Trump elnök a gázai háború végét szeretné, hogy újabb diplomáciai megállapodásokat köthessen a térségben. Bár Jeruzsálemnek hálásnak kell lennie neki, ennek a hálának is vannak határai — írja véleménycikkében Jonathan Tobin, a JNS főszerkesztője.
Donald Trump amerikai elnök döntése, mellyel katonai csapást rendelt el iráni nukleáris célpontok ellen, újabb bizonyíték arra, hogy megbízható szövetségese Izraelnek. Ha valóban igaz – ahogy Jeruzsálem és a Pentagon állítja –, hogy ez a lépés két évvel visszavetette Teherán atomprogramját, akkor Trump stratégiai előnyhöz juttatta a zsidó államot ellenségeivel szemben.
Trump fegyverszállításai nem akadoznak, támogatja a Hamász elleni izraeli hadműveleteket – szemben a Biden-kormány akadályozó magatartásával –, és ezzel megerősítette Izrael biztonságát.
Ez az elnöki ciklus alatt felépített Izrael-párti politika páratlan a modern zsidó állam történetében.
Emiatt Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök hálával tartozik Trumpnak – de vajon meddig mehet el ebben a lojalitásban?
Túl nagy ár?
Jeruzsálem most újabb tűzszüneti és túszcsere-megállapodás elfogadásán dolgozik, Trump nyomására. Az amerikai javaslat szerint 10 életben lévő túsz és 18 holttest kerülne vissza Izraelbe palesztin terroristák elengedése és egy 60 napos harci szünet fejében.
Ez a megállapodás még a Netanjahu-kormány jobbszélét is meggyőzheti – de maga a miniszterelnök világossá tette: a háború végét csak akkor fogadja el, ha az összes túsz visszakerül, a Hamász uralma megszűnik Gázában, és vezetőit száműzik.
Ha Washington ennél korábban kényszeríti ki a háború végét, akkor sem Trump, sem Netanjahu retorikája nem tudja majd megakadályozni, hogy a Hamász győzelmet hirdessen – és sajnos joggal.
A Hamász és a kompromisszumképtelenség
A Hamász – hűen a „palesztin” nacionalizmus 20. századi alapelveihez – lehet, hogy nem fogadja el Trump feltételeit. Fanatikus, antiszemita ideológiája és vallási indíttatású erőszakossága akadályozhatja a tartós megállapodás létrejöttét a tűzszünet alatt.
De nemcsak a Hamászon múlik minden.
Nyomás Netanjahun
Netanjahu folyamatos belpolitikai nyomás alatt áll: a túszok családjai és politikai ellenfelei a háború befejezését követelik. Ezzel szemben Trump célja az, hogy a gázai háborút befejezze, Iránt meggyengítse, és így újabb arab országokat nyerjen meg az Ábrahám-megállapodások kiterjesztéséhez – különösen Szaúd-Arábiát.
Ez olyan X-faktor, amely miatt Netanjahu olyan engedményeket is tehet, amelyeket egyébként nem vállalna.
Trump eddig sem riadt vissza attól, hogy nyomást gyakoroljon Izraelre – akár nyilvánosan, akár zárt ajtók mögött.
Például dühösen akadályozta meg izraeli légicsapások indítását Irán ellen, amikor Teherán megsértette a tűzszünetet.
Az Ábrahám-megállapodások bővítése
Trump fő célja az, hogy Szaúd-Arábia is csatlakozzon az Ábrahám-megállapodásokhoz és hivatalosan ismerje el Izraelt. Ez történelmi áttörést jelentene, hiszen Rijád az iszlám szent helyeinek őrzője, és hosszú időn át Izrael legádázabb ellensége volt.
Azonban az iráni fenyegetés gyengülésével a szaúdiaknak kevesebb okuk van normalizálni a kapcsolatot Jeruzsálemmel.
Az amerikaiak ezt mégis szeretnék elérni – akár úgy is, hogy Izrael enged a Hamásznak.
A szaúdi alku
Szaúd-Arábia korábban „holdat” kért a normalizálásért: amerikai biztonsági garanciákat és engedélyt saját nukleáris programra. Ezek szinte biztosan nem teljesülnek. Újabban Rijád a palesztin állam megalapításának támogatását is feltételként szabja,
jóllehet ezt valójában nem akarja – de a külvilág nyomása miatt kénytelen megjátszani.
Az amerikai kormány abban bízik, hogy a szaúdiak ezek nélkül is belemennek az egyezségbe – de ehhez előbb Gázában kell tűzszünetet elérni.
Gáza jövője és Izrael biztonsága
Izrael háborús céljai – a Hamász megsemmisítése és a túszok hazahozatala – jelenleg egymást kizárják. A túszok visszaszerzése érdekében életben kellene hagyni a Hamászt, amely így újjáépülhet és újabb október 7-ei típusú mészárlásokat tervezhetne.
Bármilyen kivonulás Gázából a Hamász felszámolása nélkül szembemegy az izraeli biztonsági érdekekkel – és ellentétes még Trump saját jövőképével is, amely a Hamász eltűnését feltételezi bármilyen béketervezethez.
Trump eddig időnként megértette ezt, annak ellenére, hogy tűzszüneteket is támogatott. Remélhető, hogy biztosítja Netanjahut arról: ha a 60 napos fegyvernyugvás végén sem történik előrelépés, Izrael folytathatja a háborút. Ebben az esetben Netanjahu is hajlandó lehet az ideiglenes megállapodásra.
A döntés súlya
Ha viszont Trump túlságosan is hajlik a békekötés felé, és emiatt elfogadhatónak tartja a Hamász túlélését, akkor Netanjahura hárul a nehéz döntés.
Izrael sokat köszönhet Trumpnak – de nem annyit, hogy cserébe feladja saját biztonságát.
Netanjahu nem szívesen mond „nemet” Trumpnak – ez rontaná a kapcsolatot egy pótolhatatlan szövetségessel, elszigetelhetné Izraelt a nemzetközi porondon, és belpolitikai válságba sodorhatná a kormányát. Senki nem tudja, hogyan reagálna Trump, ha nemet mondanának neki.
Az Izrael-barát világ csak remélheti, hogy nem kerül sor erre.
Talán a Hamász ismét túlságosan fanatikus lesz ahhoz, hogy belemenjen bármilyen egyezségbe. Talán Trump – szemben a bírálóival – elég józan marad, hogy ne támogasson olyan megállapodást, amely a Hamászt hatalmon hagyja.
Ha mégis, akkor Netanjahunak kötelessége lesz megállni a lábán – bármilyen nehéz is legyen az.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.
