Az ítélet szerint nem lehet az USA bíróságait használni arra, hogy visszaszerezzék a második háború előtti kényszerített eladások tárgyait – írja a Politico.
A Legfelsőbb Bíróság komoly csapást mért szerdán több német zsidó műkereskedő örökösére. Kimondták, hogy gyakorlatilag lemondhatnak egy híres vallási műkollekcióról, amit a nácik 1930-as hatalomra kerülésekor vesztettek el.
A tárgyak közül ma több is német állami múzeumokban van, így az örökösök a német kormányt perelték értük 250 millió dollárra.
Viszont a bírók egyöntetűen döntöttek arról, hogy nem lehet az USA bíróságaira olyan keresetet benyújtani, ami azzal foglalkozik, hogy egy külföldi ország polgárai milyen károkat szenvedtek azáltal, hogy a saját kormányuk megfosztotta őket vagyonuktól.
Az örökösön ügyvédei azzal érveltek, hogy a Welfenschatz nevű gyűjteményt a tulajdonosaiknak azért kellett eladniuk, mivel a náci üldöztetés során a zsidók kényszerhelyzetbe kerültek.
Az örökösök szerint ezek az eladások a nemzetközi jog szerint egy népirtás részeinek tekinthetők, mivel gyakorlatilag a holokauszt korai fázisának részei voltak.
John Roberts legfelsőbb bíró elutasította az érvelést: szerinte a vita nem a népirtásról, hanem az eltulajdonításról szól. A külföldi kormányokat a legtöbb esetben nem érintik az USA-béli perek, kivéve, ha nemzetközi jog megsértéséről van szó, mint például a népirtás esetében.
„Nem a népirtásra vonatkozó törvényekkel kéne foglalkoznunk, ha lenne jogkörünk az örökösök közjogi tulajdoni követeléseinek elbírálására. Hanem a tulajdonra vonatkozó törvényekkel”
– írta Roberts.
Roberts szerint a bíróság az USA-val szembeni bosszúra is számíthatna, ha engedélyeznének egy efféle keresetet.
„Egy nemzetként meg lennénk lepődve – sőt, még talán ellenintézkedéseket is bevezetnénk – ha egy német bíróság ítéletet mondana egy olyan kereset ügyében, amit amerikaiak nyújtottak be, és kimondaná, hogy ők jogosultak több száz millió dollárra egy olyan emberjogi kihágás miatt, amit az USA kormánya követett el évekkel ezelőtt. Nincs okunk azt várni, hogy Németország reakciója más lenne, ha amerikai bíróság mondana ítéletet ebben az ügyben” – tette hozzá.
Egy német bíróság már megfontolta az örökösök beadványát, és nem ítélt meg nekik kompenzációt, mivel úgy találták, hogy a harmincas évekbeli eladások nem kényszer alatt történtek.
Folytatás jön?
Habár a Legfelsőbb Bíróság döntése nagy vereség az örökösöknek, az ügynek talán nincs vége. A bírók hagytak lehetőséget arra, hogy az örökösök azzal érveljenek, hogy a gyűjtemény eladói nem voltak német állampolgárnak tekinthetőek az eladás idejében. Ez megnyithatná a vitát a nemzetközi színtéren, így akár az USA bíróságai is szerephez juthatnának.
A HVG hozzáteszi, hasonló ítélet született egy magyar túlélőket érintő perben.
Utóbbi ügyben (Hungary v. Simon, 18-1447) 14 magyar holokauszttúlélő perelte be még 2010-ben egy washingtoni bíróságon a magyar államot kárpótlásért azokért a javaikért, amiket deportálásukkor koboztak el tőlük vagy családjuktól.
