A holokauszt igenis a zsidóságról szólt, a félmeztelen fotó pedig eltereli a figyelmet a soá ördögi világáról.
Lukácsi Katalin január 28-án egy igencsak figyelemfelhívó posztban emlékezett meg a holokausztról. Ebben számot adott azon szándékáról, hogy a pőre testének reflektorfénybe állításával az áldozatok szenvedéseit, gyötrelmeit, fizikai és lelki fájdalmait akarta kifejezésre juttatni és rávilágítani arra, hogy minden ember vallástól, származástól függetlenül egyenlő teremtény.
Mindezen eltöprengve és hosszasan méricskélve tekintetemmel a bejegyzést sehogy sem tudtam megbarátkozni a poszt egész valójával, a képpel és a mondanivalójával, sőt mi több, az egészet rettentően arcátlannak tartom, mely méltatlan a népirtás milliónyi áldozatainak emlékéhez.
Amikor elolvastam a széljegyzetet, megakadt a szemem egy soron, melyben a szerző kijelentette, hogy a „holokauszt nem a zsidóságról szól”, hiszen rajtuk kívül sokakat megfosztott még a hatalom emberi méltóságuktól és jogaiktól. Ez az állítás persze megállja a helyét a történelemkönyv lapjain, ugyanakkor egy gyászmegemlékezésen véleményem szerint ilyen okfejtéseknek nincs helye. A zsidóság ugyanis kollektív bűnbak volt a náci rezsim szemében, és az első világháborút lezáró német fegyverletétel óta futótűzként elterjedt „tőrdöfés elméletre” hivatkozva állították őket a gyűlölködés középpontjába.
Államellenségként, nemzetellenes csoportnak titulálták őket, már a weimari köztársaság felfokozott indulataitól hangos politikai életének berkeiben is, ők voltak azok akiket három csapásirányból ért agresszió a fajgyűlölők, az antiszemiták és az antikapitalisták részéről. Arról nem is beszélve, hogy a genocídiumban nagy többségében zsidók haltak meg, hisz a náci állam is az ő elpusztításukat tekintette prioritásnak. Lukácsi Katalin tehát súlyosan kegyeletsértő kijelentést tett azzal, hogy a legtöbbet szenvedett nép, a zsidóság hatalmas áldozatait marginalizálta.
A másik pedig, ami megindokolja felháborodásomat, a cikkhez csatolt fotó, melyben pőrére vetkőzve áll félmeztelenül, komor arckifejezéssel.
Akármit is szeretett volna ezzel a képpel kifejezni a szerző, a legnagyobb arcátlanságról tesz tanúbizonyságot. Lukácsi Katalin jó fizikumú, ereje teljében lévő teste ugyanis egyáltalán nem hasonlítható össze azon haláltáborba hurcolt, nyomorult körülmények között élő emberek testével akik csontsoványra fogytak a szisztematikus éheztetéstől és a zsúfolt barakkokban különféle fertőzésekben is elhunyhattak. A holokausztban ugyanis nem az volt a legborzalmasabb, hogy sok ember gyenge fizikumú lett, hanem az, hogy tömegeket zsúfoltak össze embertelen körülmények között tartva őket, és a bestiális mészárlások is tömegesen zajlottak le. Így a fotó csak annyit ért el, hogy sokaknak felcsigázta az érdeklődését a meztelen testre, viszont az olvasó a holokauszt ördögi világába nem nyerhetett betekintést.
A holokauszt a múlt század legtragikusabb népirtása volt, mely hatmillió ártatlan és védtelen áldozatot vont maga után. A történet tanulsága pedig nem elsősorban az, amelyre Lukácsi Katalin rávilágított, hogy a társadalmi egyenlőség mennyire fontos eszmény, hanem éppen ellenkezőleg. A holokauszt egyik tanulsága az, hogy mindnyájan eredendően pozitív értelemben különbözőek vagyunk, és egyenlőtlenek, és ezt a természetszerűen kialakuló egyenlőtlenséget és különbözőséget nem lehet anélkül felszámolni, hogy ne alkalmazzon a hatalom birtokosa olyan erőszakos hatalmi módszereket, melyek előbb-utóbb elvezetnek azokhoz a szörnyűségekhez, melyek a bevagonírozásokban és gázkamrákban csúcsosodtak ki.
Gyenge Dániel összes cikkét elolvashatja itt.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.
Bárkinek, és természetesen elsősorban a holokauszt közvetlen érintettjeinek: áldozatoknak, vagy kései utódoknak, és a szörnyű tragédia minden érintettjének szíve joga megítélni a Lukács Katalin performanszát. Ám, amit Gyenge úrnak sikerült ide cikkantania, az egyrészt a nyárspolgári prüdéria iskolapéldája. A meztelen női test ugyanis már nagyon régóta a védtelenség, a totális kiszolgáltatottság szimbóluma a művészetben. Itt most csak Jancsó Miklós filmjeire utalok. Másrészt – és ez a fontosabb – az végképp nem igaz, hogy a holokauszt egyedül csak a zsidóságról szólna, hogy egyedül a zsidóság ügye volna. Annak ellenére sem, hogy vitathatatlanul a zsidóság ellen irányult. Merthogy a holokauszt az európai kultúra sötét oldala.
„Érték a holocaust, mert felmérhetetlen szenvedések révén felmérhetetlen tudáshoz vezetett; és ezáltal felmérhetetlen erkölcsi tartalék rejlik benne.
A holocaustot túlélt erkölcsiség tragikus világtudása, ha megőrződik, talán megtermékenyítheti még a válsággal
küszködő európai tudatot, amiként a barbársággal szembenéző, a perzsa háborút vívó görög géniusz megteremtette az örök mintául szolgáló antik tragédiát. Ha a holocaust mára kultúrát teremtett – mint ahogyan ez tagadhatatlanul megtörtént és történik –, irodalma innen: a Szentírásból és a görög tragédiából, az európai kultúra e két kútfőjéből merítheti ihletét, hogy a jóvátehetetlen realitás megszülje a jóvátételt: a szellemet, a katarzist.” (Kertész Imre)
Jó volna, ha a Neokohn zsurnalisztái olvasnának is, Amery, Adorno, Canetti, Celan, Bettelheim munkáit (csak néhány név hirtelen) és elsősorban Kertész Imrét. Meg persze gondolkodni sem ártana. Kevésbé felszínesen, mint ahogyan az Gyenge úr szövegéből kitűnik. Ami a stílus minőségét is javíthatná, akár. És akkor nem kellene ilyen – egy közepes gimnáziumi dolgozatban is erősen kifogásolható – mondatot olvasnunk hogyaszongya: A holokausztban ugyanis nem az volt a legborzalmasabb, hogy sok ember gyenge fizikumú lett…
Ps.: Nem a társadalmi egyenlőség eszméje vezet a gázkamrákhoz, tisztelt Gyenge úr. Ekkora ostobaságot még az önök kedvenc diszkontált filozófusa és giccsregény-írója, Alisza Zinovjevna Rozenbaum asszony, alias Ayn Rand sem bírt kiötölni.
A Gyenge szövege is gyenge, de a tiéd se sikerült jobbra.
Bárkinek, és természetesen elsősorban a holokauszt közvetlen érintettjeinek: áldozatoknak, vagy kései utódoknak, és a szörnyű tragédia minden érintettjének szíve joga megítélni a Lukács Katalin performanszát. Ám, amit Gyenge úrnak sikerült ide cikkantania, az egyrészt a nyárspolgári prüdéria iskolapéldája. A meztelen női test ugyanis már nagyon régóta a védtelenség, a totális kiszolgáltatottság szimbóluma a művészetben. Itt most csak Jancsó Miklós filmjeire utalok. Másrészt – és ez a fontosabb – az végképp nem igaz, hogy a holokauszt egyedül csak a zsidóságról szólna, hogy egyedül a zsidóság ügye volna. Annak ellenére sem, hogy vitathatatlanul a zsidóság ellen irányult. Merthogy a holokauszt az európai kultúra sötét oldala.
„Érték a holocaust, mert felmérhetetlen szenvedések révén felmérhetetlen tudáshoz vezetett; és ezáltal felmérhetetlen erkölcsi tartalék rejlik benne.
A holocaustot túlélt erkölcsiség tragikus világtudása, ha megőrződik, talán megtermékenyítheti még a válsággal
küszködő európai tudatot, amiként a barbársággal szembenéző, a perzsa háborút vívó görög géniusz megteremtette az örök mintául szolgáló antik tragédiát. Ha a holocaust mára kultúrát teremtett – mint ahogyan ez tagadhatatlanul megtörtént és történik –, irodalma innen: a Szentírásból és a görög tragédiából, az európai kultúra e két kútfőjéből merítheti ihletét, hogy a jóvátehetetlen realitás megszülje a jóvátételt: a szellemet, a katarzist.” (Kertész Imre)
Jó volna, ha a Neokohn zsurnalisztái olvasnának is, Amery, Adorno, Canetti, Celan, Bettelheim munkáit (csak néhány név hirtelen) és elsősorban Kertész Imrét. Meg persze gondolkodni sem ártana. Kevésbé felszínesen, mint ahogyan az Gyenge úr szövegéből kitűnik. Ami a stílus minőségét is javíthatná, akár. És akkor nem kellene ilyen – egy közepes gimnáziumi dolgozatban is erősen kifogásolható – mondatot olvasnunk hogyaszongya: A holokausztban ugyanis nem az volt a legborzalmasabb, hogy sok ember gyenge fizikumú lett…
Ps.: Nem a társadalmi egyenlőség eszméje vezet a gázkamrákhoz, tisztelt Gyenge úr. Ekkora ostobaságot még az önök kedvenc diszkontált filozófusa és giccsregény-írója, Alisza Zinovjevna Rozenbaum asszony, alias Ayn Rand sem bírt kiötölni.
Már csak a tények kedvéért is; de a fenti cikk irója egyelen szóval sem állitotta ezt – amit magácska valamilyen furcsa oknál fogva – a szájába próbál gyömöszölni. Ugyanis a fenti vélemény-cikkében Gyenge Dániel azt az oda-nem-illő és teljesen értelmetlen kijelentést sérelmezte Lukács Katalin F.B. posztjában – méghozzá nagyon is jogosan – miszerint „a holokauszt nem a zsidóságról szól”. Tehát kizárásos alapon nem Gyenge Dániel volt az aki kizárta a Holocaust tragédiájából a „nem-zsidókat”, hanem éppen, hogy Lukács Katalin volt az aki kizárta belőle a zsidókat azzal az állitásával, hogy a Holocaust nem a zsidókról szól.
Azt nem tudom, hogy emögött a furcsa kijelentés mögött csak egy szerencsétlen megfogalmazás áll-e – vagy esetleg valami egyébb motiváció is közrejátszott abban, hogy Lukács Katalin ilyet irt – de a tények szempontjából tulajdonképpen ez teljesen mindegy is, mivel a Holcaust a zsidóság tragédiájáról szól! Természetesen nem csak a zsidóságról – hiszen egyrészt a nácizmus áldozati között szép számmal voltak nem-zsidók is – másrészt pedig egy előre megtervezett és tudatos népirtás természetesen nem csak a kiirtás célkeresztjébe vett nép tragédiája, hanem az egész egyetemes emberiségé is.
A hölgy F.B. posztjához mellékelt fotóval kapcsolatosan pedig csak annyit; véleményem szerint az teljesen szubjektiv dolog, hogy valakinek az érzésvilágából ez a kép milyen egyéni viszhangot és reakciókat vált ki – viszont az Ön kijelentése miszerint
abszolut nem helytálló magállapitás, mivel nem fedi a valóságot.
Kedves jólálcázott Hölgyem/Uram, javaslom olvassa figyelmesen az említett szerzőket. Meg néhány logikával, na meg esztétikával foglakozó alapművet is. Már, ha a szövegértési problémáin túl jut.
Kedves Hölgyem/Uram, szives javaslatát köszönöm – de semmi értelmét nem látom annak amit a hsz-emre válaszul irt, már mint azon túlmenően, hogy megpróbált olcsón személyeskedni – aminek ugyebár semmi néven nevezendő értelme nem volt 🙂 Ugyanis én figyelmesen elolvastam a magácska által irt kommentet (amire reagáltam) – valamint az ahhoz szorosan kapcsolódó, Gyenge Dániel által irt fenti cikket – és a szintén szorosan kapcsolódó Lukács Katalin F.B. posztot is. Pontosan ezért nem kerűlte el a figyelmemet az a tény, hogy a fenti cikk irója – a magácska állitásával ellentétben – egyelen szóval sem mondta azt amit magácska valamilyen furcsa oknál fogva a szájába próbál gyömöszölni. Ugyanis a fenti vélemény-cikkében Gyenge Dániel azt az oda-nem-illő és teljesen értelmetlen kijelentést sérelmezte Lukács Katalin F.B. posztjában – méghozzá nagyon is jogosan – miszerint „a holokauszt nem a zsidóságról szól”. Tehát kizárásos alapon nem Gyenge Dániel volt az aki kizárta a Holocaust tragédiájából a „nem-zsidókat”, hanem éppen, hogy Lukács Katalin volt az aki kizárta belőle a zsidókat azzal az állitásával, hogy a Holocaust nem a zsidókról szól.
„…Nem gondolnak ezek a tökfejek arra, hogy az egyiptomi hét csapás (vagy tizenkettő?) óta Isten (és éppen a zsidók istene) egyetemessé vált, hogy parancsa mindenkire vonatkozik (mármint az erkölcsi törvény), és hogy a bűnösök, a túlélők és az egész európai erkölcsi világ ugyanúgy felel és ugyanúgy vezekel (vagy nem vezekel) Auschwitzért, mint a zsidók? Lehet mondani, hogy Isten meghalt; de azt is lehet mondani, hogy Isten világa egyetemessé lett Auschwitz jegyében”
„Auschwitzot lehetetlenség félresiklásnak, egyszeri, történelmi tévedésnek tekinteni. De nem is a 19. századi német filozófiák vezettek hozzá. Auschwitz egész Európa nagy kudarca, Európa mélylélektanának rettentő története, e történet kulminációja.”
„Auschwitz azonban az emberi természet megnyilatkozása, ugyanúgy, mint másrészről a zene és a vallások.”
(Kertész Imre: A néző – Magvető 2016.)
Lukácsi (és nem Lukács – ennyit a felületességről) Katalin nem írt semmi olyat, hogy a holokauszt nem a zsidókról szól. Azt írta: „a holokauszt nem a zsidóságról szól”. Nagy különbség, csak maga nem érti. Ahogyan láthatóan Gyenge úr sem. Ellentétben Kertész Imrével és Lukácsi Katalinnal.
Ez a lényeg, úgyhogy Gyenge úr ostoba prüdériáját és szerencsétlenül fogalmazott mondatait hagyjuk is. Amúgy meg kilóg a lóláb. Lukácsi Katalint azért kell ekézni, mert korábban kifogásolta a TEV gyakorta elnéző hozzáállását a jobboldali körök álcázott, ám nyilvánvalóan antiszemita megnyilvánulásaival szemben.
Na most írjon még valamit, hogy magáé legyen az utolsó szó!