Az 1883. július 3-án született Franz Kafkára emlékezünk.
Kafka jómódú és népes, német nyelvű prágai zsidó kereskedőcsalád szülötte volt. Életére és irodalmi munkásságára is rányomta bélyegét az anyagi sikereken és társadalmi pozíción kívül semmit nem tisztelő, zsarnok apa általa mitikussá növelt alakja, aki érzékeny lelkű fiába beleoltotta a tehetetlenség érzését. Pedig Kafka mindent megtett az elismerésért:
kiváló eredménnyel végezte iskoláit, majd a jogi egyetemet.
Itt ismerkedett meg Max Broddal, aki legjobb barátja, Kafka halála után pedig műveinek gondozója, kiadója és egyik leghatásosabb életrajzírója lett.
Az egyetem után egy biztosítótársaságnál kapott állást, de a hosszú munkaidő nem tette lehetővé, hogy az írás szenvedélyének hódolhasson, ezért 1908-ban a félig állami cseh munkás-balesetbiztosítási intézetnél helyezkedett el. Lelkiismeretes és megbízható hivatalnok volt, munkája közben jól megismerte a bürokrácia útvesztőit, abszurditásait, ekkor szerzett tapasztalatai, élményei későbbi munkásságára is hatottak. Kafka kettős életet élt: nappal dolgozott, éjjel gyötrő fantazmagóriáit és szorongásait vetette papírra.
A mindennapi életben jó humorú, megnyerő és intelligens Kafka nem kerülte az élet örömeit, irodalmi társaságokba járt, szerette a nőket, fiatalabb korában gyakorta látogatta a bordélyokat is, ám komolyabb kapcsolataiban szinte neurotikusan zavart volt. Egy idő után elszigetelődött környezetétől, magányosan, önmagába zártan élt és írta műveit.
Szerelmi élete is kudarcos volt: kétszer jegyezte el Felice Bauert, de 1917-ben végleg szakítottak, későbbi szerelmei sem tették igazán boldoggá.
Számos krónikus, valószínűleg lelki eredetű betegség, álmatlanság, migrén, emésztési zavar gyötörte, 1917-ben tébécét is diagnosztizáltak nála. Ettől fogva szanatóriumokban töltötte ideje nagy részét, és csak az írással foglalkozott, 1922-ben pedig végleg nyugdíjba vonult. 1923-ban Dora Dymanttal, egy öntudatos fiatal zsidó nővel Berlinben próbált új életet kezdeni, ám az év telén egészsége végképp megromlott, és 1924. június 3-án, alig 41 évesen Kierlingben, egy Bécs melletti klinikán meghalt.
Életében csak kevés műve jelent meg, így a Szemlélődés és az Egy falusi orvos című novelláskötete, az Ítélet, a Fegyencgyarmaton című elbeszélése, és talán leghíresebb novellája, Az átváltozás.
Igazi felfedezése halála után következett be: Max Brod, akit a saját tehetségében soha nem bízó Kafka arra kért, égesse el írásait, sorra kiadta a három regényt (Amerika, A per, A kastély), majd a rövid prózák gyűjteményét A kínai fal építésénél címmel.
A kéziratok utóélete meglehetősen kalandosra sikerült: a második világháború előtt, 1939-ben az akkori Palesztinában letelepedő Brod halála előtt titkárnőjére, Esther Hofféra bízta saját maga és Kafka irodalmi hagyatékát, azzal a kéréssel, hogy a nő majd adja át őket egy izraeli tudományos intézetnek. Ezt a kérését a titkárnő és halála után lányai sem teljesítették. Az Izraeli Nemzeti Könyvtár végül sok évig tartó jogi küzdelem után 2016-ban bírósági úton elérte, hogy – Brod végakaratával összhangban – a kézirat-gyűjtemény az intézményhez kerüljön. Az Izraelben őrzött irodalmi hagyatékot többéves megőrzési, helyreállítási, katalogizálási és digitalizálási munka után 2021-ben feltöltötték a világhálóra.
Kafka művei sikert arattak, a háborúk, diktatúrák, válságok gyötörte kor olvasója saját szorongásaira, megmagyarázhatatlan eredetű félelmeire ismert az írásokban.
Mindehhez járult egyszerű, világos, realista hangvételű stílusa, amelynek eszköztelensége fokozza történetei irrealitásának rémítő voltát.
Regényeit többször vitték filmre, a leghíresebb az Orson Welles rendezésében 1962-ben készült A per, amelynek főszerepét Anthony Perkins alakította. A fegyencgyarmaton című művéből 2000-ben Philip Glass írt operát, 2009-ben Az átváltozás című novellájából készült el Faragó Béla operája.
A prágai székhelyű Franz Kafka Társaság 2001-ben az író nevét viselő irodalmi díjat alapított, amelyet többek között megkapott a Nobel-díjas Elfriede Jelinek osztrák, Philip Roth amerikai, Harold Pinter angol, Ámosz Oz izraeli, Margaret Atwood kanadai író, 2003-ban pedig Nádas Péter is.
