Egy új tanulmány szerint a zsidó államot agresszorként mutatják be, a palesztin terrort pedig bagatellizálják, és „felszabadító harcnak” állítják be – írja a Tett és Védelem Alapítvány.
Megsemmisítő ítéletet mond a Berlinben és Brandenburg tartományban használatos tankönyvekről az Amadeu Antonio Alapítvány (AAS) és a Mideast Freedom Forum Berlin (MFFB) nevű agytröszt:
„Az általunk elemzett oktatási anyagok túlnyomó többsége hiányos, gyakran egyoldalú és részben tendenciózus tájékoztatást nyújt Izraelről”
– idézi a Welt a tanulmányt.
„Izrael gyakran úgy jelenik meg, mint egy túlerőben lévő agresszor, amelynek a palesztin nép ki van szolgáltatva. Az izraeli polgári lakosság elleni terrort és az erőszakos cselekményeket ebben a kontextusban alternatívák nélküli ‘ellenállási harcként’ bagatellizálják” – áll a jelentésben, amely szerint ez
„gyakran nem felel meg a több szempontúság és az ellentétes álláspontok bemutatásának követelményének”.
A tanulmány szerzői összesen 16 történelem–, politika– és társadalomtudományi tankönyvet vizsgáltak meg, de ezek közül csak kettőt tudtak jó szívvel ajánlani (mindkettőt a Klett kiadótól).
A szerzők egyik legfőbb kifogása az, hogy a tankönyvek zöme a közel-keleti konfliktust nem geopolitikai-történelmi gyökerű, hanem vallási konfliktusként mutatja be. Márpedig a történések „zsidók a muszlimok ellen” konfliktusra való redukálása eltorzítja a történelmi tényeket, és homogenizálja az érintett népeket.
Bírálják a tanulmány szerzői, hogy a tankönyvek Izrael állam 1948-as megalapítását nem kötik össze a holokauszttal és a zsidó lakosság korábbi, folyamatos üldözésével, és a „nakbát” (arabul katasztrófa) kifejezést is kritikátlanul használják Izrael államalapítása kapcsán, elhallgatva, hogy nem csak arab lakosokat üldöztek el az izraeli területekről, de a zsidó lakosságot is arab hazájukból és Iránból.
A vizsgált tankönyvek a zsidó államot többnyire agresszorként és a közel-keleti konfliktus egyedüli felelőseként ábrázolják. Ez a narratíva a szerzők szerint
„azt jelenti, hogy Izrael állam nélkül nem lettek volna háborúk és elüldözések a régióban, ami ellentmond áll a tényeknek, és táplálja az Izraellel kapcsolatos antiszemitizmust az osztályteremben”.
Az „Izraelben és külföldön a zsidó polgári lakosság ellen elkövetett palesztin terror véres, hosszú éveken át tartó szakasza” nagyrészt hiányzik minden anyagból – állapítja meg a tanulmány. A vizsgált tankönyvek az első és a második intifádát közvetlenül vagy közvetve „palesztin szabadságharcként” írják le, amelyért lényegében maga Izrael a felelős. Az öngyilkos merényleteket bagatellizálják, illetve béke- vagy felszabadító harcként eufemizálják.
„Rendkívül problémásnak” tartja a tanulmány az ultraortodox zsidók ábrázolását. A szigorú vallásosság hangsúlyozása – amely a Jeruzsálemben élő muszlimok és keresztények esetében elmarad – azt a képzetet kelti, hogy a vallás csak a judaizmus vonatkozásában létezhet problémás szempontként. Bírálják az ultraortodoxok „igazságtalan nemi viszonyait”, miközben az iszlamista Hamász alatti patriarchális struktúrákat meg sem említik.
Samuel Salzborn, Berlin antiszemitizmusért felelős biztosa a Welt–nek elmondta, hogy a tankönyvek Izrael-ellenes irányultsága lehetetlenné teszi, hogy a tanulók tényszerűen megalapozott álláspontot alakítsanak ki.
„Ez a hamis bemutatás azzal a nagy veszéllyel is jár, hogy a tanulók Izraellel kapcsolatban meglévő antiszemita álláspontjai megszilárdulnak, illetve hogy az elfogulatlan tanulók hamis képet kapnak Izraelről, ami viszont más antiszemita ellenérzésekhez kapcsolódhat.”
