Az Izrael és az Izraeli Védelmi Erők (IDF) támadássorozata, beleértve a Hezbollah parancsnokainak, Fouad Shukrnak és Ibrahim Aqilnak a célzott megölését (mindketten precíziós csapásokban haltak meg a Hezbollah bejrúti fellegvárában), valamint két célzott pszichológiai-kibernetikai művelet, amelyek a Hezbollah ügynökeinek kommunikációs eszközeit vették célba, arra késztették Hasszan Naszrallahot, a Hezbollah siíta terrorszervezet vezetőjét, hogy csütörtöki beszédében elismerje, hogy szervezete megalakulása óta a legsúlyosabb csapást szenvedte el — írja Zvika Haimovich, tartalékos dandártábornok, az izraeli légvédelmi parancsnokság volt parancsnoka, stratégiai tanácsadó.
Az IDF vasárnapi megelőző csapása, amely semlegesítette a fenyegető megtorlás veszélyét, váratlanul cselekvésre késztette a Hezbollahot. Ezt a lépést, a Hezbollah eredeti, augusztus 25-i terveivel ellentétben, vitathatatlanul Izrael akciói kényszerítették ki, ami szinte elkerülhetetlenné tette a szervezet elmúlt napi válaszlépését.
A helyzet eszkalálódása és a konfliktust közel egy éve irányító ki nem mondott szabályok megszegése ellenére úgy tűnik, hogy mind Izrael, mind a Hezbollah új határokat állít fel. Ezek a határok egyelőre megakadályozzák a totális háború kitörését.
Izrael nagyrészt Dél-Libanonra korlátozza megtorló akcióit, míg a Hezbollah a Haifától Tiberiásig jellemzően az észak-izraeli területet veszi célba – ironikus módon ugyanazt a harcteret, mint a második libanoni háborúban. Figyelemre méltó, hogy a Hezbollah még nem szabadította fel teljes tűzerőjét, tartózkodik a komolyabb rakétatámadásoktól és a precíziós irányítású lőszerek bevetésétől.
Megítélésem szerint a Hezbollah szándékosan kerüli a Haifától délre irányuló csapásokat, beleértve Tel-Aviv területét és a Hadera közelében lévő kritikus infrastruktúrát.
Az ilyen támadások valószínűleg hadüzenetet váltanának ki, ami kisiklatná a jelenlegi, bár feszült, ellenőrzött összecsapást.
A helyzet továbbra is bizonytalan. Bármilyen jelentős esemény, amelyet Izrael nem hagyhat figyelmen kívül, azonnal megváltoztathatja a dinamikát. Ez aláhúzza a légvédelem kritikus kettős szerepét: nem csak a bejövő fenyegetések feltartóztatása fontos – amit eddig csodálatosan teljesítettek -, hanem az is, hogy a politikai vezetők kezébe adja a megfelelő erőt az eszkaláció kezelésében. Ez a képesség jelentős stratégiai érték Izrael számára.
Nem téveszthetjük szem elől a folyamatban lévő déli hadjáratot, amelyet bonyolít a megoldatlan túszhelyzet és az, hogy a kormánynak prioritásokat kell állítania a frontok között,
és hivatalosan a déliek élveznek elsőbbséget.
Az elmúlt nap azonban rávilágított a többfrontos konfliktus valóságára, amelyben Irán és megbízottjai, köztük az iraki milíciák szolidaritást mutatnak. Ez az összetett forgatókönyv megköveteli, hogy Izrael biztonsági erői minden fronton éberek maradjanak. Ahogy a libanoni hadjárat fokozódik, úgy számítok arra, hogy keleten és délen is fokozódnak a kihívások.
A totális háború fordulópontja egyértelmű lesz: amikor az IDF műveletei Dél-Libanon északi részét irányozzák, és a Hezbollah elkezdi célba venni a Haifától délre fekvő területeket és a völgyeket. Egyelőre csak remélni tudjuk, hogy elkerüljük ezt az eszkalációt, még akkor is, ha folyamatos összecsapásoknak vagyunk tanúi.
(Időközben a Hezbollah rakétái már közép-izraeli területeket is elértek, igaz, valószínűsíthetően nem szándékosan — a szerk.)
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.