A hétvégén a G7-országok által bedobott bomba, miszerint megállapodtak egy egységes, legalább 15%-os nemzetközi társasági adó bevezetéséről, hatalmas hullámokat vethet. Bár a végrehajtás előtt még számos akadály áll, valamint a homályos záradékok jelentős értelmezési teret hagynak, a világ már most felkészül a történelmi jelentőségű megállapodás hatására — írja az Algemeiner.
Ez egyúttal egyértelmű politikai eredmény is, a világ néhány legerősebb országa megújult erejének megnyilvánulása, amelyek többsége szintén sokat szenvedett a Covid-19 világjárvány hatásaitól. A megállapodás továbbá fontos lépés a digitális gazdasággal összefüggésben, amely a globális adóhatóságok számára kissé megfoghatatlan volt.
Amikor azonban ezek az erők – a G7-országok az egyik oldalon és a technológiai óriások a másikon – összeütköznek, egyértelmű, hogy lesznek járulékos károk, és a következményekkel a kisebb és gyengébb szereplők fognak szembesülni.
És itt jön a képbe Izrael. A startup nemzet státusza és érdekei az új adózási megállapodással kapcsolatban nem egyértelműek. Egyrészt kis ország, de gazdaságilag erős. Nem titok, hogy az izraeli szabályozó azt szeretné, ha a Facebook és a Google megadóztatná a helyi reklámpiaci nyereségüket; ugyanakkor Izrael más kis országokkal, például Írországgal versenyez a külföldi befektetések vonzásában.
És ha ez nem lenne elég, az izraeli vállalatok, különösen a technológiai cégek, kiterjedt külföldi tevékenységet folytatnak, különös tekintettel az Egyesült Államokra, ahol az adózás tekintetében egy másik érdekeltségi tengelyük van.
Várjunk az utolsó szóra!
Ahogy a reform elfogadása lassan halad előre – a G20-ak csúcstalálkozóján várhatóan októberben tárgyalják tovább a megállapodást, mielőtt az egyes államok hatályba léptetik saját adótörvényüket – Izraelnek el kell döntenie, hogy melyik oldalon áll. Az OECD tagjaként, fejlett gazdaságként és nyugati demokráciaként Izrael csatlakozott a legtöbb nemzetközi gazdasági egyezményhez.
Jelenlegi formájában azonban ez a megállapodás árthat Izrael vonzerejének az említett vállalatok számára.
„Ha Izrael csatlakozik, akkor lehet, hogy a tőkebefektetések ösztönzése érdekében törvénymódosításokat kell végrehajtania” – állítja Ziv Manor, az EY Israel tanácsadó és könyvelő cég vezető partnere, az adóosztály igazgatója.
„Úgy tűnik, Izraelnek kevésbé érdeke a megállapodáshoz való csatlakozás, mert a vonzerőnk veszélyben van. Nem kellene elsietni a csatlakozást, hanem várni, és megnézni az apróbetűs részeket, hogy a különböző mechanizmusok hogyan fognak működni”.
Manorral ellentétben Harel Perlmutter ügyvéd, a Barnea Jaffa Lande ügyvédi iroda adóosztályának vezetője és partnere úgy véli, hogy az új adóügyi megállapodás Izrael számára előnyös lehet, mivel egyértelműen az erős államok oldalán áll, amelynek szerinte Izrael is számít. „Az olyan országok, mint Írország vagy Magyarország, ahol jelenleg 12,5, illetve 9 százalékos az általános társasági adókulcs, kénytelenek lesznek emelni az adókulcsot, így akár több külföldi befektetést is kaphatunk az ő kárukra. Emellett minőségi munkaerővel rendelkezünk, ami segíthet abban, hogy az adókulcsban lévő különbség jelentéktelenné váljon”.
Ebben az összefüggésben fontos megérteni az Írország és Izrael közötti adózási különbségeket, amelyek történelmileg versengenek a külföldi befektetések vonzásáért. A rivalizálás főként a multinacionális vállalatok – leginkább az Intel – döntései körül forgott, hogy hol létesítsék a következő gyártóüzemet. Írországnak emelnie kell az adókulcsát, míg Izraelnek nem.
Az alapadó Izraelben 23%, Írországban pedig 12,5%. Izraelben minden kedvezményt az innovációs pálya részeként nyújtanak, ezért fennáll a lehetősége, hogy kizárják.
A gyakorlatban egy olyan vállalat, mint az Intel, magasabb adót fizet Izraelben, mint Írországban, mert az utóbbi „lenullázza” a tényleges befizetést adó-visszatérítésekkel és támogatásokkal. Izraelben az Intel Kirját Gatban és Jeruzsálemben csak 5%-os adót fizet, de a Petah Tikvában és Haifában lévő telephelyein 12%-os az adókulcs.
Mindkét esetben vonzó adókulcsról van szó, hiszen a vállalat 2020-as éves pénzügyi beszámolója szerint 16,7%-os adót fizetett.
A Check Point például 12%-os adót fizet Izraelben a technológiai vállalatoknak a tőkebefektetések ösztönzéséről szóló törvény keretében, míg az Egyesült Államokban 21%-ot. A Teva megjegyzi, hogy a teljes adókulcsa 2020-ban 17% volt. „Az a tény, hogy Izraelben az olyan országokban, mint Hollandia vagy Ciprus, szintén létező innovációs pályákon keresztül adnak kedvezményeket, lehetővé tette számunkra, hogy átmenjünk az OECD szűrőjén, és ezért egyáltalán nem biztos, hogy Izraelnek változtatnia kell az adókulcsán ezekben a keretekben, mivel az általános adó Izraelben magasabb, mint 15%” – magyarázza Perlmutter.
Manor viszont úgy látja, hogy ha Izrael aláírja a megállapodást, akkor változtatnia kell azon a törvényén, amely ma lehetővé teszi az izraeli technológiai vállalatok számára, hogy 12%-os adót fizessenek, ha irodáik az ország központjában (Gedera és Hadera között) vannak. Továbbá lehetővé teszi a multinacionális vállalatok számára, hogy alacsony, 5-6%-os effektív adókulcsot érjenek el, ha irodáikat az Izrael által kiemelt területként meghatározott területeken helyezik el.
Azonban még ha Izrael nem is lesz köteles megváltoztatni a befektetés-ösztönzési törvényét és adókulcsait, az izraeli vállalatok más irányból érezhetik a globális reformot, mivel a nagy többségüknek azon G7-országokban vannak leányvállalatai, amelyek valószínűleg a világ legnagyobb piacait adják.
Digitális szolgáltatások adóztatása
Fontos megjegyezni, hogy a hétvégi bejelentés csak az első része volt a többoldalú megállapodásnak. A lépés második és fontosabb része valójában arra irányul, hogy bezárja azt a hatalmas adózási kiskaput, amely a világban zajló felgyorsult digitalizációs folyamat miatt keletkezett.
A reform célja mindenekelőtt az, hogy megadóztassa az olyan multinacionális vállalatok digitális tevékenységét, mint a Facebook, a Google, a Booking.com és az Airbnb.
Ezek a vállalatok offshore országokban, például szigetországokban vagy Luxemburgban hoznak létre jogalanyokat, és így szinte teljesen elkerülik az adófizetést az olyan immateriális javak értékesítésével kapcsolatos tevékenységek után, mint a reklám vagy tágabb nevükön a „digitális szolgáltatások”.
A nagyhatalmú országok évek óta próbálkoznak – eddig sikertelenül – olyan közös adóegyezmény megkötésével, amely lehetővé tenné, hogy egy nemzetközi vállalatot azon a piacon adóztassanak, ahol a jövedelme keletkezett. Ez egyes országok, köztük Izrael egyoldalú döntéseihez vezetett, bár egy 2016-os, ilyen adózásra vonatkozó tervet soha nem hajtottak végre.
Manor elmagyarázza, hogy az új megállapodás értelmében a világ 100 legnagyobb, 20% feletti nyereségrátával rendelkező vállalata nemcsak abban az országban fog adót fizetni, ahol bejegyezték, hanem abban a „piaci” országban is, ahol tevékenykedik. Izraelnek itt is dilemmája van. Egyfelől nyerhet az olyan cégek digitális tevékenységének megadóztatásából, mint a Facebook vagy a Google. Másrészt ezek a vállalatok leállíthatják az R&D (kutatás és fejlesztés) központjaikban folytatott tevékenységet, amelyek többféleképpen is hozzájárulnak az izraeli foglalkoztatáshoz, többek között növelik a bérekből származó adóbevételeket, növelik az exportot és hozzájárulnak a növekedéshez.
Egyelőre a különböző vállalatok, legyenek akár nemzetközi tevékenységet folytató izraeli, akár Izraelben működő multinacionális cégek általános válaszokkal elégedtek meg, mondván, hogy megvizsgálják a reformot, és várják a további részletek tisztázását. Egyetlen vállalat sem fenyegetőzött még azzal, hogy a várható adóváltozások miatt elhagyja az országot.
