IzraelVélemény

Az izraeli elit bolsevista lázadása a demokrácia ellen

Amichay Mihály Éva

városgazdász, újságíró, lakástervező

A legfrissebb hírekért kövessen minket a Google-ön!

Régóta terveztem írni arról, ami most Izraelben megy: a szombat esti tüntetésekről, a mainstream média propaganda hadjáratáról, a frusztrált, volt-tábornokok hisztériájáról, a tömegről, amely megelégelte, hogy az elit hülyét csinál belőle… nagyon összetett probléma-halmaz, amit nem könnyű kibogozni, és az igazságügyi reform csupán egy vékony hártya mindezek felszínén — írja Amichay Mihály Éva újságíró Facebook oldalán. A több részletben megjelent írást változtatás nélkül szemlézzük.

Bár módszeresen gyűjtöm az információkat, követem az eseményeket, de az igazsághoz tartozik, hogy mostanában keveset vagyok Izraelben és személyesen csak egy alkalommal vettem részt tüntetésen, Jeruzsálemben. Ugyanakkor a távolság lehetőséget ad arra, hogy nagyobb rálátásom legyen az eseményekre.
Nem hazudom azt, hogy objektív vagyok: meggyőződésem, hogy a demokráciát nem a Natanjahu kormány veszélyezteti, hanem a felheccelt, félrevezetett tüntetők vezetői.
Álláspontomat azonban tények sora alapozta meg, nem holmi érzelmi kitörés – ebben is különbözöm a szombati tüntetőktől.
Persze, az már érzelmileg is megvisel, hogy számos barátom, kedves ismerősöm a demokratikusan megválasztott, izraeli kormányban látja az elsöprendő hatalmat. Legutóbb, egy augusztus elején megjelent Gadó János cikk a Szombatban, annyira felbosszantott, hogy legalább hozzászólásokban ki kellett fejeznem ellenvéleményem.
Fájdalmas számomra, hogy az általam tisztelt, szeretett emberek nem látják a csapdát. Ezért fogtam hozzá, hogy kibogozzam a szálakat. Először a Gadó cikk állításait veszem sorra, aztán megpróbálom összefoglalni az egymásba kapcsolódó problémákat és legvégül a reményt, ami éltet, hogy Izrael túléli ezt a válságot. Nem lesz rövid, és miután az én, személyes életem sem egyszerű mostanában, valószínűleg több részletben tudom csak előadni mondandómat.
Forrásaim csakis héber nyelvűek, és a könyveken kívül, amiket az utóbbi években olvastam az izraeli társadalmi problémákról, cikkek, konferenciák anyaga, YouTube-előadások, interjúk, TV-adások a politikai paletta minden színéről.
Gadó János Tüntetések és törésvonalak című cikke egy vitatható állítással kezdődik: ” az izraeli társadalmat megosztó szembenállás fellángolása (…), amihez hasonlót a szolidaritásra oly sokat adó országban eddig nem lehetett tapasztalni.”
Sajnálatos tévedés! Ha csak az én emlékeimben kutatok, akkor 1993 oslói megállapodás elleni-, 2000 – a camp david- i tárgyalások elleni-, a 2005-ös gázai kivonulást megelőző tiltakozás és maga az esemény, de ha még régebbi ellentéteket is sorra veszünk, akkor említhetjük a Szezont, az Altalena esetét…
Az viszont igaz, hogy a jobboldali tiltakozások sosem jutottak el olyan mértékű agresszivitásig, amit ma a fékevesztett elit megenged magának. A Begin vezette revizionisták inkább eltűrték a baloldali agressziót, mintsem testvérháborút indítsanak. Ez ma is igaz: akik békéről és a testvérháború elkerüléséről beszélnek és tűrnek, azok a jobboldali kormány és támogatói, míg a szombat esti tüntetések vezérei a Járkonban úszó zsidó holtestekről vizionálnak!
„Radikális jobboldali kormány által elindított törvénykezést kísérő kampány egészen klasszikus elitellenes populista demagógia. A kártékony és a népszuverenitás útjában álló elit szerepét most a legfelsőbb bíróságra és általában a jogász társadalomra osztották, akiket – úgymond – „senki nem választott meg”, és mégis van képük a nép által választott törvényhozás munkáját akadályozni, az általa megszavazott törvényeket elkaszálni” – írja Gadó.
Nem populista demagógia, hanem tény, hogy az izraeli törvényhozást gyakorlatilag értelmetlenné tette az a bírói gyakorlat, ahogy a törvényeket értelmezik, sőt, a bírók azt is megengedik maguknak, hogy a törvény szavával, létrehozásának okával merőben ellentétes döntést hozzanak, az „ésszerűség” jelszavával.
Az, hogy a legfelsőbb bíróság törvényeket megsemmisít, csupán a jéghegy csúcsa, mert a kormányzati munkát teljesen megbénító rendszer sokkal szélesebb körű: a jogtanácsadók hálózatán keresztül bármilyen döntést megvétózhatnak, ezáltal a demokratikusan megválasztott kormány tagjainak munkáját megbénítják.
Az okok messzire vezetnek vissza: Izrael megalakulásakor a politikai hatalmat a Ben Gurion vezette baloldal adta, és ez határozta meg az egész államapparátus kiépítését. Majd harminc éven át a piros párkönyvecske nélkül nem lehetett költségvetési nyugdíjat biztosító álláshoz jutni. Az államapparátus minden eszközzel a regnáló hatalmat támogatta, sok esetben hátrányosan megkülönböztetve azokat, aki ezen a körön kívül voltak.
A legnagyobb sérelmeket azok az arab országokból érkező bevándorlók szenvedték el, akik képzettségüknél és vallásosságuknál fogva, nem illetek a szocialista ideológiával átitatott askenáziak közé.
A keleti zsidók nagyrészt kereskedők és kézművesek voltak, ha nem is ortodoxok, de hagyományőrző, vallásos zsidók.
Itt meg kell jegyeznem valamit a szekuláris, askenázi dölyfösséggel szemben: a magyar zsidóság történetében is jellemző, hogy kereskedők, kézművesek voltak a betelepülők első nemzedéke, és csak azután, hogy biztosították a megélhetésüket adták a gyerekeiket jobb iskolákba, így a következő nemzedék már tanult, értelmiségi pályákra mehetett, társadalmi befolyása nőtt.
Ezzel párhuzamosan, a megfelelési kényszer szülte eltávolodás a zsidóságtól, szintén megfigyelhető folyamat volt.
Nos, Izraelben is valami hasonló történt, de azért alapvető különbségek megfigyelhetők: a szocialista ideológiával átitatott alapító, askenázi nemzedék azért cionista volt, tisztában volt a zsidóság fennmaradását biztosító vallás alapjaival. Igaz, a ben-gurioni nemzedék sokkal inkább egy mintaállamot szeretett volna megvalósítani, mintsem a világ minden részéről összegyűjteni a zsidókat, de amikor az arab államok elüldözték a zsidóikat, akkor az ellenségektől körülvett fiatal állam befogadta és letelepítette őket. Ezért nincsenek zsidó menekültek, míg a magukat palesztinoknak tituláló arabok nagy része, még mindig menekült státuszban van arab testvéreik országaiban.
A másik fontos különbség, hogy a keleti zsidók, második, harmadik nemzedéke is inkább maradt vallásos, mint a szocializmus híve.
Közben Izrael is megváltozott kissé, mert a szocializmus fenntarthatatlansága a külső ellenségekkel állandó harcban álló országban hamarabb nyilvánvalóvá vált, mint Közép-Kelet Európában. A Szovjetunió csalódott a zsidó államban, de a kapitalista átalakulás azért elég felemás volt évtizedeken át, sőt, ma is maradtak nyomai az apparátus működési hibáiban, és a közgondolkodásban is.
A Begin vezette jobboldal 1977-ben megnyerte a parlamenti választásokat, de meghagyta a korábbi tisztségviselőket. Ennek a döntésnek végzetes következményi voltak. A jelenségről Erez Tadmor 2017-ben megjelent könyve számol be nagy alapossággal: Miért szavazol jobbra és kapsz baloldalt? – az elmúlt 46 évben kevés kivételtől eltekintve a parlamenti választásokon a jobboldal győzött, mégis sok tekintetben a hatalom a baloldal kezében maradt.
Gadó szerint: „A rosszhiszemű demagógiát nem nehéz cáfolni: a magasan képzett szakmai eliteket sehol sem a nép választja, a szakmai elitek autonóm, önfenntartó s önreprodukáló testületek.”
A demagógia ellen hevesen tiltakozom. A választhatóságnál sokkal fontosabb elem az elszámoltathatóság. A hatalmi ágak egyensúlya kérdésében a bíróságoknak, pontosabban az igazságszolgáltatás teljes spektrumának (rendőrség, ügyészség, ügyvédek, bírók) nagyon fontos a szerepe. Amíg a parlamenti képviselőket, a kormányok tagjait teljesítményük alapján a választási rendszer bünteti vagy jutalmazza, addig az igazságszolgáltatás rendszere mintegy mindezek felett foglal helyet, mintha minden emberi gyarlóságon felülálló személyekből állna.
A politikusok mindaddig nem tartottak igényt arra, hogy beleszóljanak az igazságszolgáltatásba, mígnem azok nem kezdtek politikai ambíciókkal fellépni.
Leegyszerűsítve a dolgot, minél inkább volt képtelen a baloldal a parlamentben többséget szerezni, annál inkább erősödött a hivatalnokok hatalmi nyomása.
Ez nem csupán az igazságszolgáltatásra igaz, hanem a gazdasági és társadalmi életet meghatározó hivatalokra is.
A kapitalista átalakulást hivatali szabályozók sora nehezítette és torzította, amely csökkentette a piaci versenyt, és mára egy-egy ágazatot uraló hatalmas monopóliumokat hozott létre. A megélhetést abnormális módon megdrágító tényezők egyike például az élelmiszeripari monopóliumok léte.
A másik a bankok kiváltságos helyzete okán a drága tranzakciók, kölcsönök, a szolgáltatás alacsony színvonala, akár magyar bankokhoz képest is.
A harmadik a lakhatás nehézségei, az ingatlanárak, aminek speciális okai vannak: az Izrael földjei alaptörvény lefekteti azt az elvet, hogy az izraeli földek nemzeti tulajdonban vannak, és azokat csak bérelni lehet, eladni nem. Így a földvásárlók csak bérlői jogokat kapnak, formálisan nem teljes tulajdonjogot. Az Izraeli Földhatóság felügyeli a köztulajdonban lévő földterületek megfelelő használatát, és az izraeli földek 93%-át kezeli. Vagyis a lakásépítésre felszabadítható területek, és azok ára egy hatóság kezében vannak, és azt a hivatalnokok kénye kedve és ideológiai beállítottsága erősen befolyásolja. Ez aztán a legfurcsább helyzeteket teremti, de általánosan is, korlátozza az intenzíven növekvő lakosság önálló otthonhoz való jutását és a lakás árait. Ma már előfordul, hogy zsidó településeken tízszeres áron juthat valaki építési területhez, a pár kilométerre lévő arab településen élőkhöz képest.
Azon felül, hogy a hivatali apparátust a „haver hoz havert” elv jellemzi, a klasszikusan alacsonyabb fizetésű, de jelentős hatalommal bíró hivatali pozíciókat valamelyik tröszt magas jövedelmű tanácsadói, ügyvezetői állására váltják sokan.
Ez olyan életpályamodell, ami már hivatali éveik alatt körvonalazódik és erősen befolyásolja a hivatali döntéseiket.
Szodomában kevés az igaz ember, de ha nagy ritkán akad ilyen, akkor azt a rendszer igyekszik elkaszálni, és csodaszámba megy, ha valaki képes mégis helytállni.
Ilyen Yaron Zelicha, ma professzor – ő volt Natanjahu jobb keze az 2003-s gazdasági reform során és az Olmert kormány korrupcióinak leleplezője. Hivatali körökben nem voltak hálásak ezért. Zelicha 1970-ben, iraki zsidó szülők gyerekeként látott napvilágot Ramat Ganban. Apja bankfiók vezető volt – a start tehát nem volt a legrosszabb. Katonaként a hírszerzésnél szolgált, majd közgazdaságtant tanult a Bar Ilan egyetemen.
Ariel Saron második kormányának kialakításakor a Likud párttagok körében igen népszerű Natanjahunak a pénzügyminisztériumot jelölte ki – remélve, hogy abba belebukik. Natanjahu azonban ezt a poziciót használta arra, hogy megmutassa, mire képes.
Ma már elvitathatatlan, még az ellenségei is kénytelenek elismerni, hogy ebben az időszakban jelentősen javult a piacgazdaság, a szocializmus béklyói lazultak, az ország hatalmasat lépett előre a gazdasági fejlődésben.
Zelicha „mániája” a hivatali felső vezetés és a gazdasági monopóliumok összefonódása, a politikai korrupció, és támogatja az igazságügyi reformot, mert példák során képes bemutatni a bírói döntések káros hatását a piaci versenyképességre.
Eldád Yanivvel folytatott beszélgetései nem csupán a bajokra világítanak rá, hanem reménnyel tölthetnek el, hiszen egy kiváló szakember és a baloldaliságát máig valló riporter egyetértése a tennivalókat illetően a konszenzus lehetőségét vetíti elénk.
Az írás további részeit hamarosan közöljük.

Amichay Mihály Éva összes cikkét elolvashatja itt.

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.

“Az izraeli elit bolsevista lázadása a demokrácia ellen” bejegyzéshez 31 hozzászólás

  1. Hagy idezzem a cikkiro velos ertekeleset egy korabbi hozzaszolasomhoz:
    „Eva Mihály Amichay – stb
    18 napja
    שטויות”

    • Esetleg , talán , lehetne írni egy cikket erről a témáról , baloldali nézőpontból is.
      Szerintem simán leközölnék. Sokakat érdekelne a másik oldal véleménye is …

        • MTI … ( legyint )
          Olyan ember véleménye érdekel a másik oldalról , aki ott él.
          Nem , nem vagyok baloldali , kicsit sem … :))
          A cikket köszönöm , nagyon érdekes , érdemes volt megírni !
          Remélem , még többet is olvashatok a szerzőtől.

          • Ez egy sorozat első két része, a FB oldalamon már az 5. résznél tartok, gyakorlatilag naponta teszek fel egy rész, és még fogalmam sincs hol a vége… nem egyszerű történet.

  2. Aki már a címben bolsevistázással indít az jelzi, hogy itt bullshit parádé készül.

    A bolsevizmus éppen az a rendszer, ahol nincs a politikától független igazságszolgáltatás, ahol nincs jogállam és szétválasztott hatalmi ágak, ahol a bolsevik politikusok írják a törvényeket és az ítéleteket is. A bíróság gyengítése és a politikusok hatalmának növelése az a bolsevista lázadás a demokrácia ellen.

    A bolsevikok szeretnek a népakaratra hivatkozni, de nem szeretik megkérdezni a népet, hogy mit akar. Egy népszavazás tisztázhatná, hogy akarja-e az izraeli társadalom ezt az igazságügyi reformot, vagy csak néhány bolsevik politikus akarja.

    • Nos, az elit pontosan ezt teszi Izraelben: nem érdekli a nép szava, a demokratikus választásokon elért parlamenti többséget agresszív módon igyekeznek megsemmisíteni, bolsevista módszerekkel. Izraelben az igazságügyi rendszer terrorja alakult ki 1992 óta, ezt kell megváltoztatni azért, hogy demokratikus ország maradjon. Persze, nem muszáj elolvasni – tudás nélkül is lehet véleményt mondani.

      • Amikor az elit próbál elitellenes propagandát előadni az is erősen bullshit-pozitív. Itt éppen egy szűk elit erőlteti ezt a reformot ami a társadalom széles rétegében feszültséget kelt.

        A választási eredményre hivatkozni meg azért hitványság, mert a választási kampányban egyetlen szóval sem említették ezt a reformot, nem erre kértek felhatalmazást, nem tudhatták a választók, hogy erre szavaznak, most meg rájuk hivatkozik az elit, hogy ők akarták ezt.

        Ha tényleg érdekli őket a nép szava, akkor miért nem tartanak népszavazást az igazságügyi reformról? Talán mert kiderülne, hogy nem is a nép akarja ezt csak egy szűk elit?

        • Ebből egy szó sem igaz! A jelenlegi koalíció nem az elit, legfeljebb törekszik – a hatalom valójában a hivatalnokok és a monopóliumok kezében van, amit a Legfelsőbb Bíróság minden döntésével véd. Hitvány az, aki nem figyelt oda a választási kampányra és most úgy tesz, mintha az egész reform most pattant volna ki a kormány feléből! Egyfelől szerepelt a választási programban, másfelől a jelenlegi ellenzék vezetői korábban maguk is szükségesnek tartották. Az archívumok remekül őrzik a nyilatkozataikat.

          • Nem az elit, na ne nevettess. Netanjahu 15 év miniszterelnökséggel a háta mögött nem elit 🙂 Vagy a Likud 35 év kormányzással a háta mögött nem elit 🙂

            A legdemagógabb populista propaganda amikor ilyenek hergelik az embereket valami névtelen arctalan „elit” ellen, miközben ők maguk az eliten belül is az elit elitje.

            Ha pedig az archívumok remekül megőrízték ezeket az állítólagos nyilatkozatokat, akkor te is remekül meg tudod osztani itt ezeket ugye?

          • Nézd a 14-es csatorna Patrióta műsorát (az interneten és elérhető) – minden adásban van egy Lapid és fordítottja archív anyag. De az igazságügyi reformról a többiek is nyilatkoztak. Egyébként nem dolgozom Nálad!
            A Likud valóban többségben van a Kneszetben, de a hatalom azé, aki a jogszabályokat értelmezi, illetve törli – a Legfelsőbb Bíróság illetve a Kormány jogtanácsosa sokkal nagyobb hatalommal rendelkezik, mint a miniszterelnök.

          • Ha ilyen szörnyű túlhatalommal rendelkezik a bíróság, akkor a többi párt ugyan miért nem akar megszabadulni ettől? Mert ez is csak egy politikai szlogen, haggyuk már a demagógiát!

            Egy ilyen sarkalatos törvény, ami az izraeli jogállam alapját érinti széles körű politikai és társadalmi konszenzust kívánna meg. Nincs ilyen konszenzus, ezért van konfliktus.

            Át lehet ezt erőltetni ezt sima feles többséggel is, aztán majd egy új kormány is átírhatja, egy következő kormány meg megint visszacsinálhatja. De egy ilyen fontos törvénynek stabilnak és konszenzusosnak kéne lenni, ahhoz pedig kompromisszum kell.

          • Ahogy írtam, Gidon Szár , Lapid is akart igazságügyi reformot, most az egész a jobboldali kormány elzavarásának kísérlete – csak oda kell figyelni arra, amit Ehud Barak mond.

          • De te már mellébeszélsz. Én csak azt állítottam, hogy Netanjahu nem kampányolt ezzel a választás előtt.
            Te viszont már magaddal vitatkozol, a te állításod volt, hogy Gidon korábban akart reformot.
            A saját állításodat bizonyítottad, de ezzel nem cáfoltad az én állításomat.

        • Népszavazásra az ország felségvizeiről való lemondást kellett volna vinni, amit a lapid kormány a választások előtt két perccel írt alá, jogtalanul.

  3. Semmi különös. Ez „az értelmiség útja az osztályhatalomhoz”. Remélem, hogy megtörténik a hatalmi ágak szétválasztása ott és Pesten is.

    • Felreerted a helyzetet. Izraelben a hatalmi agak fuggetlenek, a kormany „reformja” ezt kivanja megszuntetni ugy, hogy a kormany gyakorlatilag abszolut hatalmat kapna. Tehat a folyamat a MO-i helyzetet eredmenyezne. A cikk a kormany propagandajat ismerteti.

      • Marhaság! Most a bírói autokrácia van, amit csak vissza kellene fordítani az 1992 előtti demokratikus állapotokig.

        • Minden esetre ne hívjunk segíteni egyetlen ellenséges médiát sem.Például: Az izrael info,a csőcselék orgánuma.

      • Az az állapot teljesen abszurd, amikor a bíróság hatalmat gyakorol a tövényalkotás felett. Hogy egyezteted össze a demokráciával azt, ha az ország megválaszt egy kormányt/ parlamentet vagy akármit, és két-három ember jogi csűrés-csavarással megakadályozza a kormány munkáját, azaz az ország demokratikus akaratát? Könnyű belátni, hogy ez nem valódi demokrácia!

        • Ezelott 3 hettel irtam neked errol a kerdesrol, nezd meg a dialogusainkat. A vilag minden polgari demokraciajaban van olyan mechanizmus, ami lehetove teszi, hogy a demokracia alapszabalyaival ellentetes torvenyeket ne lehessen hozni. Eloszor is vannak az alkotmanyos demokraciak alkotmany birosaggal, tobbhazas parlamentek, de mindezek kozul a legfontosabb egy alkotmany letezese. Izraelben nincs, egyszer leirtam, miert, es a legfelsobb birosag hataskore, hogy a fenti feladatokat ellassa. Hogy a mukodese biralhato, vagy sem, ezen vannak vitak, de egy biztos: az a reform, amit a jelenlegi kormany tervez, nem segitene a problema megoldasaban, hanem csak rontana a helyzeten, es sokat. A reform biztositana azt, hogy a legfelsobb birok megvalasztasa gyakorlatilag a kormany hataskoreben lenne, es igy a kormany hatalma korlatlanna valna.
          A cikkben egyetlen mondat van, amivel teljesen egyet tudok erteni:
          „Nem hazudom azt, hogy objektív vagyok: meggyőződésem, hogy a demokráciát nem a Natanjahu kormány veszélyezteti, hanem a felheccelt, félrevezetett tüntetők vezetői.”
          A cikkiroval ellentetben, a felmeresek szerint, a lakossag tobb, mint a fele (koztuk Likud es jobbkozep szavazok, vallasosok, tehat nem feltetlen baloldaliak) ugy gondolja, hogy a jelenlegi kormany veszelyes a demokraciara, es ugy altalaban Izraelre. Ami a felrevezetett embereket illeti: az allitasomban csak ismetlem azt, amit az elmult honapokban olyan „felrevezetett”, buta emberkek mondtak, mint korabbi nemzeti bank elnokok, kozgazdasz professzorok, a biztonsagi szervezetek (Sabak, Moszad) korabbi vezetoi, legtobbjuk Netanyahu bizalmi embere volt, volt tabornokok, politikusok, jogasz professzorok, koztuk volt legfelsobb birosagi tagok, stb.

          • Ki csinálta ezeket a felméréseket? Mert nekem egész más adataim vannak… egyelőre az „ésszerűség” ellen hoztak törvényt, ami a bírói önkényt igyekszik fékezni. A volt katonák, költségvetési nyugdíjasok marhára értenek a demokráciához – egész életükben parancsot teljesítettek, vagy adtak másoknak.

          • …tehát ismerik a tetteik kihatását és felelősségét, rendszerszintű következményekkel, te meg egy mozdulattal legyintesz rájuk, mert ezt is jobban tudod…

  4. A cikket olvasva Izrael is pont olyan problémákkal küzd , mint minden más ország.
    Bolsevista zsidók aknamunkája , zsidó bankárok pénzéhsége , stb.
    Közben az egyszerű emberrel meg igazából nem törődik senki sem !
    Ezeket látva lettek az emberek nemzetiszocialisták Németországban.

  6. Tisztában voltam azzal, hogy amit írok, sokaknak nem tetszik, de azzal a vita-kultúrátlansággal nincs mit kezdenem, amely a személyemet támadja, mert valós érvei, ismeretei nincsenek az adott témában. Folytatom a sorozatot, de a hozzászólásokat ezentúl mellőzöm.

    • Amilyen az adjon isten, olyan a fogadj isten. A cikk cimevel te hataroztad meg a vita stilusat. Pont ugy, ahogy a mai izraeli vitaban a kormany jeles tagjai, Amszalem, Gottlieb es tarsai sullyesztettek azt a beka segge ala.