1933 decemberében a 12 éves Hanna egy hanukai verset írt, amely a következő szavakkal zárult: „Hisz biztatóan int a gyertyafény, ne félj Izrael, van még remény!”.
Szenes Hanna tizenéves korában naplók és versek írásával ápolta irodalmi tehetségét. Az volt a célja, hogy édesapja, Szenes Béla, a Magyarországon elismert író, újságíró és drámaíró nyomdokaiba lépjen, aki 33 évesen elhunyt – olvasható az izraeli nemzeti könyvtár blogján.
Szenes Hannának az Izraeli Nemzeti Könyvtárban 2020-ban letétbe helyezett levéltári anyagai között van egy jegyzetfüzet, amely a fiatalon, mindössze hétéves korától kezdve írt verseit tartalmazza. Verseit anyai nagymamájának, Fininek diktálta, aki szép és tiszta betűkkel írta le őket speciális füzetekbe, amelyeket most Jeruzsálemben őriznek.
A versek, amelyeket Hanna gyermekkorában írt, megmutatják az apja halála utáni gyász érzését, valamint az évszakok változása és a táj átalakulása miatti örömét és izgalmát szülőföldjén, Magyarországon.
A szülőföldjének és személyes élményeinek szentelt írások mellett azonban van egy meglepő vers is, amelyet a hanuka ünnepének szentelt. Hanna ezt 1933. december 10-én írta, amikor még csak 12 éves volt. A Szenes család nem volt különösebben vallásos, és úgy tűnik, hogy Hanna a verset akkor írta, amikor a budapesti gimnáziumba járt. Bár az iskola kálvinista intézmény volt, a vers valószínűleg az iskolába járó zsidó lányoknak tartott „vallásórák” egyike után íródott.
Szenes Hanna édesanyja hozta ezeket a jegyzetfüzeteket Izraelbe, és a verset később Avigdor Hameiri költő fordította héberre.
