A történelmi emlékek nemzedékek múltán is bevésődnek a nemzeti tudatalattiba – ez a jelenség megfigyelhető a jövő hónapban esedékes német választások előtti új, ún, MRP közvélemény-kutatásban.
Az éles szemű megfigyelő ezt a különbséget Kelet-Németország szovjet szatellitállamként eltöltött múltjának tulajdonítaná, de ez csak a történet felét mondaná el. A tavaly nyári tartományi választásokon a 18-24 évesek 38%-a szavazott az AfD-re Türingiában, míg a szomszédos Szászországban ez az arány 31% volt. Mindkét régióban legalább 11%-kal nőtt az AfD szavazataránya ebben a korcsoportban, így a fiatal németek körében a legkedveltebb párt lett.
Az egész régióban a 34 év alatti németek egyharmada szavazott az AfD-re.
Ezeknek a fiatal németeknek nincsenek élő emlékei a kommunista időkről, talán éppen ezért ők azok, akiket a leginkább vonz az AfD. A tendencia mostanra átgyűrűzött a régi Nyugat-Németországba is. Az AfD támogatottsága szinte minden korosztályban nőtt, miközben a legnagyobb sikert a fiatal szavazók körében aratta.
A 2019-es uniós választásokon minden harmadik 24 év alatti szavazó a Zöldeket támogatta, míg az AfD a fiatalok szavazatainak mindössze 5%-át szerezte meg.
2024-re azonban a fiatal szavazók 16%-a támogatta a jobboldali pártot, amivel a demográfiai szempontból majdnem egy szintre került a CDU/CSU-val.
A CDU vezetője, Friedrich Merz, aki nem mellesleg kancellárnak készül, azt gondolhatja, hogy biztos helyzetben van. A legfrissebb felmérések szerint pártja 10 százalékponttal (31%) előzi meg az AfD-t (21%), és kétségtelenül úgy véli, hogy a keletnémet tendencia regionális rendellenességként kezelhető.
Pedig reális esély van arra, hogy a „rendellenesség” éppen a CDU/CSU jelenlegi magas támogatottsága, mivel a választók egyre nagyobb számban fognak az AfD-hez áramlani.
De vajon képes lesz-e kormányt alakítani Merz, ha megnyeri a választást? A CDU elnöke megfogadta, hogy soha nem fog együttműködni az AfD-vel, ami a Zöldekkel vagy az SPD-vel (vagy mindkettővel) való koalícióra fogja kényszeríteni, ami szinte lehetetlenné teszi a konzervatív reformok végrehajtását, amelyeket a németek többsége egyértelműen szeretne.
Ha Merz nem felel meg a konzervatív németek elvárásainak, nem nehéz elképzelni, hová máshová fordulnának, mint az AfD.
Az ország harmadik éve recesszióban van, és az SPD és a Zöldek káros politikájának visszafordítása nélkül – különösen az energiaszektor és a túlzott jóléti intézkedések kérdésében – meg kell fordítani a hajót. Nem világos azonban, hogy az SPD-s Olaf Scholz vagy a zöldek Robert Habeckje hajlandó lenne-e visszafordítani saját projektjeiket Merz kancellár alatt.
Az egyetlen párt, amely erre hajlandó lenne, az AfD – de ez a párt szinte minden elképzelhető forgatókönyv szerint ki lesz zárva a kormányból.
A gazdasági feltételek javulása nélkül nehéz elképzelni, hogy az AfD népszerűsége csökkenne hosszútávon. Merz koalícióra lépve megpróbálhatná megszelídíteni a pártot, és ezzel megállítani a felemelkedését. Ha a következő választásokig vár, akkor lehet, hogy már túl késő lesz.
A szerző Ralph Schoellhammer, a bécsi Webster Egyetem nemzetközi kapcsolatok tanszékének adjunktusa. Az írás az Unheard oldalán jelent meg.
