A tengeri határral kapcsolatos megegyezésnek a fenntartását Franciaország és az Egyesült Államok vállalja – írja a Jerusalem Post.
Izrael jogdíjat fog kapni abból a gázból, amelyet Libanon a Földközi-tenger vitatott területén termel ki – jelentette be Jair Lapid miniszterelnök a kabinet vasárnapi ülésén.
A hétvégén mindkét fél megkapta a gazdasági vizekről szóló megállapodás-tervezetet Amos Hochstein amerikai energiaügyi megbízottól, aki az elmúlt évben többször is Bejrút és Jeruzsálem között utazott, hogy tárgyaljon az egyezségről.
A megállapodás értelmében Izrael a 2012-2021 közötti időszakban a Libanonnal vitatott gazdasági vizek teljes háromszögét átengedi, de a Libanon által 2021 elején követelt kibővített háromszöget nem.
Emellett lehetővé teszi Libanon számára a teljes Kana-mező fejlesztését, amely délre, az izraeli vizekre nyúlik.
A jogdíjalkut előzetesen Izrael és a francia Total energetikai vállalat által vezetett gázkonzorcium között dolgozzák ki, amely a libanoni engedélyt birtokolja a Kana-mező gázkitermelésére; megállapodás lesz arról, hogyan számolják ki a kártérítést Izrael számára, mivel a feltárás még nem kezdődött meg, és a tározóban lévő gáz mennyisége még ismeretlen.
Emellett a megállapodás tartalmazza az Izrael által „bóják vonalának” nevezett, a libanoni határon lévő Rosh Hanikra-tól 5 km-re a tengerbe nyúló vonal elismerését. Egy magas rangú diplomáciai forrás kifejtette, hogy a vonal azért volt sebezhető, mert Izrael egyoldalúan hozta létre, mint olyan övezetet, amely szükséges ahhoz, hogy a zsidó államnak a biztonsága érdekében cselekvési szabadsága legyen, és a Libanonnal kötött megállapodás ezt a vonalat a nemzetközi jogban rögzíti.
A gázkitermelés céljából vitatott háromszög a parttól jóval 5 km-nél távolabb kezdődik.” A megállapodásra az Egyesült Államok és Franciaország, mint a Total fő érdekeltje, garanciát vállal.
Az egyezség végleges részleteiről még folynak a tárgyalások. Lapid elmondta, hogy Izraelnek „nincs ellenvetése egy további libanoni víztározó kiépítése ellen, amelyből természetesen megkapjuk a minket megillető jogdíjakat”.
A tengeri határmegállapodás „gyengíteni fogja Libanon Irántól való függőségét, visszaszorítja a Hezbollahot és regionális stabilitást hoz” – jelentette ki a miniszterelnök a kabinet ülésén.
A saját állampolgárait sújtó gazdasági nehézségek ellenére Irán több mint 1 milliárd dollárt küld proxy csoportjainak, köztük több mint 500 millió dollárt a libanoni Hezbollahnak. Teherán azt is felajánlotta, hogy a következő öt hónapban 600 ezer tonna üzemanyagot küld Izrael északi szomszédjának, hogy segítse az országot.
A libanoni polgárok többsége naponta csak egy-két órán át rendelkezik az állam által biztosított elektromos árammal, ami még a Hamász által irányított Gázai övezetnél is kevesebb.
Ganz szerint a megállapodás nem garantálja, hogy a jövőben nem lesz konfliktus Libanonnal, „de kétségtelen, hogy erősíti a stabilitást, az elrettentést, és hosszú távon gyengíti Libanon függőségét is Irántól, amely üzemanyaggal és más eszközökkel látja el”.
Friedman az Egyesült Államok korábbi nagykövete felháborodott a megegyezésen, szerinte ugyanis Izrael „nem kap semmi”.
„Bejrút nem kapott meg mindent, amit akart” – mondta a magas rangú diplomáciai forrás, hozzátéve, hogy nem akarták, hogy Izrael bármit is kapjon. És bár Izraelnek kompromisszumot kellett kötnie, „ez a kompromisszum garantálja a biztonságunkat. Ez egy olyan alku, amely mindkét fél számára jó”.
Benjamin Netanjahu ellenzéki vezető „Naszrallah fenyegetései előtti megadásnak” nevezte a megállapodást, és arra figyelmeztetett, hogy Lapid egy kiskaput kihasználva nem akarja a Knesszet elé vinni.
„Lapidnak nincs felhatalmazása arra, hogy szuverén területeket és szuverén vagyontárgyakat, amelyek mindannyiunkéi, átadja egy ellenséges államnak” – mondta Netanjahu.
