és letörölte az egészet.” – mondta.
Nem sokkal később egy nagyobb cellába vitték, ahol Shem Tov megpróbált kapcsolatot építeni az őreivel. „Volt egy kimondatlan megállapodás: ha segítek, kedvesebbek lesznek. Mosogattam, főztem, szereltem. Mielőtt eljöttem, még azt is megkérdezték tőlem, hogy hogy működnek a konyhai eszközök.”
Imával élte túl
A volt túsz elmondta, hogy sokszor alig kaptak ételt, néha csak sós vizet és egy fél pitát. Omer néha órákon át halogatta az evést, hogy be tudja osztani az egész napra. „Teljes sötétség volt. Még árnyékot sem láttam. Vak sötétség volt.”
Mint mondta, úgy élte túl, hogy megtartotta a napi rutinját, szellemileg aktív maradt, és imádkozott.
„Leültem, és beszéltem Istenhez: ‘Köszönöm, hogy lélegezhetek. Adj erőt. Vigyázz a családomra.’”
Omer elmondta, hogy februári szabadulása óta a hite csak mélyült.
„Most már minden másodpercben érzem Őt. Egyszer két hétig nem szóltam Hozzá. Aztán megálltam egy ablaknál, becsuktam a szemem, és beszéltem. Annyira mosolyogtam. Hiányzott.”
– mesélte Omer.
Dalolva hagyták ott a terroristákat
Bár Omer nyugodtan beszélt, bevallotta, hogy a trauma még mindig kísérti.
„Ha repülőgépeket hallok, ledermedek. De jól vagyok. 400 nap után egy alagútban még a napfény is csoda. A szél – az is csoda.”
A legmegrázóbb pillanat talán az volt, amikor a szabadulása napját írta le. Bekötött szemmel, izraeli katonai egyenruhába öltöztetve állt az alagút kijáratánál két másik túsz, Elija Cohen és Omer Wenkert mellett.
„Hallottam, hogy Elija elkezdte mondani a Shir Hama’alot-ot. Én is csatlakoztam. Aztán Omer is. Így hárman együtt énekeltük – hangosan és büszkén – a terroristák előtt. Ezt sosem felejtem el.”
Amikor megkérdezték, mit üzenne az 50 még fogságban lévő túsznak, Omer ezt mondta: „Még egy kis türelem. Kb. a 200. napon át az anyukámmal álmodtam. Azt mondta: ‘Várnod kell. De amikor eljön az idő, még nagyobb öröm lesz.’ Jobb emberként térsz vissza, mint ahogy elmentél.”
