A törökországi földrengés utáni magyar mentőakció a segítségen túl diplomáciai missziónak is tekinthető, és történelmileg is nagyon fontos volt, hogy a magyar szakemberek ott legyenek – mondta a Hunor mentőszervezet parancsnoka a The Bold Truth About Hungary című videóblogban.
Kovács Zoltán nemzetközi kommunikációért és kapcsolatokért felelős államtitkár Youtube-on is elérhető podcastjában Jackovics Péter elmondta, hogy az összes nemzetközi csapat összesen 200 embert mentett meg, Magyarország 35-öt, ezen belül a Belügyminisztérium Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóságához tartozó Hunor 17-et.
„Ha azt akarjuk kimutatni, hogy ki mentette meg a legtöbb túlélőt, akkor Törökország van az első helyen, és azt követi Izrael és Magyarország”
– emelte ki.
A parancsnok felidézte, a helyi lakosság nagyon szolidáris volt velük, folyton azt mondták:
„Isten áldja meg Magyarországot!”
Jackovics Péter beszámolt arról, hogy a Hunor egy úgynevezett nehéz minősítésű, az ENSZ által akkreditált csapat. Világszerte és az ENSZ-en belül 67 ilyen kutató-mentő csoport létezik. Magyarországon a Hunor az első, amely harmadszorra is megkapja az újraminősítést, és globálisan is az első lesz – tette hozzá.
Kifejtette: a csapatban vannak hivatásos tűzoltók, egy önkéntes kutyakiképző, az orvosi komponenst pedig az Országos Mentőszolgálat munkatársai alkotják. Ők hivatásosak, tehát összesen öt elemből tevődik össze a csoport: irányítás, logisztika, orvosi segítség, kutatás és mentés.
Felidézte, a törökországi földrengés után a kormány azonnal felajánlotta a Hunor kutató- és mentőkapacitását. Három órán belül riasztották kollégáikat, hat órán belül a csapat összes tagja találkozott, összesen 88-an, azt követően kiválasztották a feladatra alkalmas személyzetet. A magyar kormányzati csapat 24 órán belül megérkezett, és körülbelül a 21. órában megkezdte a mentőakciót.
A részt vevő mentőcsapatok közül a Hunor volt az első olyan csapat a helyszínen, amely a nap 24 órájában végezte munkáját – hangsúlyozta, rámutatva arra, hogy a romok alatt dolgoztak, nagyon nehéz szerszámokat, berendezéseket kellett használni a túlélők mentéséhez, egy-egy műszak akár 12 órás is lehetett.
Jelezte, volt engedélyük a helyi hatóságoktól, azaz a törökországi katasztrófavédelmi hatóságtól. Ez jelölte ki a fő helyszínt: a leomlott épület alatt több mint ezer ember lehetett. Alig egy óra elteltével már találtak három gyenge, de életben lévő áldozatot. Ezután hat napon keresztül folyamatosan dolgoztak az akció során.
Arra a felvetésre, hogy fontos lehetett a helyiektől kapott mentális támasz, azt mondta: a helyiek tapssal fogadták őket, amikor túlélőt találtak, és ez energiát adott nekik.
„Nagy számban találtunk túlélőket, fogtuk a kezüket az egész akció alatt, és soha nem mondtuk azt, hogy majd visszajövünk. Az egyik helyszínen 16 órán keresztül folyamatosan dolgoztunk egyetlen élet megmentéséért”
– emlékezett vissza a parancsnok.
Jackovics Péter kitért arra, hogy a keresőkutya nagyon hasznos az ilyen helyzetekben: először a kutyákat küldik be. Ha jelet kapnak a kutyáktól, akkor beküldik a technikai kutatóegységeket, annak meghatározására, hol kell fúrni vagy vájatot kialakítani a mentéshez. Ezután a szükséges felszereléssel egy biztonságos folyosót fúrnak a túlélőkhöz.
Kiemelte, nagyon örül annak, hogy mindenki épségben hazatért, és mentálisan sem viselt meg senkit súlyosan a munka.
„A taktika az volt, hogy a problémáinkat belerakjuk egy nagy fekete dobozba és magunk mögött hagyjuk. Csak a küldetésre összpontosítunk”
– közölte.
A mentális utóhatásokról szólva elmondta, hogy a katasztrófavédelemnek vannak szakemberei ezek megvitatására, az egyes vármegyékben is, ha szükséges a történteket átbeszélni.
A csapat tagjai megfogalmazása szerint ismert hősökként tértek haza; mindenki meg akarta rázni a kezüket, ami mentálisan nagyon sok energiát adott nekik.
„Ez a támasz a megfelelő eszközökkel együtt jó mentalitást biztosít fiatal kollégáim számára. Ezért tudom egyben tartani ezt a csapatot és előrelépni”
– mondta.
Kovács Zoltán a beszélgetés végén a Hunor mentőcsapatról szólva azt mondta, továbbra is meg fognak kapni minden támaszt, logisztikai és anyagi segítséget, amely a jövőben sajnálatosan bekövetkező katasztrófák következményeinek elhárításához szükséges.
