Idén a varsói gettófelkelés 80. évfordulójának jegyében szervezik a hétfő este kezdődő és kedd este véget érő jom hasoá, vagyis izraeli holokausztnapi megemlékezéseket.
Hétfőn a Jad Vasemben, a jeruzsálemi holokauszt-emlékhelyen Jichák Herzog államelnök és Benjámin Netanjahu miniszterelnök beszédével kezdődnek az állami rendezvények. Különleges résztvevő lesz Reza Pahlavi, az elüldözött iráni sah Egyesült Államokban élő legidősebb fia, aki hétfőn Izraelbe érkezik történelmi látogatásra.
Pahlavi a tervek szerint meglátogat egy vízsótalanító üzemet, hogy megismerje Izrael fejlett technológiáját ezen a területen, melynek különös jelentőséget adnak az iráni vízügyi nehézségek. Emellett meglátogatja a Siratófalat, találkozik az iráni eredetű bahái közösség képviselőivel, melynek központja Haifában van, és elbeszélget Iránból bevándorolt izraeliekkel.
A Jas Vasemben idén is hat túlélő gyújtja meg hétfő este az emlékezés fáklyáit, melyekkel a vészkorszakban meggyilkolt hatmillió zsidóra emlékeznek.
Az egyik fáklyát az 1944-ben Nagyecsedről Auschwitzba hurcolt, 1927-ben született Malka Rendel lobbantja lángra.
Malka Rendel 1927-ben született a magyarországi Nagyecseden, egy nyolcgyermekes ortodox család legfiatalabbjaként. Malka édesapja, David-Aaron Freundlich még a születése előtt meghalt egy balesetben, édesanyja, Sára pedig a halála után a család szövetboltját vezette. Két idősebb testvére még a második világháború előtt emigrált Erec Izraelbe.
Amikor 1944-ben bevonultak a városba, a németek bezárták a zsidó tulajdonú üzleteket, megtiltották a zsidóknak a kereskedelmet, és elrendelték, hogy viseljék a sárga csillagot. Malka azt a megalázó feladatot kapta, hogy magyar barátai előtt takarítsa az utcát.
1944 májusában a város zsidóságát a mátészalkai gettóba deportálták. Az egész család egy lakásban élt.
Három héttel később Malkát és családját marhavagonban Auschwitzba deportálták – az út körülbelül hat napig tartott. Megérkezésükkor Malka megpróbálta megragadni édesanyját és egyik nővérét, de a család nagy részét az egyik oldalra küldték, Malkát és nővéreit, Miriamot és Ráchelt pedig a másik oldalra.
Az édesanyja adott neki két süteményt, és azt mondta a testvéreinek: „Vigyázzatok Malkára.” A családtagok közül csak Malka, Miriam és Ráchel élte túl a válogatást.
Három hónap múlva Malkát és nővéreit a płaszówi koncentrációs táborba küldték, ahol egy kőbányában dolgoztak, ahol puszta kézzel hordták a köveket, fagyos hidegben. A körülöttük lévő embereket folyamatosan kőrobbanások ölték meg. Mindhármukat visszavitték Auschwitzba, onnan pedig Neustadtba, egy ejtőernyőszövő üzembe küldték őket.
Hanukakor a nők olajat és fonalat loptak, hogy rögtönzött gyertyákat gyújtsanak. „Ettől éreztük magunkat otthon, hogy nem vettek el tőlünk mindent” – mondja Malka.
Amikor a Vörös Hadsereg közeledett, Malka és testvérei halálmenetre kényszerültek a Gross-Rosen koncentrációs táborba. Azokat a foglyokat, akik nem tudtak tovább gyalogolni, lelőtték. Éjszaka egymás karjaiban aludtak, hogy melegen tartsák magukat. A túlélés érdekében Malka elképzelte az édesanyját, az otthonát és az ételeket, amelyeket korábban evett.
Malkát és nővéreit Bergen-Belsenbe szállították, ahol Miriam és Rachel meghalt. Az ablakon keresztül egy halom holttestre dobták őket. „Ez az emlék még mindig kísért engem” – mesélte sírva Malka. „Anya azt mondta nekik, hogy vigyázzanak rám, és ők adtak nekem kenyeret. Ha nem eszem meg, talán túlélték volna”.
„Néha el sem hiszem, hogy mindezt végigcsináltam. Aztán feltűröm az ingujjamat, és megnézem a számot a karomon, ami bizonyítja számomra, hogy ez tényleg megtörtént”.
A felszabadulás után Malkát Svédországba szállították, ahol kórházba került. Cionizmus- és héberórákat vett az Eretz Izraelből érkezett küldöttektől, a túlélők számára létrehozott iskolában.
Malka felszállt egy menekülthajóra, amely Eretz Izraelbe tartott, de elfogták, és a ciprusi brit fogolytáborokban raboskodott, ahol tovább tanult héberül, egészen a végső emigrációjáig. Tanárnő lett, és miután nyugdíjba vonult, héber nyelvet tanított az új bevándorlóknak.
Malkának és Yehoshua-nak három lánya, tizenegy unokája, 36 dédunokája és egy dédunokája van.
|
A jom hasoá a második világháborús népirtás során meggyilkolt zsidó áldozatok emléknapja, Izraelben nemzeti gyásznap. A héber naptár szerint a tavasz első hónapja, niszán hó 27-én tartják. Az egyetlen kivétel, ha 27-e szombatra esik, ilyenkor egy nappal eltolódik. A gyásznap délelőttjén 11 órakor Izrael-szerte megszólalnak a szirénák, amikor két percre megáll a közlekedés. A jom hasoá napnyugtakor jön be, és másnap napnyugtáig tart. 2023-ban április 17-én, hétfőn este kezdődik, és április 18-án, kedden este ér véget. |
(MTI/Jad Vasem)
