Hetvenöt éve, 1945. január 27-én halt meg Szerb Antal író, irodalomtörténész, műfordító, a Magyar irodalomtörténet és A világirodalom története szerzője. Emlékére botlatókövet avatnak az író utolsó szabadon választott lakhelyénél, a Hűvösvölgyi út 81. sz alatt.
„Minél szellemesebb vagy, annál több jóindulatot és udvariasságot kell tanusítanod, hogy az emberek megbocsássák felsőbbségedet”
– írta Szerb Antal, aki Budapesten született 1901. május 1-jén. Szülei művelt, asszimilált zsidó értelmiségiek voltak, 1907-ben római katolikus hitben keresztelték meg, keresztapja Prohászka Ottokár volt. A budapesti piarista gimnáziumban érettségizett, majd a bölcsészkaron szerzett magyar-német-angol szakos tanári diplomát, közben folyamatosan írt, a Nyugat és a Napkelet is közölte írásait.
Munkássága során a próza lett igazi terepe, széles körű műveltsége, csillogó intelligenciája, finom humora itt nyilvánult meg igazán. 1924-ben doktorált, és középiskolai tanár lett a Vas utcai Felsőkereskedelmi Iskolában, itt tanított mindaddig, míg a zsidótörvények értelmében le nem parancsolták a katedráról.
Közben hosszabb-rövidebb időt külföldön, Párizsban, Olaszországban és Londonban töltött.
1930-ban az Erdélyi Helikon című folyóirat pályázatot hirdetett a magyar irodalom történetének megírására. Szerb Antal 1932-re elkészült Magyar irodalomtörténet című műve elnyerte az első díjat. Az 1934-ben Kolozsvárott megjelent mű országos hírnevet szerzett neki, de egyúttal nagy vihart is kavart. A magyar irodalom jeles és kevésbé jeles alakjait ugyanis leemelte a piedesztálról, emberközelbe hozta őket és műveiket, csodálat és megrendültség helyett szeretetteljes iróniával, olykor humorral írt róluk.
Nem kevésbé olvasmányos, s nem kevésbé „szentségtörő” az 1941-ben megírt A világirodalom története sem, amely a második világháború után nem kis zavart okozott a szovjet fejezet miatt, s csak 1957-ben jelenhetett meg újra.
| A harmincas évek voltak írói és közéleti munkásságának legmozgalmasabb évei: 1933-ban a Magyar Irodalomtudományi Társaság elnökévé választották, 1935-ben és 1937-ben Baumgarten-díjat kapott, előadásokat tartott a Magyar Rádióban, miközben fáradhatatlanul írt és fordított. Nagy sikert aratott regénye, az 1974-ben filmre is vitt Pendragon-legenda szerencsésen ötvözi magában a kalandregényt, a krimit, a kultúrhistóriát és mindezek paródiáját, valamint az 1937-es kultuszmű, az Utas és holdvilág, a magát kereső ember önelemző regénye, amelyből Szász János készül filmet forgatni. |
A nácizmus térhódításával az egyébként katolikus hitben nevelkedett Szerb Antal számára kezdtek beszűkülni a lehetőségek. Állásából elbocsátották, a Magyar irodalomtörténetet indexre tették, 1943-ban, majd 1944 júniusában munkaszolgálatra hívták be. Előbb Pesten dolgoztatták, ebben az időben állította össze – Nemes Nagy Ágnes segítségével – utolsó művét, a Száz vers című gyűjteményt.
1944 novemberében Sopron mellé, előbb Fertőrákosra, majd Balfra vitték. Innen felesége és befolyásos ismerősei kétszer is próbálták megszöktetni, de ő nem hagyta magára vele együtt szenvedő barátait, írótársait, Sárközi Györgyöt és Halász Gábort. Az állandó nélkülözéstől, a kemény munkától és ütlegeléstől legyengült írót végül 1945. január 27-én egy nyilas keretlegény puskatussal agyonverte.
Szerb Antal halálának 75. évfordulója alkalmából a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület (MAZSIKE) botlatókövet avat az író utolsó szabadon választott lakhelyénél a Hűvösvölgyi út 81. sz alatt.
A megjelenteket Kirschner Péter a MAZSIKE elnöke és Őrsi Gergely a II. kerület polgármestere köszönti.
Az eseményen beszédet mond Havasréti József irodalomtörténész, a Szerb Antal című monográfia szerzője, illetve Bálint András színművész tart felolvasást.
Rossz idő esetén a Hűvösvölgyi Könyvtárban tartják a megemlékezést.
Szerb Antal sírja Budapesten, a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben található. 1968-ban Balfon emlékművet avattak, amelyen Szerb Antal szavai olvashatók:
„A szabadság nemcsak egy nemzet magánügye, hanem az egész emberiségé is.”
Miért is nem akart megszökni egyik „ajánlattal” sem? Akkor, bizony, csak ez a lehetősége maradt a magyaroknak a németek vizslató tekintete alatt.
Szerb Antalt a piszok németek vizslató tekintete által halálra rémitett blockquote>nyilas keretlegény puskatussal agyonverteSzerb Antal lelkén szárad Szerb Antal halála – mivel, hogy
„Innen felesége és befolyásos ismerősei kétszer is próbálták megszöktetni, de ő nem hagyta magára vele együtt szenvedő barátait, írótársait, Sárközi Györgyöt és Halász Gábort.”
Ez is benne volt a „lehetőségben”, hogy csak az ő érdekében szólt a felesége és a befolyásos személy, többre nem tellett a megszálló németek vizslató tekintete alatt. A magyarországi német megszállás körülményeinek alapos vizsgálata elmaradt mind a mai napig – miért is? Mint ahogy a II. vh. alatt a németek által megszállt megszállt többi európai ország esetében is, a megszálló és a megszállt ország hatóságai közti hierarchia és az ebből fakadó kényszerű kollaborációk vizsgálata. Ott is megy a sunnyogás, de a sztálini érdekszférában számos, a „bűnös nemzet” internácisztikus-pánszlávisztikus negatív bónuszából fakadó, máig ható „elítélés” is árnyalta a képet. És bizonyos kurzustörténészek nem vizsgálják érdemben, a német megszállással állandóan fenyegetett országban azokat az intézkedéseket, amelyekkel pont a zsidóknak akartak modus vivendit teremteni, miközben Hitler állandóan reklamálta az Endlösung „szabotálását”. Nem kellene mindent „felróhatóságként” felhántorgatni a valós körülmények, lehetőségek ignorálásával „operálva”.
A Németországgal szövetséges Bulgáriában :
1943 február 22-én Alekszandar Belev zsidóügyi kormánybiztos megállapodást írt alá Theodor Dannecker német SS-tiszttel, Adolf Eichmann bulgáriai munkatársával. A megállapodás értelmében a bulgáriai zsidók németországi koncentrációs táborokba kerültek elszállításra.
Március 17-én kezdődött meg a bolgár állampolgárságú zsidók deportálásra való előkészítése, először Plovdivban. Azonban széles körű tiltakozás bontakozott ki a tervek ellen. A bolgár ortodox egyház feje, Kirill érsek személyesen megjelent a plovdivi gyűjtőtáborban és követelte a zsidók szabadon bocsátását. Kijelentette, hogy ellenkező esetben ő maga is felszáll a zsidókkal együtt a vonatra. Közben Dimitar Pesev, a bolgár parlament elnöke 42 parlamenti képviselővel együtt hivatalosan tiltakozott a kormány zsidódeportálási szándéka ellen. A kormány elhalasztotta a deportálást, áttéve azt májusra. Azonban időközben a téma a közéleti viták központjába került. A kormány kénytelen volt visszalépni a németekkel kötött egyezménytől, majd a döntés III. Borisz cár államfő kezébe került, aki rendeletet adott ki arról, hogy a „zsidókérdés” megoldását Bulgária határain belül kell véghezvinni. Ebből a célból az összes szófiai zsidót vidékre telepítették, s zsidó táborokat hoztak létre, ahol a bulgáriai zsidók teljes létszámban megérik Bulgária 1944. szeptember 6-án bekövetkezett szakítását a tengelyhatalmakkal.
Ha még nem láttad a római Soá és a firenzei zsidó múzeumot, akkor utazz el és nézd meg a kiállításaikat. A római román és horvátországi anyagot is közöl (Bosznia bele értve)s, magyart nem, a firenzei pedig helyi anyagokat közöl. És össze is vetheted az auschwitzivel és a Páva utcaival. És még akkor sem lesz teljes a kép. Amúgy Braham nagy monográfiájával is az a baj, hogy a megszállás előtti töténésekkel kapcsolatban is hiába „sachlich” – tárgyilagos és szakszerű -, ha a kommentálás elfogult. Másrészt a személyes élményeit illetően csak 1940-től csöppent bele a dolgokba, mint „Pilátus a Credóba”, hisz’ ő Romániában született és csak Erdély „visszatértekor” lett magyarországi. Nota bene: A római Soá múzeumban van fénykép a románok Iasiban elkövetett pogromjának holttest áldozataival.
Ja, és ne feledkezzünk Borhi László vszonylag friss amerikai (CIA levél- éd irattár9 és angliai kutatásairól, amelyekből kiderült, hogy az „angolszászok” annak ellenére bujtogatták Adolf Hitleréket Magyarország megszállására, hogy az ottani magyar diplomaták figyelmeztették őket a tragikus következményekre, amelyeknek aztán a németek által megszállt országokból ide menekült és a hazai zsidók és mások az áldozatai lettek, de ők ellenére folytatták ezt a titkosszolgálati hadműveletet. Bizonyára a drágalátos Edvard Benes is telebeszélte Churchil fejét a magyarellenes aljasságaival, ezért lettek kudarcosak az 1943-as brit-magyar titkos tárgyalások, amelyekről a britek „hanyagsága” miatt a németek is tudomással bírtak.
Az „Utas és holdvilág” egy varázslat. Úgy magába szippantja az olvasót, hogy valósággal kiszakad térből és időből. Elgondolni sem tudom, hogy ez a fiatalon meghalt zseni micsoda műveket alkothatott volna még, ha tisztes kort érhetett volna meg. Persze, ha az elvtársak hagyták volna. Ami koránt sem biztos, mert ők sem szerették a független szellemiséget.
Elvtársak?