A Jobbik volt elnöke a Blikknek adott interjújában.
Sok mindent szégyell, de semmit nem bánt meg, egy rajongója öngyilkossága miatt azonban mind a mai napig furdalja a lelkiismeret Vona Gábort, aki a Blikk Volt egyszer egy politikus sorozatának legutóbbi vendége volt.
Már több mint három év telt el azóta, hogy a 2018-as választási vereség után lemondott a Jobbik vezetéséről és hátat fordított a pártpolitikának, de azóta egy percig nem unatkozott: könyvet írt, vlogot indított, közéleti beszélgetésekre jár, létrehozott egy alapítványt és alapított egy céget, amivel egyebek mellett rendezvényeket szervez és marketingtanácsokat ad. Ám, mint mosolyogva megjegyezte, Vona Gábor névvel piaci alapon nem egyszerű megélni.
“Nem keresek annyit, mint politikusként, azt az egzisztenciát fel kellett adnom, ami frakcióvezetőként volt” – ismerte el.
Az egykori Jobbik-elnök nem tartja magát megkeseredett embernek, ugyanakkor számos sérelme, fájó emléke kötődik a másfél évtizedes politikusi pályájához, amikről őszintén vallott az interjúban.
Még a “néppártosodás” előtti időkben az általa vezetett, militáns stílusú Magyar Gárda miatt kapott számos bírálatot.
Akkor azzal a tudással, gondolkodással, azokkal az élményekkel és tapasztalatokkal amikkel rendelkeztem, úgy éreztem, jót teszek, nem anyagi és politikai érdekből, hanem valamilyen idealizmusból.
Sokak számára a Magyar Gárda emléke egy szélsőjobboldali szabadcsapat, ami a magyarországi cigányság és zsidóság és úgy általában a kisebbségekkel szemben jött létre.
Ez nem igaz: a gárda Gyurcsány Ferenc 2006-os eseménykezelésének reakciójaként jött létre – idézte fel Vona, aki abban érzi a felelősségét, hogy csomó náci, nyilas csapódott hozzájuk és nem szűrték a jelentkezőket.
Szóba került, hogy noha a korai Jobbik kedvenc témája volt a “cigánybűnözés”, Vona Caramelnek drukkolt a 2005-ös Megasztárban.
“Másnap miért nem állt ki és mondta azt, hogy láttátok Caramelt, milyen baromi jó volt?” – utalt az érezhető kettősségre Szirmay Dávid főszerkesztő-helyettes.
Az a döbbenet, hogy de. És nem is Caramelnél, hanem Gáspár Lacinál, amikor elénekelte a Homok a szélben-t – reagált Vona, hozzátéve, soha nem az volt az álláspontja, hogy aki cigány, az bűnöző.
Nagyon sok mindent szégyellek, de semmit sem bánok. Nem szeretem visszanézni a korábbi önmagamat, mert cikinek találom, de megtagadni se szeretném, mert amin átmentem, az segített, hogy azt tudjam képviselni, amit most: ki kell emelkednünk a törzsi háborúskodásból – fogalmazott Vona.
Elmesélt egy másik történetet is, ami már azután történt, hogy 2010-ben bejutott az Országgyűlésbe: volt egy pszichés zavarokkal küzdő fiatalember, aki nagyon kedvelte őt, folyton ment utána, csokit vitt venni, ő pedig próbálta zavarodottan rövidre zárni ezeket a találkozókat, ahogy bárki más tenné ebben a szituációban.
Egyszer csak elmaradozott, nem láttam többet és valakitől megkérdeztem, mi történt. Mondta, hogy öngyilkos lett, belevetette magát a Dunába nem messze a parlamenttől. Nyilván nem miattam, pszichés zavarokkal küzdött, de utólag azt éreztem, hogy egyszer megölelhettem volna szerencsétlent vagy meghívhattam volna egy üdítőre – mondta.
A teljes interjúért és a videóért ide érdemes kattintani.
