A Dinah Project hamarosan megjelenő jelentése 15 visszatért izraeli túsz tanúvallomásait tartalmazza, akik fogságuk alatt szexuális erőszakot szenvedtek el, és közülük eddig csak egy beszélt nyilvánosan erről.
A túlélők és szemtanúk friss tanúvallomásai azt bizonyítják, hogy a Hamász terroristái szisztematikusan alkalmaztak szexuális erőszakot 2023. október 7-én Izrael ellen indított támadásuk során – derül ki egy átfogó vizsgálatból, amely eddig nem jelentett erőszakos nemi közösülések és szexuális visszaélések eseteit dokumentálta.
A Dinah Project
Az izraeli nemi és jogi szakértők által, részben a brit kormány finanszírozásával végzett vizsgálata megállapította, hogy a mintegy 1200 ember életét követelő október 7-i Hamász-támadás során a szexuális erőszak „széles körben elterjedt és szisztematikus” volt.
A jelentés megállapítása szerint legalább hat helyen történt nemi erőszak és csoportos nemi erőszak, bár a legtöbb áldozat „örökre elhallgatott” – vagy a támadás során meggyilkolták őket, vagy túl traumatizáltak voltak ahhoz, hogy beszéljenek.
A Dinah Project jelentését kedden teszik közzé Jeruzsálemben, és a hírek szerint ez lesz a legátfogóbb dokumentáció a szeptember 7-i támadás során a palesztin terroristák által elkövetett szexuális erőszakról.
A jelentés 15 visszatért gázai túsz első kézből származó tanúvallomásain, a Supernova zenei fesztiválon történt nemi erőszak túlélőjének, valamint 17 másik olyan személynek az elmondásain alapul, akik tanúi voltak a támadásoknak vagy hallottak róluk. A jelentésben megszólalnak a traumatizált túlélőket kezelő terapeuták is.
A projekt célja „a tagadás, a félrevezető információk és a globális hallgatás ellensúlyozása” azzal kapcsolatban, amit a kutatók „a támadások egyik legkevésbé ismertetett dimenziójának” neveznek.
A jelentés kijelenti, hogy küldetése „a történelmi tények helyreállítása: a Hamász a szexuális erőszakot taktikai háborús fegyverként használta”.
„A szexuális erőszak elkövetésének módjában egyértelmű minták rajzolódtak ki”
– írja a jelentés –, „beleértve a részben vagy teljesen meztelenül, gyakran fákhoz vagy oszlopokhoz kötözött áldozatokat; a csoportos nemi erőszakot követő kivégzések bizonyítékait; valamint a nemi szervek megcsonkítását”.
A dokumentált támadások a Supernova zenei fesztiválon, a 232-es úton, a Nahal Oz katonai bázison és három kibucban – Reim, Nir Oz és Kfar Aza – történtek. A jelentésből kiderül, hogy a szexuális visszaélések nem korlátozódtak a támadások helyszínére.
„A szexuális erőszak a fogságban is folytatódott, sok visszatérő számolt be kényszerű meztelenségről, fizikai és verbális szexuális zaklatásról, szexuális támadásokról és kényszerházassággal való fenyegetésről” – teszi hozzá a vizsgálat.
Kettős mérce
Ruth Halperin-Kaddari professzor, a Ramat Gan-i Bar-Ilan Egyetem Ruth és Emanuel Rackman Nők Helyzetének Fejlesztéséért Központjának igazgatója kezdeményezte a projektet, hogy „biztosítsa az áldozatok és a túlélők elismerését és igazságszolgáltatását”. A professzor együttműködött Sharon Zagagi-Pinhasszal, nemzetközi jogi szakértővel és az IDF volt főkatonai ügyészével, valamint Nava Ben-Orral, nyugalmazott bíróval és a szexuális visszaélésekre szakosodott volt helyettes államügyésszel.
A kutatás foglalkozik az ENSZ Nők (teljes nevén az Egyesült Nemzetek Szervezete a nemek közötti egyenlőségért és a nők jogainak előmozdításáért) és más szervezetek nem megfelelő reakcióival kapcsolatos kritikákkal is.
Egyes kritikusok ugyanis azzal érveltek, hogy a szexuális erőszak kérdését az izraeli kormány „fegyverként használta” a Gázában végrehajtott akcióinak igazolására. Ez a kritika különösen nehezen érintette Halperin-Kaddarit, aki évekig dolgozott nemzetközi szexuális erőszak ügyeken, többek között az ISIS által szexrabszolgának tartott jazidik és a Boko Haram által Nigériában elrabolt lányok ügyén.
„Csalódottak vagyunk a világ többi nője miatt” – mondta Halperin-Kaddari. „Ha az a norma, hogy hinni kell a túlélőknek és a tanúknak, akkor nincs mentség a hallgatásra.
Ebben az esetben azonban más mércét alkalmaztak, és az áldozatok ügye elsikkadt a politizálás miatt.
Az a tény, hogy oly sokan hallgattak, vagy akár tagadták a történteket, pusztító hatással volt, és súlyos kudarcot jelentett a nemzetközi emberi jogok számára.”
A projekt nevét a Biblia első nemi erőszak áldozatáról kapta – Dináról, Jákób egyetlen lányáról, akit Sikem erőszakolt meg. Halperin-Kaddari elmagyarázta, hogy a projekt célja „hangot adni azoknak, akik nem tudnak vagy már nem tudnak beszélni”.
Előállnak az egykori túszok
Az ENSZ szexuális erőszak megelőzéséért felelős különleges képviselője, az ENSZ független vizsgálóbizottsága és a Nemzetközi Büntetőbíróság korábbi tényfeltáró jelentései mind szexuális erőszakra és csoportos nemi erőszakra utaló jeleket találtak. A Dinah Project azonban új bizonyítékokat szolgáltat, köztük 15 visszatért túsz első kézből származó tanúvallomását, akik fogságuk alatt szexuális erőszakot szenvedtek el. A túszok közül eddig csak egy beszélt nyilvánosan: Amit Soussana, egy 55 napig Gázában fogva tartott ügyvéd.
A jelentés szerint a szexuálisan zaklatott túszok közül ketten férfiak voltak.
Zagagi-Pinhas elmagyarázta, hogy „a szexuális erőszak nem feltétlenül jelent nemi erőszakot – lehet kényszerű meztelenség is, amikor a túszokat arra kényszerítik, hogy levetkőzzenek és zuhanyozzanak, miközben figyelik őket, vagy megpróbálják őket házasságra kényszeríteni”. A kutatók interjút készítettek egy Supernova fesztiválon megkísérelt nemi erőszak áldozatával is, akinek 17 hónapig tartott, mire beszélni tudott a történtekről.
„A terapeutáktól tudjuk, hogy vannak még mások is, de ők még mindig túl traumatizáltak ahhoz, hogy beszéljenek”
– tette hozzá Zagagi-Pinhas.
A vizsgálat során 17 olyan személyt interjúvoltak meg, akik tanúi voltak a támadásoknak vagy hallották azokat, és részletes leírást adtak az erőszakról. Ezek között voltak két testvér, akik bokrok alatt rejtőztek el, és Tali Biner, egy ápolónő, aki egy konténerben rejtőzött el. A beszámolók 15 esetet különböző írtak le, köztük csoportos nemi erőszakokat is. Ezenkívül a kutatók 27 elsősegélynyújtóval is beszéltek, akik „több tucat esetről különböző helyszíneken” számoltak be, miközben fényképek és videók alapján elemezték a törvényszéki bizonyítékokat.
Igazságszolgáltatás, amikor sok áldozat már nincs életben
„Amit találtunk, egyértelműen bizonyítja, hogy több helyszínen is történt szexuális erőszak, beleértve a nemi erőszakot és a csoportos nemi erőszakot” – mondta Halperin-Kaddari.
„Bizonyítékok mintáit találtuk” – tette hozzá Zagagi-Pinhas. „Nőket találtak holtan, meztelenül és megcsonkítva – lövésnyomokkal a nemi szervükön – és fákhoz kötözve.
Az a tény, hogy ugyanez történt több helyszínen, nem lehet véletlen, hanem bizonyíték arra, hogy ez előre megfontolt szándék volt.”
A szakember beszámolt arról, hogy „több tucat” fiatal nő holttestét vetkőztették le, és néhányukat fákhoz vagy oszlopokhoz kötözték.
„Sok tanú, akivel beszéltünk, arról számolt be, hogy az áldozatokat lelőtték, és a tettesek még a holttesteket is megpróbálták megerőszakolni”
– mondta.
A jelentés elsődleges célja az igazságszolgáltatás követelése, amely Halperin-Kaddari leírása szerint „egy tervrajz arra, hogyan lehet igazságot szolgáltatni tömeges atrocitások esetén, amikor az áldozatok többsége meghalt, és lehetetlen konkrét tetteseket megnevezni”.
„Október 7-ét próbatételnek tekintjük” – mondta Ben-Or, a nyugalmazott bíró. „A hatóságok megszokták, hogy egyedi esetekben keresik az igazságot, de itt tömeges esetekről van szó, és a legtöbb áldozat meggyilkolták vagy túl traumatizáltak ahhoz, hogy beszéljenek, ami komoly kihívásokat jelent a felelősségre vonás szempontjából, ezért új jogi keretet és új büntetőeljárási módszereket kellett kidolgoznunk.
„A konfliktusokban elkövetett szexuális erőszak egy közösség megsemmisítéséről és emberségtől való megfosztásáról szól, ezért irreleváns az az elképzelés, hogy meg kell találni egy konkrét elkövetőt, aki egy konkrét áldozatnak ártott” – tette hozzá.
„Az a kijelentés, hogy „Amikor csatlakoztam a Hamászhoz, csak nőket és gyermekeket akartam megölni, de nagyon ellenzem a nemi erőszakot”, nevetséges. Mindenért, ami a támadás keretében történt, te vagy a felelős.”
A jelentés felszólítja az ENSZ főtitkárát, hogy a tanúvallomások fényében küldjön tényfeltáró missziót, és vegye fel a Hamaszt az ENSZ éves jelentésében szereplő feketelistára, amelyen azok szerepelnek, akik a szexuális erőszakot háborús fegyverként használják.
