Biden egy tökéletesen egészséges gazdaságot örökölt Donald Trumptól.
Biden kampánya az ipar újraéledését jósolta – írja Matthew Lynn, brit gazdasági újságíró a Telegraph oldalán. A terv úgy hangzott, hogy a Green New Deal beindítja a technológiai forradalmat, miközben magasan képzett, jól fizetett munkahelyeket teremtene, és kezelné az éghajlatváltozást. Az infrastruktúra és a termelékenység pedig átalakulna az évtizedek óta tartó elhanyagoltság és hanyatlás visszafordításával, magasabb kormányzati kiadások révén.
A szerző szerint a hivatalba lépésekor Joe Biden és ultra-keynesiánus tanácsadóinak hada a legradikálisabb gazdasági programot ígérte, amelyet Franklin Roosevelt 1930-as évekbeli New Dealje óta bármely elnök valaha is végrehajtott. A Federal Reserve által kinyomtatott 2 trillió dollárnyi kölcsönpénzzel a céljainak terjedelme és nagyságrendje példátlan volt.
„De egy évvel később? Hát. A héten megtudtuk, hogy az amerikai gazdaság 1,4%-kal zsugorodott a legutóbbi negyedévben. Az infláció már 8,5 százalékos, ami 40 éves csúcsot jelent, így a gazdaság hosszú idő óta a legrosszabb állapotban van” – írja Lynn.
A cikk szerint a sokak számára nehezen elfogadható igazság az hogy Biden egy tökéletesen egészséges gazdaságot örökölt Donald Trumptól, és a világjárványból való kilábalással mostanra már zökkenőmentesen kellene működnie.
„Ehelyett a gazdaság meggondolatlan rossz kezelése, a vad és kontrollálatlan költekezése, valamint az a gyerekes meggyőződése, hogy minden következmény nélkül lehet pénzt nyomtatni a fellendüléshez, azzal a kockázattal jár, hogy globális recessziót vált ki – és a visszaesés Biden nevét fogja viselni”
– jelenti ki az elemző.
A szerző szerint Biden kétségkívül nagyszabású terveket fogalmazott meg hivatalba lépésekor. Azonnal elindított egy 1,9 billió dolláros amerikai gazdaságélénkítési tervet, amely hatalmas kiadásokat tartalmazott az infrastruktúrára és az utakra, a gyermekgondozásra, valamint a munkaerő átképzésére. A gazdaságélénkítő csekkeket minden amerikai állampolgárnak postázták, még akkor is, ha történetesen külföldön élt.
A társasági adókat megemelték, csak röviddel azután, hogy végre globálisan versenyképes szintre csökkentették őket, és az egyenlőtlenségek csökkentése érdekében „milliárdosok adóját” javasolták, míg az éghajlatváltozás kezelése érdekében zöld New Deal-t indítottak.
„A „nagy kormányok kora lejárt” korszaka véget ért” – harsogta a liberális kommentátorok doyenje, Paul Krugman a New York Timesban, míg a The Guardian szerint „a gazdasági hatás… masszív lesz. Ez megalapozza az USA gazdasági fellendülését, ami tavaly még elképzelhetetlennek tűnt volna, de most már az egész bolygón érezhető lesz”.
A szerző szerint már az elején sem volt nehéz belátni, hogy ez mennyire téves. Rengeteg ember látta előre a bajt, nem utolsósorban a Clinton-korszak egykori pénzügyminisztere, Larry Summers.
„Rengeteg állami kiadás, amelyek nagy része a cimboráknak és különleges érdekeknek szól, magasabb adók néhány jól megcélzott ellenségre, hatalmas hiány és a nyomtatott pénz lavinája. Ez akár egyenesen Argentínából vagy Brazíliából is származhatott volna az 1960-as vagy 1970-es évekből. És az eredmények? Nem túl meglepő módon inkább dél-, mint észak-amerikaiak. Az infláció 8,5 százalékos, ami a legmagasabb szint az 1980-as évek eleje óta, amikor a kamatlábakat büntető szintre kellett emelni, hogy visszaszorítsák” – sorolja Lynn.
Ezen a héten negyedévente 1,4%-kal zsugorodott a gazdaság teljesítménye, és ha a következő három hónapban nem következik be gyors fellendülés, az USA ismét recesszióba kerül.
„Itt van azonban az igazi probléma – ez azzal a kockázattal jár, hogy globális recessziót is kivált. Ennek három oka van. Először is, amikor az USA lassul, akkor minden nagyobb gazdaság is lassul. Továbbra is a globális kereslet, és még inkább a bizalom fő mozgatórugója. Most, hogy recesszió fenyeget, a világ minden országában a vállalkozások csökkenteni fogják a beruházásokat, mert nehéz idők elé néznek, és ez mindenhol vissza fogja venni a növekedést” – fejti ki a szerző.
Ezután a pénzügyi instabilitást fogja exportálni. A kötvénypiacok már most is zűrzavarban vannak – a T-bill továbbra is a globális viszonyítási alap, amelyhez képest minden mást áraznak -, és senkinek sincs valódi elképzelése arról, hogy a Fed merre fog továbblépni. Lehet, hogy tovább emeli a kamatlábakat, hogy megfékezze az inflációt, de az is lehet, hogy szünetet tart, hogy megállítsa a kibocsátás összeomlását. Amíg ez így van, addig a pénzpiacok világszerte zűrzavarban lesznek – szögezi le a cikk.
„Végül pedig az összes újonnan nyomtatott dollár mindenhol gerjeszti az inflációt. Igaz, hogy az ukrajnai háború felfelé hajtotta az energiaárakat, de Biden ösztönzése volt a fő oka az áremelkedésnek minden nagyobb gazdaságban, és semmi jele annak, hogy ez ellenőrzés alá kerülne. A valóságban az amerikai recessziót általában mindenhol visszaesés követi. Csak az összeomlás súlyossága változik. Nincs okunk azt hinni, hogy ez megváltozott” – jelenti ki Lynn.
A szerző szerint ez a zűrzavar teljes mértékben az elnök saját hibájából alakult ki. Lehet, hogy Donald Trump személyesen ellenszenves volt, és alkalmatlan arra, hogy bármit is vezessen, de egy tökéletesen tisztességes gazdaságot adott át az utódjának.
A cikk leírja, hogy az adócsökkentések és a dereguláció helyreállítottak némi versenyképességet, a világjárványt nagyrészt kezelték, és mivel a vállalkozások újra kinyitottak, a gazdaságnak tisztességesen meg kellett volna felelnie annak, hogy még néhány évig folyamatosan bővüljön.
„Biden minden délután szundíthatott volna egy nagyot, és minden rendben lett volna. Ehelyett a Demokrata Párt baloldalának támogatásával vad költekezésbe és az állami beavatkozás hatalmas növelésébe kezdett. Meggondolatlanul fokozta a keresletet, amikor a kínálat már korlátozott volt, és a gazdaság már kezdett kilábalni a világjárványból.
A mostanra előre láthatóan bekövetkezett válságot teljes mértékben ő maga okozta. És az egész világ nagyon nagy árat fog fizetni a hibáiért”
– zárja az elemző.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.