Kína városaiban új épületek bukkantak fel. De ezek nem szokványos lakóházak. Ezek az „Új Korszak Civilizációs Gyakorló Központok”, olyan helyek, amelyekben önkéntesek hatalmas serege tart filmesteket és szakképzési órákat, szemetet szednek, látogatják az időseket, és általában véve „civilizáltabb viselkedésre” nevelik a kínai polgárokat. Kijelölt küldetésük: „megoldani a tömegek problémáit, hogy minden család érezze a párt és a kormány melegségét”.
Amint azt a ChinaFile weboldal új jelentése részletezi, több ezer ilyen központ jelent meg és kezdett el szociális szolgáltatásokat nyújtani azóta, hogy 2018-ban elkezdték kipróbálni őket – írja az UnHerd.
A Kínai Kommunista Párt által kitalált központok kísérletet tesznek a társadalmi ellenőrzés alternatív megközelítésének kidolgozására. Ha segíteni tudnak a tömegeket az önellenőrzés és önszabályozás új korszaka felé terelni, a Párt arra számít, hogy a hagyományos, nehézkes „stabilitásfenntartó” intézkedésekre egy nap talán már egyáltalán nem lesz szükség.
A párt tehát nem lazsál a végrehajtásban. Becslések szerint 2018 augusztusa óta már legalább 110 millió dollárt költöttek a központok kísérleti projektekre. A kormányzati irányelvek pedig azt javasolják, hogy minden egyes megyei központ a helyi lakosság 10-13%-át vonja be „önkéntesként” – ez a szám legalább 140 millió ilyen behívót sejtet, ha a programot egész Kínára kiterjesztenék.
A Civilizációs Gyakorló Központok tehát a Párt növekvő eltökéltségét tükrözik, hogy a kínai mindennapi élet minden szegletébe elérjen. De miért hiszi a Párt, hogy erre szükség van? Mert, ahogy a jelentés megjegyzi, „a Párt továbbra is megszállottja az ország kollektív lelkének állapotának”.
A rezsim főideológusának, Wang Huningnak az a nagy félelme, hogy „Kína struktúrájában nincsenek alapvető értékek”, mert a gazdasági liberalizáció és a hagyományos hiedelmek kiirtása miatt a kínai társadalom szívében csak az individualista nihilizmus maradt. Vagy ahogy az Irányító Bizottság idézte Hszi Csin-pinget a központok szükségességének indoklásában: „egy nemzet szellemi erő nélkül nehezen fog megállni a saját lábán; egy ügy a kultúrában való megalapozottsága nélkül nehezen fogja hosszú távon fenntartani magát”.
A KKP számára az apátia végső soron majdnem olyan félelmetes, mint az ellenállás.
Az a remény, hogy ezek a központok „központi helyet foglalnak majd el az emberek szellemi életében”, megfoghatatlannak bizonyulhat – bármennyire is bátorítják őket a „civilizáció gyakorlására”, az még nem derül ki, hogy az embereknek az állam meg tudja-e parancsolni, hogy megtalálják az értelmet.
Borítókép: MTI/AP/Pool/AFP/Anthony Wallace
