Meg tudta szólítani a „kifejezetten unintelligens csőcseléket”, indulatait a kéznél lévő „belső ellenség”, a zsidók ellen fordította. Természetesen a nacionalista demagógia is hatott, ami a versailles-i béke szégyenének lemosását, a háborús vereség győzelemmé fordítását ígérte.
Továbbra sem csökken az érdeklődés a náci Németországban lezajlott társadalmi, politikai és tömeglélektani változások iránt. Pedig ha meggondoljuk, az egész időszak, Hitler jutalomra jutásától a rendszer bukásáig és a Führer öngyilkosságáig csak tizenkét évig tartott. Ebből hat év volt a viszonylag békés, sok tekintetben eredményeket produkáló időszak, amikor még éltek bizonyos illúziók arról, hogy a rendszer „kinövi” rendellenességeit, felhagy a zsidók diszkriminálásával, és a békés fejlődés útjára lép.
De a második hat év minden jóhiszemű várakozást megcáfolt: 1939. szeptember elsejétől, a világháború kirobbantásától kezdve már nem volt visszaút, minden józanul gondolkodó ember előre látta a „Harmadik Birodalom” bukását.
Figyelemre méltó tény, hogy a náci vezetők 1942. január végén döntöttek a „végső megoldásról”, az európai zsidóság kiirtásáról, amikor a Wehrmacht Moszkva előtt visszavonulni kényszerült. Ekkor Németországnak, az adott erőviszonyok mellett, úgy, hogy az Egyesült Államok is belépett a világháborúba, már elméleti esélye sem maradt a győzelemre.
És mégis, mindennek dacára a német nép kitartott őrült vezetői mellett, végigment az általuk kijelölt úton, mely a háborús pusztuláshoz, majd Németország megszállásához és felosztásához vezetett. Az utókor még most sem érti, ez hogyan történhetett.
Miféle titokzatos, démoni erő ejtett rabul nyolcvan millió németet? Méghozzá úgy, hogy a náci téboly villámgyorsan megfertőzte Európai más népeit is, különös tekintettel a keleti régióra, melyet Timothy Snyder amerikai történész „véres övezetnek” nevez.
A nemzetiszocialista rendszer természetét tekintve különbözött a kommunizmusnak attól a válfajától, melyet Sztálin a Szovjetunióban épített ki. Erről győzi meg az olvasót Julia Boyd Szörnyeteg vagy példakép? című könyve, mely a korabeli utazók (elsősorban angolok és amerikaiak) beszámolóit tartalmazza Hitler Németországáról 1939 januárja és 1941 decembere között.
Ha ezt a könyvet összehasonlítjuk például Paul Hollander: Politikai zarándokok című híres munkájával, mely a sztálini Szovjetunióban járt külföldi utazók beszámolóit tartalmazza, rögtön feltűnnek a lényeges különbségek.
Mindenekelőtt az, hogy a nácik országában szabadon utaztak a külföldi turisták, érintkeztek a németekkel, akik befogadták őket az otthonaikba, kifejtették előttük a politikai véleményüket. Mi több: a nevesebb látogatók, akiket érdekelt a német politika, elmehettek a párt rendezvényeire, meghallgathatták a vezetők előadásait, beszélhettek velük. Meghallgatták a volt kommunistákat és szociáldemokratákat, sőt, a nürnbergi törvények által sújtott zsidókat is.
A hatóságok nem zaklatták a látogatókat, akik bár láttak vonuló katonai alakulatokat, nem találkoztak a belbiztonság, illetve a politikai rendőrség embereivel. Sokak egészen jó véleményt alkottak a rezsimről, nem láttak benne sok kivetni valót.
1933 után egyetlen németországi jelenet mutat csak hasonlóságot azzal, ami ugyanekkor a Szovjetunióban történt. Amikor egy kíváncsi amerikai újságíró látni akarta a Dachauban berendezett első koncentrációs tábort, és beszélni akart a rabokkal, csíkos ruhába öltöztetett, jól táplált őröket sorakoztattak fel előtte, akik persze arról számoltak be neki, hogy pompásan érzik magukat.
Nem kétséges, hogy a nácik által propagált, és kezdettől fogva „világmagyarázó elvként” működő antiszemitizmus volt az, ami a németek számára „belsővé tette” a totalitarizmust. Mindenekelőtt zsidógyűlölet bírta rá az átlag németet, hogy megvesse az erkölcsi törvényeket, a demokráciát, és önként beilleszkedjen a „nemzeti újjászületést” ígérő náci rendszerbe.
1937. március 16-án a Münchenben zenét tanuló, és a nácikkal kezdetben szimpatizáló Barbara Runkle, egy amerikai lány a német barátjával együtt elment, hogy meghallgassa Julius Steicher esti beszédét a Hofbräuhausban. Bejutottak az óriási, füsttel és zajjal teli terembe.
„Az azt követő beszéd az első ilyesfajta volt, amit hallottam. Azt természetesen tudtam, hogy fel fog dühíteni, de arra mégsem számítottam, hogy szó szerint reszketni fogok a haragtól, hogy fel sem bírok állni. Először is Streicher kitűnő szónok, aki lenyűgözi a közönségét. Pontosan tudja, mikor kell őket megnevettetni, mikor legyen szentimentális, és hogy kell addig szítani a faji előítéletek lángját, míg a hallgatósága verni való zsidó után nem kezd nyáladzani.
Hihetetlen mennyiségű hazugságot hordott össze: hogy nem létezik rendes zsidó a világon, hogy mindegyiknek egy bacilus van a vérében, amitől a ’fehér’ emberek megbetegszenek, hogy ők okozták a világháborút, Róma bukását és csak az ég tudja, hogy mi minden mást még.
Borzalmas történetekkel hozakodott elő német lányokról, akiket zsidókkal összeházasítva mocskoltak be, és minden egyes sztorinak valamiféle vulgáris poén volt a csattanója. Kétségbeesve néztem körül a teremben, hogy találok-e egyetlen épeszű embert, aki nem nyeli be ezt a maszlagot, aki azonban – Klaus kivételével, aki ugyan nemzetiszocialista, de még neki is felfordult a gyomra – mindenki csak úgy itta a szavait.
Értem én, hogy csak a kifejezetten unintelligens csőcselék volt ott, és hogy a tisztességes emberek nem mennek el meghallgatni Streichert, mert tudják, hogy milyen ördögi figura – pedig ha legalább néhányan megtennék, valósághűbb képet kapnának a rezsimről. Klaus feleannyira se lelkes azóta.”
Ez a beszámoló rávilágít arra, mi volt a nemzetiszocialista egypártrendszer páratlan hatékonyságának titka. Meg tudta szólítani a „kifejezetten unintelligens csőcseléket”, indulatait a kéznél lévő „belső ellenség”, a zsidók ellen fordította. Természetesen a nacionalista demagógia is hatott, ami a versailles-i béke szégyenének lemosását, a háborús vereség győzelemmé fordítását ígérte.
És nem szabad figyelmen kívül hagyni az antibolsevizmust sem, hiszen Hitler azzal dicsekedett, hogy „megmentette Németországot a kommunistáktól”. De az egyszerű tömegek számára az volt a nácik fő vonzereje, hogy „engedték az embereket szórakozni a zsidókkal”, bűnöket elkövetni ellenük, ami azután még szorosabbra fűzte a rendszer és hívei érzelmi kapcsolatát.
A nácik százados hagyományokra és elfojtott félelmekre alapozott politikai antiszemitizmusa – melynek a fajelmélet nem oka, hanem csupán ürügye volt – tragikus visszhangot keltett Európában. Olyan széles körű „lelki mérgezést” okozott az amúgy is antiszemita autoriter rendszerben élő Magyarországon, amivel hetvenöt évvel a világháború befejeződése után ideje szembenéznünk.
Pelle János összes cikkét elolvashatja itt.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.
Mind Németország mind a Monarchia befogadó volt a zsidósággal szemben sőt … DE 1918. – USA eldönti az I. nagy világháborút . Amerikai zsidóság először lép fel Európában mint igazságosztó. persze h voltak akiknek nem tetszett. Nyomor Európa egyik felében. Békekötés ami nemcsak Trianon. 1932 Világválság, a többi ismert.
Azért gondold végig milyen badarságot beszélsz.
Ezt a zöldséget honnan szedted?
Azért némi igazság van István Pisti szavaiban.
Nem akarok a részletekbe belemenni, meg időm sincs pontosan utána nézni – akinek van, tegye meg – de Wilson elnököt egyes zsidó körök magánéleti dolgaira hivatkozva megzsarolták, hogy az USA legfelső bírósága – talán elnökének, de tagjának bizonyosan, – nevezzen ki egy olyan bírót, akit ők szeretnének, és aki a hadbalépés mellett van. Hogy ennek később pontosan milyen (jogi) következményei lettek a németeknek szóló hadüzenet vonatkozásában, és hogyan focizták le a procedúrát annak ismét utána kellene nézni (korábban megtettem), de amelynek egybehangzó állítások szerint az a Balfour nyilatkozat tett pontot a végére, amelyet a brit zsidóság kényszerített ki cserébe, hogy kijárja amerikai (hit)testvéreinél a hadbalépés elintézését. A németek 1916 végén már egy abszolút méltányos békét ajánlottak a briteknek, az eredeti helyzet és viszonyok visszaállításával, békeszerződéssel stb., aminek elfogadására a britek hajlottak is. Több forrás szerint ekkor léptek színre a brit zsidóság egy részének érdekekei és törekvései, melynek hatására Nagy- Britannia az Egyesült Államokhoz fordult segítségért, hogy legyen „igazságosztó” az ügyben.
Ugyanúgy értehetelen szomoru és bosszubó készült Trianont dramatizálni, mint a nácizmus sikerét, azaz okozatot az ok elemzése nélkül.A nácizmus I. világhábru és annak kövtkezményéből leleledzik.Bár ott a szikra a szerejevói merénylet, de az egymásnak feszülő országok kászültek a háborura.Az I. vh. kirobbantóját meg is találták, felelősségre is akarták vonni,de Julianna holland királynő az élete végéig „királyi” életmódot biztotott neki.Sőt Hitler francia győzménel táviratban gratulált.Az 1. és 2. vh a német hatalom nélkül nem következett volna be.Az ok:Az 1 vh .:Mire az apró városállamokból a német császsárság létrejött, a többi-főleg- tengerparti- országok meggazdagodtak az addig megszerzett ,gyarmatokból, ami a fiatal nagyhatalom-szinte- kimaradt.Másik ok a császsár psichés személye:Viktóri brit uralkodó lány , a a szintén Viktória születésekor az újszülött válla fentakadt.
.A rángatáskor a nyakidegek elszakadtak, de az az akkori tudomány nem tudta,Hihetetlen draszitikus kezelésnek vetették alá a gyermeket.Csak egyet bozalomból: karjára aznap vágot nyulat csavartak.a szörnyüségeket nem taglalom.Az anyja is elfodúlt, tőlle mert nem, tartotta uralkodónak alkalmasnak,az anyai szeretet hiánya a személyiségét „tönkretette”.. irjam még , mert lenne mit?
Nos, miután a gondolat-, vélemény- és szólásszabadság megszűnt, vagy legalább is
szigorú korlátok közé szorult, az alapvető társadalmi és történelmi kérdésekről
sem lehet őszintén és nyíltan beszélni. Most, azt az általános direktívát kell
követni, hogy él a földgolyón 16 millió fő jóra való becsületes zsidó és
mintegy 7,5 milliárd fő antiszemita gój és a zsidókra vonatkozóan térben és
időben megjelenő bármilyen kritika, vagy ellenvélemény súlyosan büntetendő
antiszemitizmusnak minősül.
Így aztán, azt sem lehet kimondani, hogy Adolf Hitler a liberális weimari
köztársaság gyermeke volt, mert pont ilyen zavaros fejű emberre volt szükség a
világhatalmi struktúra megváltoztatása érdekében folytatandó második világháború
megvívásához, miközben magát a Harmadik Birodalmat is a liberálisok
irányították. És hát azt se nagyon lehet hangoztatni, hogy a népek közti
viszonyok általában a hatások és a kölcsönhatások szerint alakulnak, s minden
magára valamit is adó nép világuralkodó akar lenni, ami a zsidó kultúrában és
vallásban már ötezer év óta benne van.
Ezt
a hazugságot melyik ujjadból szoptad?
Téved az úr, mert Hitler eszméi a meglehetősen antiszemita Bécsben alakultak ki, még a századforduló tájékán, ő ugyanis osztrák volt. Viszont Herzl Tivadar is ott élt, és a századforduló zsidó intelligenciája ott vitatta meg a jövendőt. „Sanszos”, hogy a szabad sajtónak hála, a fiatal Adolf sok mindent megismerhetett ezekből az eszmékből és katolikus szellemiségű bigottságából az antiszemitizmusnak egy érdekes elfajulása alakult nála ki. A vitatható churchilli eszközökkel legyőzött német császárság romjain megalakuló weimari köztársaság pedig nem lépett fel kellő eréllyel az Antant-hatalmak pökhendi módon prezentált, Németországot bűnbakként kezelve földbe döngölni szándékozó sorozatos, főleg gazdasági jellegű követelései ellen. Hitler viszont az ennek következtében kilátástalan helyzetbe taszított, anyagilag lecsúszott, munkanélküli, netán nyomorgó németek millióinak a biztosabb jövőt ígérte. Az hogy a weimari politikai-társadalmi elit könnyebben átvészelte ezeket a keserves éveket, szálka volt az „alsóbb néposztályok” szemében. És bizony akármennyire „hazafiasak” voltak az ottani zsidók, az ő prominenseik is ennek az elitnek voltak az alkotó elemei. És, bár Adolf „bécsies” antiszemitizmusa kezdetben túlzásnak bizonyulhatott a németeknél, a körülmények és az agitprop „kellőképpen” fogékonnyá tette őket erre a téveszmére.
Persze, A. Hitler maga nem volt antiszemita, sok zsidó kapcsolata volt, a szeretői zsidó nők voltak, a legfőbb pénzügyi guruja szintén egy zsidó amerikai-német bankár –
Hjalmar Horace Greeley Schacht – volt. Viszont, a tanácsadói azt javasolták neki, hogy ha sikeres akar lenni, a zsidóellenességet vegye be a politikájába.
Persze, A. Hitler maga nem volt antiszemita, sok zsidó kapcsolata volt, a szeretői zsidó nők voltak, a legfőbb pénzügyi guruja szintén egy zsidó amerikai-német bankár –
Hjalmar Horace Greeley Schacht – volt. Viszont, a tanácsadói azt javasolták neki, hogy ha sikeres akar lenni, a zsidóellenességet vegye be a politikájába.
A fenéket nem volt az ! Nem kellettek hozzá a tanácsadók, szülőhazájából, az Osztrák Császárságból ezt a szellemi örökséget vitte át magával a Német Császárságba.
Jó, de hát a Harmadik Birodalom második legfontosabb embere egy amerikai-német kettős állampolgár zsidó bankár volt, H. H. G. Schacht. Hitler helyettese, Hermann Göring filoszemita volt, az ő helyettes, Erhardt Milch tábornagy meg zsidó. Stb.
Kezd el olvasni a Mein Kampf-ot. Az első lapoktól kezdve fröcsög a zsidók ellen. Az egész zavaros olvasmány mindenért, különösen a háborús vereségért őket okolja.
Igaza is van, mert amikor éppen győzelemre álltak a németek, a „munkásosztály” több hónapos általános sztrájkot szervezett és a hadsereg nem kapott utánpótlást.
Hazudsz.
Hitler Bécsben filoszemita volt. Később sem lett kimondott antiszemita.
Ezt
a hazugságot melyik ujjadból szoptad?
Egy kicsit alaposabban tanulmányozd a zsidó történelmet, a vallást és a kultúrát.
Nem egy magadfajta barom bíztatására vártam.
Csak egy antiszemita uszító sugallhatja azt, hogy a zsidó kultúra és vallás az elmúlt ötezer évbven semmit se változott.
Alapjaiban semmit.
16,000,000,# 7,500,000,000 egy kis számtan !
Pelle úr, ön ezek szerint a munkásosztályt és a bérből, fizetésből élő „kispolgárokat”, alkalmazottakat szintén „kifejezetten unintelligens csőcselék”-nek tartja? Becses figyelmébe ajánlom Sz. István Péter hozzászólásához írott gondolataimat az ön figyelmébe, mivel ennél kissé összetettebb a probléma.
Íme egy részlet a Jo-Jo Nyuszi c. filmről írt értelmes kritikából. (A film a náci időkben játszódik.) „A néző kiválóan megérti a filmrendező üzenetét arról, hogy egy szélsőséges eszméket valló rendszernek éppen abban rejlik az ereje, hogy mennyire a hatása alá tudja vonni a társadalom kiszolgáltatottabb elemeit (gyerekeket, öregeket, alacsonyabb képzettségű rétegeket).”
Atyaég, egy új-zélandi blődségre hivatkozni.
Imádok copni
Jó ez a cikk, sajnos a címe félrevezető. Nem az derült ki, hogy mitől volt olyan páratlanul hatékony a nácik rendszere, hanem hogy mitől volt olyan páratlanul hatékony az antiszemita propaganda. Bár ez sem derül ki mélyszerkezetileg, csak pár esetleírással leszünk gazdagabbak.
„Nem kétséges, hogy a nácik által propagált, és kezdettől fogva „világmagyarázó elvként” működő antiszemitizmus volt az, ami a németek számára „belsővé tette” a totalitarizmust. Mindenekelőtt zsidógyűlölet bírta rá az átlag németet, hogy megvesse az erkölcsi törvényeket, a demokráciát, és önként beilleszkedjen a „nemzeti újjászületést” ígérő náci rendszerbe.”
A fentiek képezik a cikk lényegét szvsz. Itt hadd hangsúlyozzam, hogy meggyőződésem szerint valójában nincs is ilyen, hogy „antiszemitizmus”, csak „antijudaizmus” van – ui. az antiszemitizmus nem rasszizmus, mint ahogyan az egyébként a feketék és az arabok, vagy a cigányok elleni „fajtavédelem-elvűség”; hanem vallási alapú gyűlölet, amely a kereszténységből ered. Különösen érdekes a fenti idézet második mondata. Olybá tűnik – s ezt az Újszövetség alá is támasztja -, hogy a judaizmus (a Törvény vallása) elleni gyűlölet, amely a keresztény hit egyik fundamentuma, hatékony erő az erkölcsiség eltiprásához.
„Pál levele a galátziabeliekhez 3. 4.
13. Krisztus váltott meg minket a
törvény átkától, átokká levén éret-
tünk; mert meg van írva: Átkozott
minden a ki fán függ:”
Abban a rendszerben az egyes egyén , még ha nyitott szemmel jár kel is, gyakorlatilag tehetetlen a hatalmon lévő kurzussal szemben,akinek az erőszak szervezetek a rendelkezésére állnak,látva annak brutalitását..Ez érvényes minden elnyomó rendszerre.
Pelle úr, már megint „leleplezett” valamit, ami, sajnos kicsit elvtársiasra sikerült, bár a hivatkozási alap, az idézett mondatok nem effélék. Egy amerikai leányzó, értelmes, de laikus elem következtetését az „unintelligensekről”, azért mégsem kellene általánosítania egy egész népre. Amit az amerikai leányzó egy 1937-ben, a Rajna-vidék „remilitarizálása” után és az Anschluss és a müncheni egyezmények előtt egy évvel megtekintett a müncheni Hofbräuhausban, az már a háborús hangulathoz való szoktatás, mai „zsargonnal” élve, „érzékenyítés” volt. De elsősorban egy „esemény”, „rendezvény” volt, amelyre azok mentek el, akik a jó, netán potya sört és a beszólós beszédeket kedvelték, nem az „intelligensek”, ezért nem helyénvaló az Ön általánosítása. Nekik ez volt a „katarzis”, amit más „produkciók” esetén is szinte elvárnak az „előadók”, „alkotók” a „közönségüktől”. Mert nemcsak a szó a veszélyes fegyver, hanem ez a fajta érzékenyítés is, templomtól a színpadig, hangversenyteremtől az ilyesfajta érzelmeket kiváltó olvasmányokig, stb. Ja, és pont az amcsi pszichológusok, Zimbardo és mások, végeztek olyan kísérleteket, amelyekkel – utólag – modellezték az ezekkel hasonlatos folyamatokat, módszereket. Hogy a „hitleráj” előtti pszichológusok és más „lélekhalászok” meddig jutottak el, az is elég érdekes kérdés.
Menjünk vissza az elejére! A II. világháború az első folytatása. A Versailles-i békerendszer fő oka a revans szemléletnek, a háborús készülődésnek. Nos a hadiipar igazi húzóágazat lett, a munkanélküliség csökkent, a termelés és a technikai nívója Európa élvonalába emelte az országot. 1933-1937 között Hitler sikeresnek látszott.
A zsidógyűlölet miatt jól működött a gazdasági rendszer… perfekt, mintha zsidók nélkül nem tudna működni az égvilágon semmi sem. Súlyos…
„Amikor egy kíváncsi amerikai újságíró látni akarta a Dachauban berendezett első koncentrációs tábort, és beszélni akart a rabokkal, csíkos ruhába öltöztetett, jól táplált őröket sorakoztattak fel előtte, akik persze arról számoltak be neki, hogy pompásan érzik magukat.”
Ekkora hülyeséget.:DDD
Dachaui kajálda.
https://c8.alamy.com/comp/TA15RT/prisoners-in-the-dachau-concentration-camp-waiting-for-the-distribution-of-food-in-the-kitchen-this-photo-was-made-just-like-many-others-for-the-propaganda-purposes-of-the-nazi-regime-TA15RT.jpg