Biden egy tökéletesen egészséges gazdaságot örökölt Donald Trumptól.
Biden kampánya az ipar újraéledését jósolta – írja Matthew Lynn, brit gazdasági újságíró a Telegraph oldalán. A terv úgy hangzott, hogy a Green New Deal beindítja a technológiai forradalmat, miközben magasan képzett, jól fizetett munkahelyeket teremtene, és kezelné az éghajlatváltozást. Az infrastruktúra és a termelékenység pedig átalakulna az évtizedek óta tartó elhanyagoltság és hanyatlás visszafordításával, magasabb kormányzati kiadások révén.
A szerző szerint a hivatalba lépésekor Joe Biden és ultra-keynesiánus tanácsadóinak hada a legradikálisabb gazdasági programot ígérte, amelyet Franklin Roosevelt 1930-as évekbeli New Dealje óta bármely elnök valaha is végrehajtott. A Federal Reserve által kinyomtatott 2 trillió dollárnyi kölcsönpénzzel a céljainak terjedelme és nagyságrendje példátlan volt.
„De egy évvel később? Hát. A héten megtudtuk, hogy az amerikai gazdaság 1,4%-kal zsugorodott a legutóbbi negyedévben. Az infláció már 8,5 százalékos, ami 40 éves csúcsot jelent, így a gazdaság hosszú idő óta a legrosszabb állapotban van” – írja Lynn.
A cikk szerint a sokak számára nehezen elfogadható igazság az hogy Biden egy tökéletesen egészséges gazdaságot örökölt Donald Trumptól, és a világjárványból való kilábalással mostanra már zökkenőmentesen kellene működnie.
„Ehelyett a gazdaság meggondolatlan rossz kezelése, a vad és kontrollálatlan költekezése, valamint az a gyerekes meggyőződése, hogy minden következmény nélkül lehet pénzt nyomtatni a fellendüléshez, azzal a kockázattal jár, hogy globális recessziót vált ki – és a visszaesés Biden nevét fogja viselni”
– jelenti ki az elemző.
A szerző szerint Biden kétségkívül nagyszabású terveket fogalmazott meg hivatalba lépésekor. Azonnal elindított egy 1,9 billió dolláros amerikai gazdaságélénkítési tervet, amely hatalmas kiadásokat tartalmazott az infrastruktúrára és az utakra, a gyermekgondozásra, valamint a munkaerő átképzésére. A gazdaságélénkítő csekkeket minden amerikai állampolgárnak postázták, még akkor is, ha történetesen külföldön élt.
A társasági adókat megemelték, csak röviddel azután, hogy végre globálisan versenyképes szintre csökkentették őket, és az egyenlőtlenségek csökkentése érdekében „milliárdosok adóját” javasolták, míg az éghajlatváltozás kezelése érdekében zöld New Deal-t indítottak.
„A „nagy kormányok kora lejárt” korszaka véget ért” – harsogta a liberális kommentátorok doyenje, Paul Krugman a New York Timesban, míg a The Guardian szerint „a gazdasági hatás… masszív lesz. Ez megalapozza az USA gazdasági fellendülését, ami tavaly még elképzelhetetlennek tűnt volna, de most már az egész bolygón érezhető lesz”.
A szerző szerint már az elején sem volt nehéz belátni, hogy ez mennyire téves. Rengeteg ember látta előre a bajt, nem utolsósorban a Clinton-korszak egykori pénzügyminisztere, Larry Summers.
„Rengeteg állami kiadás, amelyek nagy része a cimboráknak és különleges érdekeknek szól, magasabb adók néhány jól megcélzott ellenségre, hatalmas hiány és a nyomtatott pénz lavinája. Ez akár egyenesen Argentínából vagy Brazíliából is származhatott volna az 1960-as vagy 1970-es évekből. És az eredmények? Nem túl meglepő módon inkább dél-, mint észak-amerikaiak. Az infláció 8,5 százalékos, ami a legmagasabb szint az 1980-as évek eleje óta, amikor a kamatlábakat büntető szintre kellett emelni, hogy visszaszorítsák” – sorolja Lynn.
Ezen a héten negyedévente 1,4%-kal zsugorodott a gazdaság teljesítménye, és ha a következő három hónapban nem következik be gyors fellendülés, az USA ismét recesszióba kerül.
„Itt van azonban az igazi probléma – ez azzal a kockázattal jár, hogy globális recessziót is kivált. Ennek három oka van. Először is, amikor az USA lassul, akkor minden nagyobb gazdaság is lassul. Továbbra is a globális kereslet, és még inkább a bizalom fő mozgatórugója. Most, hogy recesszió fenyeget, a világ minden országában a vállalkozások csökkenteni fogják a beruházásokat, mert nehéz idők elé néznek, és ez mindenhol vissza fogja venni a növekedést” – fejti ki a szerző.
Ezután a pénzügyi instabilitást fogja exportálni. A kötvénypiacok már most is zűrzavarban vannak – a T-bill továbbra is a globális viszonyítási alap, amelyhez képest minden mást áraznak -, és senkinek sincs valódi elképzelése arról, hogy a Fed merre fog továbblépni. Lehet, hogy tovább emeli a kamatlábakat, hogy megfékezze az inflációt, de az is lehet, hogy szünetet tart, hogy megállítsa a kibocsátás összeomlását. Amíg ez így van, addig a pénzpiacok világszerte zűrzavarban lesznek – szögezi le a cikk.
„Végül pedig az összes újonnan nyomtatott dollár mindenhol gerjeszti az inflációt. Igaz, hogy az ukrajnai háború felfelé hajtotta az energiaárakat, de Biden ösztönzése volt a fő oka az áremelkedésnek minden nagyobb gazdaságban, és semmi jele annak, hogy ez ellenőrzés alá kerülne. A valóságban az amerikai recessziót általában mindenhol visszaesés követi. Csak az összeomlás súlyossága változik. Nincs okunk azt hinni, hogy ez megváltozott” – jelenti ki Lynn.
A szerző szerint ez a zűrzavar teljes mértékben az elnök saját hibájából alakult ki. Lehet, hogy Donald Trump személyesen ellenszenves volt, és alkalmatlan arra, hogy bármit is vezessen, de egy tökéletesen tisztességes gazdaságot adott át az utódjának.
A cikk leírja, hogy az adócsökkentések és a dereguláció helyreállítottak némi versenyképességet, a világjárványt nagyrészt kezelték, és mivel a vállalkozások újra kinyitottak, a gazdaságnak tisztességesen meg kellett volna felelnie annak, hogy még néhány évig folyamatosan bővüljön.
„Biden minden délután szundíthatott volna egy nagyot, és minden rendben lett volna. Ehelyett a Demokrata Párt baloldalának támogatásával vad költekezésbe és az állami beavatkozás hatalmas növelésébe kezdett. Meggondolatlanul fokozta a keresletet, amikor a kínálat már korlátozott volt, és a gazdaság már kezdett kilábalni a világjárványból.
A mostanra előre láthatóan bekövetkezett válságot teljes mértékben ő maga okozta. És az egész világ nagyon nagy árat fog fizetni a hibáiért”
– zárja az elemző.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.
Az könnyen lehetséges, hogy baj van és válság van kialakulóban ill. tán már benne is vagyunk, de ezt Bidenre kenni nem reális. Az az 1,9 ezer miliárd dolláros terv – aminek azért hozadéka is lesz, valójában már alig oszt, vagy szoroz. Trump ennél több pénzt „teremtett” azaz nyomtattatot a covid alatt, gyakorlatilag semmire, azaz szétosztásra.
A cikk erőltetni akar egy koncepciót és erre igyekszik csoportosítani valós, vagy valótlan érveket. Ez egy tipikus jelenség: nem a tények összességéből levonni a következtetést, hanem egy prekoncepció igazolására szedni össze „tényeket”. Ráadásul ezek a tények néhol kifejezetten hibásak! 2 trillió dollár „kölcsönpénz” kinyomtatásáról beszél a szerző, ami kapitális baromság. Utána kellett volna néznie, mit jelent a trillió! A trillió miliárdszor miliárdot, azaz 10-nek a 18. hatvnyát jelenti. Amit Biden „kinyomtattatott”, az ca. 2 ezer miliárd dollár, azaz 2-szer 10-nek a 12. hatványa. A különbség csekély 6 nulla a hatványkitevőben, azaz miliószoros!!! Aki ilyen „bőkezűen” bánik a tényekkel, az aligha hiteles – legalábbis a szememben.
Még egy gondolat: válságok mindíg is voltak termelésben, gazdaságban. A válságoknak azonban szerepük volt, amit utólag eddíg mindíg konstatálni lehetett. Az ilyen válságokon keresztül fejlődtek és alkalmazkodtak új feltételekhez, új szükségszerűségekhez a termelési és gazdasági rendszerek – ez egyfajta evolúció. Persze nem túl vidám dolog válságot átélni, ez igaz. De ez eddíg mindíg újabb felemelkedéshez vezetett. Ez egészen az utolsó válságig (a végsőig) igaz lesz. Reméljük, nem ezt éljük át…
Egy ilyen sok billió dolláros állami beavatkozás nem épp azt a természetes „evolúciót” akadályozza, amiről te beszélsz? Ráadásul, az sem nagyon látszott, hogy mi szükség van rá (ugyanis a gazdaság már határozottan kilábaló szakaszban tartott). És ami a cikkből hiányzik: én úgy tájékozódtam, hogy ennek a kétségtelenül hatalmas összegnek rendkívül kis része jutott csak el a megfelelő helyre, és használták fel a megfelelő módon – ahogy az egyébként lenni szokott az ilyen állami költekezések idején. A nagyrészét szimplán ellopták.
Ha jól értem, arra gondolsz, hogya beavatkozás ab ovo nem természetes, ezzel a természetes folyamatok gátja. Azért ez nem ilyen egyszerű! Az alternatíva az lenne, hogy nem teszünk semmit és hagyunk egy válságot kibontakozni, aminek a következményei beláthatatlanok lehetnek. Lásd pl: 1929-1933-as válság.
Ennél azért jobb intézkedéseket tenni a válság elhúrítására. Ismét csak lásd: Roosewelt New Deal-je. Ez utóbbira szándékszik hasonlítani Biden 1900 miliárdos programja, ami gazdaságélénkítő elemeket tartalmaz és olyasmiket, amire amúgy is szükség van. Hogy ellopják a pénzt? Magam erről nem hallottam és nem is olvastam, viszont az a helyzet, hogy ennek az összegnek még csak kis részét utalták ki, a programok még szinte el sem indultak.
Igen, erre gondoltam. És igen, elismerem, hogy ilyen beavatkozásokra adott esetben szükség is lehet. A kérdés mindig a mikor, a mennyi és a hogyan. Az állításom az, hogy a nagy világgazdasági válság adott indokot a Keynes-féle beavatkozásra, bár vannak olyan közgazdászok, akik szerint még az sem volt olyan sikeres, mint amilyennek utólag feltüntették. Az amerikai gazdaság állapota, covid ide, covid oda, szerintem, nem szolgált okot egy ekkora beavatkozásra egy olyan időszakban ráadásul, amikor folyamatosan csörtéket okoz a két párt között az adósságplafon megemelése. Ami pedig a lopásokat illeti, tudom, hogy nem tudományos igényű forrás, de talán hiteles és legalább szórakoztató is: keress rá Bill Maher közelmúltbeli szövegére a You Tube-on.
Hogy mennyi volt, vagy lett volna a megfelelő nagyságú támogatás, az majd utólag fog kiderülni. Lehet, hogy túl sok volt, nehéz megmondani, mielőtt leülepszik a a csata pora. Trump 2 ezer miliárdja nagyobb eséllyel volt túl sok, miután semmi hasznosra nem költötték, nem volt program mögötte. Elköltésre/fogyasztásra volt szánva – ezt hívják helikopter pénznek. Biden programja legalább hasznos és szükséges dolgokat tartalmaz, mint infrastruktúra építés, környezetvédelem, egészségügy és óvódai hálózat kiépítés, többek között. De mindezektől függetlenül az USA gazdasági hegemóniája (és a dolláré) lemenő ágban van, ha jól ítélem meg – másokkal együtt. Ez indítja remélhetőleg majd be az evolúciós folyamatot – pl a termelő ipar hazahozásával és más dolgokkal.
Egyrészt Biden programja sok nagyságrenddel nagyobb, mint a Trumpé, másrészt a Bidené az igazi, echte helikopter pénz, amint ezt már Trump alatt is követelték a demokraták:
Families first Response Act: 192 billion, Payment Protection Program: 484 billion, Consolidated Appropriations Act: 900 billion, American Rescue Plan: 1,9 trillion, CARES Act: 2,2 trillion – összesen: 5.7 trillion, avagy magyarul csaknem 6 billió dollár (nem milliárd!). Ebből 2,25 billió menne papíron (!) infrastruktúra fejlesztésre – én azért még erről nem hallottam semmit.
Ami pedig az ülepedést illeti: azt már most lehet tudni, hogy a Biden-féle osztogatás után egekbe szökött az infláció és lejtmenetbe fordult a gazdaság. Nem igazán tudom, hogy hova fog ez még ülepedni.
Globális államcsiny a világ tönkretételében a civilizációk összecsapásában.