„Kár, hogy a nácik nem gázosítottak el” — zaklatják a zsidó diákokat Hollandiában

A „Szabad Palesztinát” jelszavú antiszemita iskolai zaklatások visszaszorítására szólított fel a holland oktatási minisztérium — írja a The Algemeiner.

Egy holland parlamenti képviselő azt követeli, hogy a holland oktatási minisztérium hozzon sürgős intézkedéseket az iskolai antiszemitizmus elleni küzdelem érdekében, miután megjelent egy megdöbbentő cikk, amely feltárta az antiszemita zaklatást, amelyet számos zsidó diák szenvedett el az Izrael és a gázai Hamász rezsim közötti májusi fegyveres konfliktus során.

Roelof Bisschop konzervatív parlamenti képviselő kedden Arie Slob és Ingrid van Engelshoven, holland oktatási minisztereknek címzett levelében éles hangon kérdezte meg, hogy tudnak-e a holland zsidó újság, a Nieuw Israëlietisch Weekblad június 14-i cikkéről, amely a „Gyermekem nem akar többé zsidó lenni” címet viselte.

Az Esther Voet újságíró tollából született cikk a szülőkkel készített interjúk révén – akiknek a nevét a személyazonosságuk védelme érdekében megváltoztatta – felkavaró részletességgel mutatja be azokat a megpróbáltatásokat, amelyeket több, Hollandiában különböző állami iskolákba járó zsidó gyermek átélt.

Egy izraeli származású, három tinédzser édesanyja, aki Annaként mutatkozott be elmondta, hogy két legkisebb gyermeke kénytelen volt eltitkolni zsidságát, mert az osztálytársak – gyakran tanáraik tudtával – becsmérelték Izraelt.

„A középső gyermekem most váltott iskolát, és ott senkinek sem mondta el, hogy zsidó”

— mondta Anna.

„Amikor az osztálytársai megkérdezik tőle, hogy miért van ilyen zsidó keresztneve, azt válaszolja, hogy ez egy mormon, bibliai név.”

A továbbiakban aggódva mondta el, hogy a legkisebb gyermekét lehető legbántóbb sértésekkel dobálják meg.

„Az anyád izraeli, a családod embereket öl, és az anyád is ezt csinálja”

— kiabáltak vele.

„Ezután két napig otthon tartottam, annyira le volt törve”

— mondta Anna.

Anna elmondta, hogy a lánya azt mondta neki, hogy többé nem akarja magát zsidónak vallani.

„Mama” – mondta, amikor egy nap hazaért – „át akarok térni a katolikus hitre”

— emlékezett vissza Anna.

„Mostantól kezdve nem akarok többé ajándékokat hanukára, hanem karácsonyra”. Próbáltam meggyőzni arról, hogy zsidónak lenni is lehet szórakoztató, de nem sikerült”.

Egy másik szülő, aki a nevét „Judith”-ként adta meg, elmondta, hogy fia, aki korábban az iskolája élsportolója volt, visszalépett a sporttól egy öltözői incidens után, amikor egy másik diák megfélemlítő módon megkérdezte, hogy vannak-e jelen zsidók. A gázai harcok idején a fia rezignáltan mondta neki:

„Anya, mindenki nagyon Izrael ellen van. Az iskolában, a közösségi médiában, mindenki. Ez nem lesz jobb.”

Judith elmagyarázta, hogy hiába szerette volna meglátogatni az iskolát, és foglalkozni a fia problémáival, a fia ezt nem akarta.

„Szeretnék elmenni az iskolába, hogy megbeszéljük ezt, de nem engedi”

— mondta.

„Én sem akarok bocsánatot kérni harmadik féltől Izrael tetteiért. Nem akarom azt mondani, hogy ‘nem értek egyet azzal, amit Izrael tesz’. Izrael tevékenysége rendben való a szememben, és igazságtalanul szidják. Most már minden nap azon gondolkodom, hogy elhagyom Hollandiát. Csak az idős édesanyámról való gondoskodás tart vissza”.

— tette hozzá.

Egy másik izraeli anya, „Merav”, azt mondta, hogy lányára, Talitra az osztálytársai nyomást gyakoroltak, hogy mondjon véleményt a konfliktusról. Amikor Tali azt válaszolta, hogy támogatja Izraelt, anélkül, hogy minden cselekedetével egyetértene, ezt a megjegyzést megosztották a közösségi médiában, aminek eredményeképpen

azt a megjegyzést kapta, hogy „el kellett volna gázosítaniuk”.

Merav arra reflektált, hogy a hollandiai zsidó iskolásokba oltott félelem „egy hosszú ideje tartó folyamat eredménye”.

„Amikor Tali még általános iskolába járt, volt egy barátja, aki gyakran átjött hozzánk”

— részletezte.

„Sokszor ült velünk a sábát asztalnál. Egészen addig, amíg hirtelen az egyik legnagyobb szidalmazó lett, és elkezdte kiabálni, hogy ‘b__ zsidó’. Amikor szembesítettem a szüleit ezzel, nem kaptam választ”.

A holland oktatási minisztériumnak írt levelében Bisschop parlamenti képviselő arra sürgette a hivatalnokokat, hogy

tisztázzák, „elég biztonságos-e a helyzet a zsidó diákok számára ahhoz, hogy iskolába járjanak”.

Azt is megkérdezte, hogy a minisztérium hajlandó-e finanszírozni az iskolai antiszemitizmus elleni oktatási kezdeményezéseket.

Az antiszemita zaklatásokról szóló jelentések akkor érkeztek, amikor a CIDI, az antiszemitizmust figyelő hollandiai zsidó szervezet nyilvánosságra hozta, hogy az antiszemita incidensek „új csúcsot” értek el a májusi konfliktus során.

Az EW holland hetilap legutóbbi számában megjelent véleménycikkben Aron Vieler – a CIDI politikai felelőse – egy másik zsidó diák tapasztalatát mesélte el, akinek

azt mondták: „kár, hogy a nácik nem gázosítottak el”.

Egy másik alkalommal „mocskos zsidónak” nevezték, miközben barátait megfélemlítették, hogy szakítsák meg vele a kapcsolatot.

„Figyelemre méltóan hasonló eseteket jelentettek több iskolából”

— írta Vieler.

„Mindenkinek feltűnt, hogy mindez pontosan a nagyvárosokban tartott Izrael-ellenes tüntetések hétvégéjének másnapján, május 16-án és 17-én kezdődött”.

Végül hozzátette:

„A zaklató viselkedés a radar alatt marad, mert a gyerekek főként kötelességüknek érzik, hogy önállóan oldják meg a problémáikat, ne legyenek szánalmasak és főleg ne ’nyafogjanak’. A holland józanság útjában áll annak, hogy megértsük, mi is történik pontosan”.