Nem lehet azt állítani, hogy a náci Németországban a II. világháború előtt és alatt túlzottan aktív lett volna az ellenállás Hitlerrel szemben – kezdi cikkét az Index.hu.
A társadalom nagyon nagy többsége (már persze azok, akiknek nem kellett az életüket félteniük származásuk miatt) legalábbis befogta a száját, vagy azonosult a rendszerrel és szolgálta a hatalmat. Ugyanakkor voltak ellenálló csoportok, közöttük tinédzserekből szerveződő bandák is, amelyek több-kevesebb sikerrel egyesültek országos hálózattá. Az egyik legtöbb tagot tömörítő ilyen antifasiszta ifjúsági szervezet az Edelweißpiraten (vagyis Havasigyopár-kalózok) volt. (…)
Mikor az angolok német nyelvű propaganda röplapokat kezdtek szórni a német városokba, azokat összegyűjtötték, még mielőtt a náci aktivisták (közöttük a Edelweißpiraten által leginkább gyűlölt Hitlerjugend kirendelt tagjai) összeszedték volna őket, és igyekeztek a felhívásokat széles körben terjeszteni.
Voltak közöttük olyanok is, akik katonaszökevényeket, illetve a koncentrációs táborokból szökött zsidókat, kommunistákat és másokat bújtattak, illetve robbanóanyagot szállítottak az (egyébként nem túl hatékony) felnőtt ellenállócsoportoknak.
(…) Ezek a fiatalok viszont általában se zsidók nem voltak, és tevékenységükben még a kommunizmus sem játszott különösebb szerepet. Amikor egy-két tagot elkaptak, leginkább azért, mert feltűnően hosszú volt a haja, legtöbbször jól megverték, és megszégyenítésképpen kopaszra borotválták a fejét. De voltak, akik sokkal rosszabbul jártak.
1944-ben Himler elrendelte az ismert Edelweißpiraten csoportok erőszakos feloszlatását, a vezetők megölésével. A düsseldorfi Walter Mayer kezdetben csak a Hitlerjugend-járművek kerekeit szúrta ki, később már rendszeresen ellopta az ellátmányukat. Akkor fogták el, amikor éppen cipőket lopott. Az ügyész halálbüntetést kért rá, de tekintettel sporteredményeire, börtönbüntetésre ítélte.
A teljes cikk itt olvasható.
