Ha történészek valamikor vissza fognak tekinteni az elmúlt hétre, elképzelhető, hogy ezeket a napokat Németország további sorsa szempontjából döntőnek fogják nevezni. Négy fontos döntés született e rövid időn belül, és mindegyikre érvényes, hogy nagy kihatása lesz Németország jövőjére.
A jelenleg még kormányzó két testvérpárt, a Kereszténydemokrata Unió (CDU) és a Keresztényszocialista Unió (CSU) végre eldöntötte, hogy ki lesz a közös kancellárjelöltjük a szeptemberi választásokon. A Zöldek úgyszintén megnevezték kancellárjelöltjüket. A parlament elfogadta az úgynevezett „fertőzésvédelmi” törvényt, amely a koronavírus-járványra hivatkozva kiveszi az egészségügyet a szövetségi államok kezéből. És végül az alkotmánybíróság elutasította azt a sürgősségi kérelmet, amellyel polgárok egy csoportja meg akarta akadályozni, hogy a parlament ratifikálja a 750 milliárdos EU-segítségcsomagról szóló szerződést.
CDU/CSU és a Zöldek kancellárjelöltet választottak
Kezdjük a kancellárjelöltekkel. A két testvérpárt között hetek óta egyáltalán nem testvéries küzdelem folyt a jelölt személye körül: A CDU saját elnökét Armin Laschetet akarta jelölni, aki egy személyben Északrajna-Vesztfália miniszterelnöke is, a CSU viszont saját pártelnökét és Bajorország miniszterelnökét, Markus Södert akarta a mindenképpen a kancellári székbe emelni – már, ha a választópolgár többséggel ajándékozná meg őket.
Az állami és az egységesen zöldpárti úgynevezett „minőségi” média egész idő alatt Markus Söder mellett kampányolt, akit tettrekész, merész és eltökélt államférfiúként ábrázoltak, és megpróbálták a néppel elhitetni, hogy képes lesz a Merkel által hátrahagyott problématömeget kezelni. Ezzel szemben Armin Laschetet mint ingadozó és döntésképtelen gyenge embert mutatták be, és így valóban sok emberrel, főleg sok CDU taggal sikerült elhitetni, hogy Söder lenne a jövő nagy reménysége.
Az egyszerű CDU tagok élete az utóbbi időben valóban nem volt egyszerű. Először Friedrich Merzet, a CDU volt frakcióvezetőjét szerették volna pártelnöknek, akit Merkel személyesen űzött el ebből a pozícióból, és akiről az a hír járta, hogy szíve még mindig konzervatív célokért lángol. Ez ugyan nem volt egészen igaz, de Merkel mégis megakadályozta, hogy megválasszák. Helyette lett Laschet pártelnök, akiben éppen ezért csak kevesen bíztak, és így kezdtek el végül abban hinni, hogy Söder fogja a Merkel által tartalmilag és személyileg kibelezett pártot ismét a siker útjára vezetni.
A végén aztán egészen másképpen alakultak a dolgok. Laschetnek sikerült a pártvezetést egységbe tömöríteni és a kancellárjelöltséget a médiakampány ellenére megszerezni. Ami arra utal, hogy itt éppen hogy nem egy gyenge, ingadozó politikussal van dolgunk, vagy ahogy a CDU egyik vezető kádere mondta: „Aki ebben a harcban győzedelmeskedett, az kancellárnak is jó.”
Söder a kemény, harsogó szavak embere, aki a járvány leküzdése érdekében radikális módszereket javasolt (amelyek legtöbbször nem voltak az alkotmánnyal összeegyeztethetőek), és ez a radikalizmus sok embernek tetszik.
Az olyan politikusokat, mint Söder az „elszabadult hajóágyú” kifejezéssel szokták leírni, ami egy kiszámíthatatlan, közveszélyes személyre utal. Söder valóban politikai rizikó, ma ezt mondja és holnap azt, aszerint, hogy éppen mit tart népszerűnek. Követelte már a benzinmotorok betiltását, bocsánatot kért Merkeltől, mert 2015-ben a határnyitás miatt bírálta, és az utóbbi időben gyakorlatilag a Zöldek csatlósává vált és már jóelőre bejelentette, hogy a Zöldekkel kívánna kormányozni. Vagyis egy radikálisabb retorika kíséretében ugyanazt valósítaná meg, mint Merkel, csak még szeszélyesebb és kiszámíthatatlanabb módon.
Ha a CDU valóban hagyta volna magát belehajszolni Söder megválasztásába, annak a párt szempontjából katasztrofális következményei lettek volna. Azt mutatta volna, hogy a CDU nem bízik saját elnökében, és valószínűleg a párt szétszakadásához vezetett volna.
Ez a magyarázata annak, hogy miért szerette meg hirtelen az állami és a zöld média Södert, akit addig (állítólagos kereszténysége miatt) kimondottan utáltak.
Laschet eddig egy rejtély, holott ő lenne állítólag a kiszámítható. Eddig többször kijelentette, hogy a dolgok „nem mehetnek így tovább”, és „Merkel után új időszak kezdődik”, de nem lehet tudni, hogy mit ért ez alatt. A veszélyes fertőzésvédelmi törvényt, amelyről alább szó lesz, derék pártkatonaként megszavazta, és ez nem sok jót ígér. Állítólag a csalódott tagok tömegesen lépnek ki miatta a pártból, és egyes véleménykutatók a CDU-t már csak 20 százaléknál látják, míg a Zöldek Laschet megválasztásának eredményeképpen fantasztikus 28 százaléknál lennének, tehát jelenleg ők lennének a legerősebb párt. Vagyis Merkel álma kezd valóra válni, egy zöld kancellár már nagyon is elképzelhető. De azért ezt az eredményt egy kis kétellyel kell fogadni, ugyanis Németországban még a véleménykutató intézetek sem semlegesek, és már az előző választás előtt is manipulált eredményekkel próbálták a zöld és szociáldemokrata kandidátusokat felfelé nyomni.
A Zöldek döntése, hogy Annalena Baerbock lesz a kancellárjelöltjük, senkit sem lepett meg. A Zöldeknél elvből a nők vannak mindig elől, bármibe is kerüljön. Baerbock célja a Zöldek programjának megfelelően Németország gyors ütemben való ipartalanítása lesz. A nép elektromos autókkal, biciklivel és buszokkal fog közlekedni, a mezőgazdaság lemond minden vegyszer használatáról, a széndioxidadó még gyorsabban fog növekedni, a háztartások csak napfénnyel és geofűtéssel fogják lakásaikat melegen tartani, áramot csak szélenergiával és szolárcellákkal fognak termelni, kikapcsolják a maradék atom- és szénerőműveket. A német határok még nyitottabbá fognak válni, meghívunk mindenkit Ázsiából és Afrikából, hogy vándoroljon be a német szociális rendszerekbe, hiszen mi gazdagok vagyunk. Aki itt van, bárhonnan is jött, az kommunális szinten azonnal választhat majd. Mindez persze pénzbe kerül, ezért minden megtakarítási formát és örökséget magas adókkal sújtanának, a „gazdagokat” meg amúgy is. Ez a program megfelel a városi állami alkalmazottak életfelfogásának, akik szerint a pénz az államtól (pontosabban az adófizetőktől), az áram a konnektorból és az élelmiszer a biopiacról jön.
Hajmeresztő még csak elképzelni is, hogy Baerbock, ez a történelem és a geopolitika terén teljesen műveletlen, infantilis nő, aki nemrégiben szappanbuborék eregetés közben fényképeztette le magát, a Kremllel, a Fehér Házzal, vagy akár Orbán Viktorral fog tárgyalni.
Alkotmányellenes a törvény? Kit érdekel!
Szintén döntő befolyása lesz Németország jövőjére nézve annak, hogy 21.-én a parlament, és két nappal később a szövetségi tanács is elfogadta az u. n. „fertőzésvédelmi” törvényt, amely elveszi a koronafertőzés elleni intézkedések hatáskörét a szövetségi államoktól. Ezeket az intézkedéseket a jövőben központilag, Berlinből fogják foganatosítani, ezért a törvény ellenzői azt „felhatalmazási” törvénynek nevezik (ez az elnevezés a Hitlert hatalomra juttató felhatalmazási törvényre utal). Merkel akaratának megfelelően azonnal kijárási tilalmat rendeltek el, és az élelmiszerboltok kivételével minden addig nyitott üzletet becsukattak, ahelyett, hogy az oltások terén hónapok óta uralkodó káoszt próbálnák meg rendezni. Mellesleg a fertőzések száma így is napok óta csökken.
A törvény nyilvánvalóan alkotmányellenes, miután az egészségügy a szövetségi államok hatáskörébe tartozik, és a hozott intézkedések messze túlmennek azon, amit a járvány megindokolna. A törvény Merkel kifejezett akaratának megfelelően jött létre. Holott sok CDU-tag és szociáldemokrata az alkotmány megsértésének tudatában volt, a parlamenti szavazásnál ki tudja miért, mégis megszavazták a törvényt, miután Ralph Brinkhaus, a CDU/CSU frakció vezetője előre is mindenkit lenácizott, aki merészelne a törvény ellen szavazni. A törvény ellen szavaztak a Szabad Demokraták (FDP), az AfD és a szélsőbal, a Zöldek tartózkodtak, mert a törvényt nem tartották elég radikálisnak.
Több párt és polgár azonnal az alkotmánybírósághoz fordult, de mivel annak tagjait a pártok delegálják, igazi ellentmondás nem várható. És miközben a képviselők a parlamentben nekiálltak a német demokrácia egyik alappillérének a lebontásához, kint a parlament előtt a rendőrség brutálisan szétverte az ez ellen szervezett tüntetést.
Senki se reménykedjen abban, hogy a mindenkori uralkodó pártokat szolgáló alkotmánybíróság fogja az alkotmányt megvédeni. Csak egy nappal a szégyenteljes szavazás után az alkotmánybíróság elutasította azt a sürgősségi kérelmet, amellyel közgazdászok és jogászok egy csoportja meg akarta akadályozni az EU 750 milliárdos segítségcsomagjának a ratifikálását. Szerintük a szerződés aláássa a német parlament pénzügyi döntési jogát és a német államháztartási jogot, amennyiben a német adófizetőknek kell majd más országok adósságaiért felelni. A segélycsomag megsérti az maastrichti szerződésben lefektetett No-bail-out-kikötést, ami a német jóváhagyás feltétele volt. A bíróság bár még tárgyalni fog a beadványról, a sürgősségi eljárás megindítását viszont elutasította. Ha egyszer a segélycsomag megvalósítása beindult, amúgy is minden beadvány értelmét veszti.
A szövetségi államok jogfosztása, a nemzeti pénzügy gyengítése – Merkel még a választások előtt bevégzi nagy művét, a német demokrácia intézményeinek gyengítését és a Zöldek hatalomra segítését. Annalena Baerbock egy erős központi hatalmat fog megörökölni, gyenge jogállami ellensúlyokkal, úgy, hogy nagyobb akadályok nélkül megvalósíthatja majd a német társadalom ökologikus és gender-igazságos átépítését.
