Az 50 perc epizódjában Szalai Kálmán vendége Rózsa Péter újságíró volt, aki az elmúlt évek európai és közel-keleti fordulatait egymásra épülő tapasztalatok soraként élte meg. A beszélgetés kérdésről kérdésre haladva jut el a 2023. október 7-i Hamász mészárlástól a nyugat-európai városokban rendezett karácsonyi vásárokig, a médiában használt tendenciózus kifejezésektől a zsidó biztonságérzet mindennapi kérdéséig.
Mit árulnak el az európai karácsonyi vásárok a kontinens jelenlegi állapotáról? Rózsa Péter sorra veszi, hogyan változott meg Európa politikai és társadalmi légköre az október 7-i Hamász mészárlás óta, miként alakította át az Izraelhez fűződő viszonyt a média nyelve, és miért vált a zsidó biztonság kérdése újra mindennapi témává. A beszélgetés érinti a Trump-korszak visszatérését, az Ábrahám-egyezmények esélyeit, az európai progresszív véleményformálás működését, valamint a magyar zsidó közélet belső vitáit is. Egy következetes gondolatmenet rajzolódik ki arról, hogyan manipulálják hétköznapi fogalmainkat, hogyan válik elfogadottá az antiszemita beszéd, és mit jelent mindez ma egy zsidó számára Európában.
Mi változott október 7. után?
Szalai Kálmán első kérdése arra irányul, mennyiben hozott törést az október 7-i támadás és a gázai háború Izrael és Európa viszonyában. Rózsa Péter válaszában hangsúlyozza, hogy nem pusztán katonai cselekményekről van szó, hanem olyan sokkról, amely szerinte történelmi léptékű. Egy ponton így fogalmaz:
„október 7-e volt a második holokauszt”.
A teljes adás itt tekinthető meg:
A mondat nála nem retorikai túlzásként jelenik meg, hanem annak a felismeréseként, hogy zsidó civilek ellen, identitásuk miatt követtek el tömeges, szervezett irtó hadjáratot. A következő kérdés a média felelősségére vonatkozik.
Rózsa Péter szerint az egyik legnagyobb probléma az, ahogyan bizonyos tendenciózus kifejezések és keretezések észrevétlenül válnak elfogadottá.
Rózsa olyan divathullám képét vázolja fel, amelyre felült egy fiatal korosztály, és amelyet szerinte a baloldali liberális média erősít. A BBC példáját is szóba hozzák, és elhangzik, hogy 2025-ben két vezetője is távozott. Rózsa szerint ez a médium teljesen kifordult magából, és a jelenséget egy tágabb kontextusba helyezi: az áldozatszerep kommunikációja automatikus reflexet vált ki, és erre nagyon ügyes módszerekkel épül rá a modern propaganda.
Felidéz egy konkrét esetet, amikor egy – egyébként a zsidó állam iránt elkötelezett – újságíró a túszok kapcsán a „túszcsere” kifejezést használta, majd azonnal javította magát. Ezt nem egyéni hibának látja, hanem annak jelének, hogy a nyelvi környezet milyen gyorsan manipulálható, és az ember sokszor észre sem veszi, milyen narratívát vesz át.
Európa és az új antiszemitizmus
Szalai Kálmánnal együtt keresik a választ arra, hogy vajon Nyugaton miért lett tömegjelenség a militáns Izrael-ellenesség, miközben a vezető politikusaik nyilatkozataikban sorozatosan elítélik az antiszemitizmust. Rózsa Péter az európai közbeszéd állapotára jellemzőnek tartja, hogy az antiszemitizmus ma gyakran nem klasszikus gyűlöletbeszédként jelenik meg, hanem politikai és erkölcsi kinyilatkoztatások mögé bújva. Úgy látja, hogy fiatal korosztályok számára ez sokszor követendő, divatos állásfoglalássá vált, amelyhez intézményi és médiatámogatás is társul.
Az európai zsidó biztonsággal kapcsolatban emlékeztet, hogy a félelem már nem elvont politikai probléma, hanem a hétköznapi élet tereiben jelenik meg. A karácsonyi vásárok példáját hozza fel, amelyek korábban az ünnepi nyugalom és a közösségi együttlét szimbólumai voltak, ma viszont sok városban rendőrkordonok, fegyveres járőrök és betonakadályok között működnek. Szerinte ez nemcsak terrorfenyegetésről szól, hanem arról is, hogy Európa hozzászokott ahhoz az állapothoz, amelyben a nyilvános terek már nem magától értetődően biztonságosak.
A beszélgetés ezután visszakanyarodik a geopolitikához. Szalai Kálmán Donald Trump szerepére kérdez rá, valamint az iráni helyzetre. Rózsa Péter nem idealizálja Trumpot, de hangsúlyozza, hogy Izrael szempontjából bizonyos lépések kiszámíthatóbbá tették az erőviszonyokat. Az Ábrahám-egyezmények kapcsán azt mondja, hogy hosszabb távon reálisnak tartja újabb arab országok csatlakozását, elsősorban gazdasági és stabilitási érdekek miatt. Azonban a túlzott illúziók elkerülése érdekében emlékeztet a mondásra, mely szerint
„egy tisztességes muszlim családban úgy nőnek föl, hogy vannak a szombatisták, akiket el kell pusztítani, és utána jönnek a vasárnapiak.”
Magyarország és a zsidó biztonság
Rózsa Péter szerint a magyar kormány Izrael-politikája sok szempontból vitatható, de a zsidó biztonság kérdésében egyértelmű különbséget lát Nyugat-Európához képest.
„Ez az egyetlen egy dolog, a zsidópolitikája, ami számomra… tökéletesen pozitív és érthető.”
Magyarországon egyáltalán nem tapasztalható a hétköznapokban az a félelem, amelyről nyugati városokban élő zsidók beszámolnak. A biztonság érzetét erősíti, hogy a magyar kormányzat nem engedi be azt a nyugati mintát, amelyben az Izrael-ellenesség és az antiszemitizmus tömegmozgalommá vált. A Netanjahu-látogatás és a nemzetközi büntetőbírósággal kialakult konfliktus kapcsán úgy véli, a világ primitív módon akarja megszabni a zsidó államnak, hogy miként reagáljon egy olyan helyzetre, ahol „tízezer rakétát lőnek ki három hét alatt az országra.” A hazai zsidó közéleti viták közül kiemelt téma a 2025 szeptemberi petíció. Rózsa nem rossz szándékot lát benne, inkább rossz időzítést:
„rossz időben és rossz helyen hozták ki.”
A problémát abban látja, hogy a szöveg aláírói „a magyar zsidóság nevében” nyilatkoznak, ráadásul indokolatlan identitásfeszültséget provokálnak egy háborús helyzet közepén.
A beszélgetés végén 2026-ra fordulnak: izraeli és magyar választások, háborús elszámoltatás, és a kérdés, kell-e irányváltástól tartani. Rózsa azt mondja, Magyarországon nem lát olyan ellenzéki szándékot, amely „zsidóellenes, Izrael-ellenes politikává” fordulna, ugyanakkor hiányolja a határozott állásfoglalásokat. Optimista abban, hogy egy új kormány felelőssége lesz Magyarországra nem beemelni egy olyan konfliktust, amely Nyugat-Európában társadalmakat ver szét.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.
- 16:00
2025. december 9. - 14:00
2025. június 5. - 20:39
2019. február 6.
