Tűrtük, sokáig tűrtük, hogy a Mazsihisz minden lehetséges módon és csatornán rágalmazza közösségünket, félrevezesse és ellenünk hangolja a közvélemény erre fogékony részét, és ahol csak tudja, akadályozza a zsidó vallási és közösségi életet újjáélesztő, kiteljesítő munkánkat. Hallgattunk arról, hogy mindannyiszor elutasításban volt részünk, amikor együtt ünneplésre, vagy más együttműködésre látván lehetőséget kezünket kinyújtottuk feléjük, mert sem a magyar zsidó közösség, sem a többségi társadalom érdekét nem szolgálja, ha a zsidók nyilvánosan egymást marják. De ami sok, az sok!
A zsidó közéletet ismerők számára sajnos nem újdonság, hogy a két legnagyobb magyarországi zsidó szervezet, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) és az EMIH – Magyar Zsidó Szövetség egyfajta versenyhelyzetben van, ami rendben is volna, hiszen ahogy bölcseink tanították: „a bölcsek irigysége a szellemet gyarapítja”. Az már sajnálatos, amikor ebből a versenyből nyilvános, politikai töltetű és néha bizony gyűlöletkeltő vádaskodás lesz.
Sajnos ebbe a sorba illeszkedik Frölich Róbert a szombat.org-on megjelent írása, amellyel újabb határokat lépett át.
Ez a súlyos rágalmakat tartalmazó, manipulatív szöveg nyelvezetében is olyannyira méltatlan, amit eddig csak a méltán hírhedt Radnóti Zoltán mazsihiszes rabbi blogján olvashattak a gyűlölködésben örömüket lelő kevesek. A Mazsihisz ezen vezetői által, hitközségünk, közösségeink, vagy vezetőink ellen intézett támadásait eddig nemigen kommentáltuk, többnyire még a nyilvánvalóan hazug vádakra sem reagáltunk. Igyekeztünk a magyarországi zsidó élet felvirágoztatására koncentrálni, és azokkal a mazsihiszes rabbikkal és vezetőkkel együttműködni akik erre nyitottak voltak.
Most azonban Frölich úr durva vádjait nem hagyhatjuk cáfolat nélkül.
Mindenekelőtt fontos rögzíteni, hogy nem tisztünk a MAOIH-ot megvédeni, akit érdekel a Kazinczy utcában történtek háttere, az elolvashatja a megtámadott fél közleményét. Erre nem is térnénk ki bővebben, hiszen nem az EMIH-ről hanem egy másik Hitközségről van szó, annyi azonban kiderült időközben, hogy a Fröhlich által „bölcs tudós rabbinak„ nevezett Rabinovits egy sarlatán, aki saját családját lopta meg, a bostoni rabbi vagyonát sikkasztotta el, ahogy erről több bírósági jegyzőkönyv tanúskodik, évek óta minden ortodox közösségből ki van zárva, és a most felmutatott „ros jesiva, Báruch Dov Povarsky” támogató levele is hamisnak bizonyult.
Lássuk azonban Frölich legsúlyosabb állításait a Chabadról, előre véve a legsúlyosabbat:
Frölich félrevezeti a témában kevésébé járatos olvasót, amikor az EMIH-t azzal vádolja, hogy nem a zsidó közösség és vallási élet felvirágoztatásán dolgozik és nemes egyszerűséggel „lebizniszegyházozza” közösségünket.
Ezzel nem csak az EMIH vezetőit sérti meg, de (a teljesség igénye nélkül) az iskoláinkban és oktatási intézményeinkben tanuló több, mint 300 zsidó gyermeket és családjaikat, a mintegy 12 zsinagógánkban hetente imádkozó cca. 600 hívet, az általunk évente (idén is) kiosztott 4000 kg maceszt peszáchkor evőket, imakönyveinkből, haggadáinkból, Bibliáinkból imádkozókat és tanulókat (a neológ zsinagógákban is!), éttermeinkben és üzleteinkben kóser árúkat vásárlókat, egyszóval tágabb értelemben minden magyar zsidót!
Frölichnek valamiért nem tetszik, hogy az EMIH-nek gazdasági vállalkozásai vannak, és kifogásolja, hogy állami támogatásban is részesül.
Ami az állami támogatás mértékét illeti, a Mazsihisz mintegy hétszer több állami támogatást kap, mint az EMIH.
A nekünk járó állami támogatás a töredékét fedezi költségeinknek, ezért vállalkozásaink üzleti tevékenysége révén finanszírozzuk intézményeink működtetését, fenntartását.
Ahogy a Mazsihisz sem csak a támogatásokból él, jelentős bevételekhez jut a turizmusból, de erről Frölich mindenkinél többet tud, hiszen éppen ő próbálta a neológ közösség bevételeinek több, mint harmadát biztosító Dohány utcai zsinagóga bevételeit az ő általa felügyelt alapítványba csatornázni.
A 2015-ben kirobbant botrány elült ugyan, de a vádakat Frölich azóta sem tisztázta megnyugtató módon.
Frölich azt is állítja, hogy a Chabad központjából számolatlanul érkezik anyagi és személyi támogatás.
A Chábád ugyan nemzetközi mozgalom, de a New York-I központ nem támogatja anyagilag az egyes országokban működő szervezetek tevékenységét.
Ennek könnyen utána lehetett volna nézni.
Most pedig a többi vád, a neológ főrabbi által megfogalmazott sorrendben:
Frölich szerint “a Chábád-Lubavicsi mozgalom az utolsó lubavicsi Rebbe személyében megtalálni véli a Messiást, és várják, hogy visszajöjjön”. Ezzel szemben tény, hogy ahogy minden vallásos zsidó, úgy a Chábád mozgalom tagjai is követik Maimonidesz iránymutatását a Messiás eljövetelével kapcsolatban. Az áldott emlékű lubavicsi Rebbe valószínűleg minden elődjénél többet tett a Messiás eljövetelének siettetése érdekében, de soha nem állította, hogy ő volna maga a Megváltó.
Mi sem gondoljuk hogy ő lenne a Messiás, összehangban Maimonidesz Misne Tórájának utolsó két fejezetében foglaltakkal.
Frölich úr fősodrú zsidó iskolázottságának közismert korlátai között aligha ismerhette meg a jesivák, rabbinikus akadémiák világát, így valószínűleg nem tudja nem tudja, hogy Tóratudósokról, szent életű mestereinkről mindeféle dehonesztáló kijelentés súlyos bűn, egyenlő Isten szent nevének megsértésével. Tartozzon bármilyen irányzathoz.
A cikkében a cádikokat becsmérlő kifejezéseit a leghatározottabban visszautasítjuk.
Frölich nem bizonyította tájékozottságát az (első) Pesti Jesivával kapcsolatban leírtakkal sem. Ugyan a neológ főrabbi soha nem tanult jesivában, de elég lett volna a wikipedia megfelelő szócikkét elolvasnia (angolból fordítva): “A jesiva, szó szerint hagyományos zsidó oktatási intézmény, amely a rabbinikus irodalom, elsősorban a Talmud és a háláchá (zsidó jog), ezzel párhuzamosan a Tóra és a zsidó filozófia tanulmányozására összpontosít. A tanulás általában napi előadások vagy órák, valamint chavrutáknak (arámiul ‘barátság’ vagy ‘társaság’) nevezett tanulópárokban zajlik. A chavruta-stílusú tanulás a jesivák egyik sajátossága.”
Tehát a régen működött Dob utcai iskola nem volt jesiva, és a neológia által fenntartott Országos Rabbiképző Intézet sem jesiva!
Az újkorban elsőként Litvániában nyílt meg ilyen intézmény, a volzsini, és annak mintáját aztán sok helyen követték, mint például a Pozsonyban működő, 1806-ban Shreiber Mózes rabbi által átvett és működtetett, vagy a Chábád mozgalom ötödik rebbéje által 1896-ban alapított jesivák. A kétezres évek elején létrehozott intézményt pedig joggl tekinthetjük első jesivának.
A neológ főrabbi akkor is téved, amikor azt állítja, hogy a Chábád-Lubavicsi “bitorolja” a státus quo ante egyház elnevezést.
A Chábád ideológia lényege, hogy nincs reform, neológ, konzervatív vagy ortodox zsidóság, csak zsidóság van.
A lubavicsi Rebbének írt levelében egy nő az „ortodox judaizmus” kifejezést használta, válaszában a Rebbe a következőket írta: „Fel kell hívnom a figyelmét arra, hogy a judaizmus »ortodox, konzervatív és reform« felosztása tisztán mesterséges felosztás, mivel minden zsidónak egy és ugyanazon Tórában van része, amelyet az Egy és ugyanazon Isten adott. Bár vannak azt szigorúbban és azt kevésbé betartó zsidók, de egy »címke« felragasztása nem változtatja meg a valóságot, hogy mindannyian egyek vagyunk.”
A status quo ante mozgalom hasonló elvek mentén jött létre a 19. században.
Annak alapítói ugyanis nem kívántak cinkosok lenni a magyarországi zsidóság – politikai okokból történő – felosztásában az asszimilációt sürgető neológ és a hagyományokhoz ragaszkodó ortodox irányzatokra.
Azt a vádat, hogy nem Köves Slomó rabbivá avatása volt a háború utáni első ortodox rabbivá szentelés, már korábban Oberlander Báruch rabbi is cáfolta. A Frölich által említett ortodox rabbidiplomák a hatvanas-hetvenes években a korszak vallásellenessége által kikényszerített kompromisszumok eredménye volt. A háború után hazánkban szükség volt tanítókra, rabbikra, mohelekre (körülmetélést végző szakember) és rituális metszőkre, ezért az ortodox hitközség akkori vezetése, „gyorsított eljárásban“ osztotta ki a rabbidiplomát olyanok számára, akik korlátozott időt töltöttek jesivákban.
Köves rabbi 2004-es avatása minden szemtpontból történelmi jelentőségű volt, amit az is alátámaszt, hogy a szertartáson megjelent akkori izraeli főrabbi is.
Frölich nem tartja a Chábád mozgalom hazai képviselőit elég magyarnak, ami önmagában is abszurd egy zsidó embertől,
azonban Oberlander Báruch, Köves Slomó, Faith Áser vagy Nógrádi Bálint egytől egyig magyarországi születésű, vagy magyar felmenőkkel bíró rabbik.
Tudatlanság, vagy rosszindulat Frölich részéről, amikor azt írja, hogy szerinte Oberlander rabbi hazug módon nevezi az általa elnökölt rabbinikus bíróságot (bét din) ortodoxnak.
Jelzőként használva az „ortodox“ nem a sajátja a MAOIH-nak.
Ortodox jelzővel azokat a zsidókat illetjük, akik a Tórát és törvényeit Istentől származónak és mindenen felül állónak tekintik, és akik igyekeznek azokat betartani.
A Chábád mozgalom minden tekintetben ortodox irányzat, nincs senki – Frölichen és szűk körén kívül – aki ezt megkérdőjelezné.
Mellesleg közismert az is, hogy a MAOIH-nak évtizedek óta nincs működő rabbinátusa.
Zárójeles megjegyzés: Frölich Róbert országos főrabbinak hívja magát, miközben a pontos elnevezés országos neológ főrabbi volna, tekintettel arra, hogy sem az EMIH, sem a MAOIH nem bízta meg képviselettel.
Ennyit a titulusbitorlásról.
A könyvtár-gateről: Az ORZSÉ-nak ugyan valóban jelentős könyvgyűjteménye van – még úgy is, hogy az elmúlt évtizedekben a magyarországi zsidóság örökségét képző gyűjteményből a pletykák szerint tekintélyes mennyiség rejtélyes módon eltűnt– de kölcsönözni ott nem lehet. A Zsilipben az „Első zsidó könyvtár” viszont valódi kölcsönkönyvtár.
Frölich további állításait nem tartjuk említésre méltónak. Ízléstelen, a zsidó hagyományokkal szögesen ellentétes vádaskodások, szent mestereink nevének meggyalázása, és nyilvánvaló személyes sérelmekben gyökerező sárdobálás.
Végezetül, miközben Frölich megnyilvánulása borzasztó károkat okoz a hazai zsidóságnak, ahogy posztja alatt az egyik kommentelő találóan említette: “az antiszemiták csak kérnek maguknak egy kávét”.
Megyeri Jonatán rabbi, az EMIH – Magyar Zsidó Szövetség kommunikációs igazgatója
Megyeri Jonatán összes cikkét elolvashatja itt.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.
