Miközben JD Vance hónapok óta kerüli az egyértelmű állásfoglalást a republikánus oldalon erősödő antiszemitizmussal szemben, egy friss portré új megvilágításba helyezi a mögötte álló egyik kulcsfigurát. A New York Magazine írása szerint kabinetfőnöke, a nem mellesleg zsidó származású Jacob Reses nem csupán passzívan szemléli ezt a folyamatot, hanem tudatosan együtt is mozog vele.
A 35 éves Resest politikai gurunak tartják, noha ő kerüli a nyilvánosságot, nem ad interjúkat, és még közösségi médiás jelenlétét is zárt körben tartja. Ennek ellenére a róla kirajzolódó kép egyértelmű:
Reses olyan hangokat erősít, amelyek arra biztatják az amerikai zsidóságot, hogy ne ellenálljanak, hanem alkalmazkodjanak a Republikánus Pártot egyre inkább formáló keresztény nacionalista hullámhoz.
Amikor nem a keresztény nacionalizmus a „probléma”
A portré egyik legvitatottabb epizódja egy 2025 szeptemberi megosztás. Eszerint Reses továbbosztotta Joe Lonsdale gondolatait, amelyek egy olyan állítást helyeseltek, miszerint
a zsidóknak fel kellene hagyniuk a kényelmetlenség érzésével a kereszténység újfajta, nyilvános megjelenésével kapcsolatban.
Az idézett szöveg ennél is tovább ment: a kereszténység „kiüresítését” kifejezetten károsnak nevezte, és azt sugallta, hogy ennek véget kell vetni — még akkor is, ha ez a kisebbségek, köztük a zsidók érzékenységét érinti.
A gondolatmenet jól illeszkedik abba az ideológiai irányba, amely az Egyesült Államokat deklaráltan „keresztény nemzetként” kívánja újradefiniálni.
Egy életút, amely éles fordulatot vett
Jacob Reses története önmagában is figyelemre méltó. A Jewish Telegraphic Agency korábbi portréja szerint déli New Jersey-ben nőtt fel, zsidó családban, amelynek történetét a holokauszt is formálta: nagyapja Litvániából menekült el a náci pusztítás elől.
Fiatalként még demokrata szimpátiákkal rendelkezett, gyakornokként dolgozott Hillary Clinton és John Kerry mellett is. A fordulat a princetoni évei alatt következett be, ahol fokozatosan a konzervatív oldal felé sodródott. Később olyan intézményekben építette karrierjét, mint a Heritage Foundation, valamint Josh Hawley irodája.
Növekvő feszültség a jobboldalon belül
Vance hallgatása nem maradt következmények nélkül. Meghatározó zsidó konzervatív hangok, köztük Ben Shapiro és Abe Greenwald hónapok óta bírálják az alelnököt, amiért nem húz világos határt az antiszemita figurák felé.
A kritika különösen felerősödött, amikor Nick Fuentes, egy fehér nacionalista influenszer platformot kapott Tucker Carlson műsorában — Vance politikai szövetségesének közvetítésével.
A történtek sokak szerint azt jelzik, hogy az antiszemita nézetek már nem a periférián, hanem a republikánus diskurzus közelében jelennek meg.
Vance eközben következetesen elutasítja, hogy „önpusztító tisztasági tesztekkel” szűrje meg a konzervatív tábort, és többször hangsúlyozta: szerinte az antiszemitizmus nem erősödik számottevően a párton belül.
Személyes lojalitás és politikai kalkuláció
A portré bepillantást enged a Vance–Reses kapcsolat személyes dimenziójába is. Az alelnök maga adta össze Resest és feleségét egy marylandi zsinagógában, ahol még zsidó imát is mondott az esküvőn. A gesztus szimbolikus volt, és azt sugallta, hogy a politikai viták ellenére a személyes kapcsolatok szintjén más dinamika érvényesül.
Reses számára azonban a prioritás egyértelműnek tűnik. A cikk szerint elsődleges célja Vance politikai felemelkedése — akár az elnökségig.
Ebben a keretben az antiszemitizmus kérdése nem morális vörös vonalként, hanem kezelendő politikai költségként jelenik meg.
Antiszemiták célkeresztjében — mégis kitart a stratégia mellett
Az irónia szinte kézzelfogható: miközben Reses toleránsabb álláspontot képvisel a jobboldali antiszemitizmussal szemben, ő maga is támadások célpontjává vált.
Egy fehér nacionalista oldal például nyíltan zsidóként bélyegezte meg, azt sugallva, hogy „ő irányítja” Vance-t — klasszikus antiszemita toposzok mentén.
Ezzel párhuzamosan egykori mentora, Robert George teljesen más irányba indult. Kilépett a Heritage Foundation vezetéséből, miután a szervezet nem határolódott el egyértelműen az antiszemita és szélsőséges hangoktól. George világossá tette:
a konzervatív mozgalom nem férhet össze rasszistákkal, fehér felsőbbrendűséget hirdetőkkel vagy antiszemitákkal.
„Flight 93” logika: mindent vagy semmit
Reses gondolkodásának kulcsa a portré szerint egy radikális világkép. Ebben az amerikai liberalizmus egzisztenciális fenyegetésként jelenik meg, míg a trumpizmus — minden ellentmondásával együtt — az egyetlen reális alternatíva.
Ez a szemlélet erősen emlékeztet Michael Anton hírhedt „Flight 93 Election” érvelésére, amely szerint az ország sorsa egy eltérített repülőgéphez hasonlítható:
vagy a konzervatívok veszik át az irányítást, vagy minden elvész.
Ebben a keretben az antiszemitizmus nem elsődleges kérdés, hanem járulékos kockázat, véli Reses — egy olyan ár, amelyet a hatalom megszerzéséért és megtartásáért egyesek hajlandók megfizetni.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.







