Borzasztó bánásmódról számoltak be a szombaton kiszabadult izraeli túszok.
Az izraeli média által közzétett tanúvallomások szerint a szombaton szabadult hat izraeli túsz hónapokig tartó elszigeteltséget, bántalmazást és nélkülözést élt át a Hamász földalatti alagúthálózatában – írja a The Jerusalem Post.
Teljes sötétségben
Elija Cohen, az egyik kiszabadult túsz elmesélte, hogy olyan hosszú ideig volt megbilincselve, és mély vágásokat szenvedett a bilincsektől. Őt és túsztársait elsősorban lezárt alagutakban tartották fogva, ahol csak korlátozottan jutottak fényhez.
Fogvatartóik úgy kínozták őket, hogy időnként zseblámpával világítottak a szemükbe, majd szándékosan a túszok előtt ettek, miközben megvonták tőlük az ételt.
A Hamász muszlim nőknek álcázta a túszokat
Omer Shem Tov leírta, hogy muszlim nőnek kellett álcáznia magát, amikor a helyszínek között szállították. Egy alkalommal egy vödörben engedték le egy alagútba.
Fogvatartói rendszeresen leköpték és szidalmazták. Bár a fogság alatt 17 kilogrammot fogyott, mégis elkötelezett maradt zsidó hite mellett.
Szabadon engedésekor a Hamász terroristái arra kényszerítették, hogy egy megalázó rituálé részeként megcsókolja őket a kamerák előtt:
Élet az alagutakban: hónapokig tartó sötétség és éhezés
Shem Tov, Tal Shoham és Omer Wenkert az elmúlt nyolc hónapot együtt töltötték az alagutakban. A körülmények elviselhetetlenek voltak: magas páratartalomról, rendkívüli súlyvesztésről és a külvilágtól való teljes elszigeteltségről számoltak be.
Mindhárman azt mesélték, hogy az idő minden értelmét elvesztette; az évszakok hiánya miatt lehetetlen volt megállapítaniuk, hogy mennyi ideje vannak fogságban. Szabadulásuk előtt szándékosan túletették őket, hogy egészségesebbnek tűnjenek.
Hármójuk között mély kötelék alakult ki, amelyet a testvérek közötti kapcsolatokhoz hasonlítottak.
A Ynet szerint Wenkert édesanyja elmondta, hogy hosszú idő után, csak a szabadulása előtti napokban látott először napfényt. A kiszabadítására irányuló izraeli erőfeszítésekről nem volt tudomása, és a külvilágról csak a televíziós közvetítések rövid felvillanásaiból értesült, főként az Al-Dzsazíra adásaiból.
“Rá sem ismerni”
Hisham Al-Sayedre, akit több mint egy évtizeden át tartottak fogva Gázában, rá sem lehetett ismerni a szabadulása után. Az izraeli egészségügyi személyzet szerint a férfi a rendkívüli pszichológiai trauma jeleit mutatja, és olyan, mintha évekig tartó kínzásokon ment volna keresztül.
Avera Mengistu, egy másik túsz, aki tíz évet töltött Gázában, Izraelbe visszatérve felismerte családját, de nagyon keveset beszél, és nehezen kommunikál. Családja mélyen aggasztónak nevezte mentális állapotát.
A 13-as csatorna híradása szerint Mengistut és al-Sayedet az egészségügyi személyzet olyan személyek pszichológiai állapotához hasonlította, akik évekig tartó kényszermunkát és szélsőséges elszigeteltséget éltek át.
