Izrael az elmúlt két évben példátlan amerikai katonai támogatással vívta meg a Hamász elleni háborút, ám most egyre hangosabban merül fel Jeruzsálemben a kérdés: eljött-e az idő a pénzügyi köldökzsinór elvágására? Benjamin Netanyahu miniszterelnök „maximális függetlenségről” beszél, és arról, hogy Izrael fokozatosan nullára csökkentené az Egyesült Államoktól kapott katonai segélyt. A lépés ugyan nagyobb mozgásteret adhatna a zsidó államnak, de súlyos regionális és stratégiai következményekkel is járhat.
Az Egyesült Államok a 2023. október 7-i terrortámadás óta becslések szerint 16–22 milliárd dollárnyi rendkívüli katonai és védelmi támogatást nyújtott Izraelnek. Ez az összeg kiegészítette az évi 3,8 milliárd dolláros védelmi segélyt, amely a 2016-ban kötött, tízéves megállapodás alapján jár Jeruzsálemnek.
A támogatás ma Izrael védelmi költségvetésének mintegy 15–20 százalékát teszi ki, ami jóval kisebb arány, mint évtizedekkel ezelőtt, amikor az izraeli gazdaság még jóval gyengébb volt.
Mégis kulcsfontosságú szerepet játszik a fegyverbeszerzésekben, a rakétavédelmi rendszerek finanszírozásában és a két hadsereg együttműködésében.
A jelenlegi megállapodás azonban 2028-ban kifut, és az izraeli kormány – részben a Biden-adminisztrációval kialakult fegyverszállítási viták tapasztalatai miatt –
nem akarja, hogy a jövőben Washington politikai nyomásgyakorlásra használhassa fel a támogatást.
„Maximális függetlenség”
Netanjahu egy interjúban jelezte: tíz éven belül nullára csökkentené az amerikai katonai segélyt, és a kapcsolatot „segélyből partnerséggé” alakítaná át.
Célja egy erős hazai hadiipar kiépítése, valamint közös fejlesztések az Egyesült Államokkal és más partnerekkel, például Indiával és Németországgal.
A miniszterelnök szerint a függőség veszélyes:
ha a fegyverszállítások akadoznak, az azonnal kihat a hadműveletekre.
A 2024-es gázai harcok során Jeruzsálem többször is bírálta Washingtont bizonyos fegyverszállítások késleltetése miatt.
Izrael történetében nem ez lenne az első önálló korszak: az 1967-es hatnapos háborút amerikai fegyverek nélkül vívta meg, és a 2006-os libanoni háború után – amikor Washington korlátozta a kazettás bombák használatát – saját fejlesztésű rendszerekkel pótolta a hiányt.
A szabadság ára
A támogatás csökkentése azonban komoly kockázatokkal jár. Az amerikai segély nemcsak pénz, hanem politikai jelzés is: Izrael mögött ott áll a világ legerősebb hatalma.
Ha ez a kötelék lazul, azt Irán és más regionális szereplők a gyengeség jeleként értelmezhetik.
Az amerikai támogatás része egy szélesebb regionális egyensúlynak is. Egyes elemzők szerint ha Washington csökkenti Izrael segélyét, az kihatással lehet az Egyiptomnak és Jordániának nyújtott támogatásra is, amelyeket a békeszerződésekhez kötöttek.
Ez instabilitást idézhet elő a térségben, és megnyithatja az ajtót Oroszország és Kína előtt.
Izrael számára pénzügyi kihívást is jelentene az évi 3,3 milliárd dolláros katonai támogatás pótlása.
Bár ez a GDP mintegy 0,6 százaléka, a forrás előteremtése belpolitikai vitákat szülhetne, hiszen más területekről – egészségügy, szociális ellátás – kellene átcsoportosítani.
Partnerség segély helyett?
Több volt izraeli és amerikai tisztségviselő szerint a cél nem a kapcsolat gyengítése, hanem annak átalakítása lehet.
A hangsúly a közös technológiai fejlesztéseken, a hírszerzési együttműködésen és a rakétavédelmi rendszerek közös gyártásán maradhatna.
Izrael számára előnyt jelenthetne, ha nagyobb mozgástérhez jutna fegyverexportban és beszerzésben, anélkül hogy Washington de facto vétójoggal rendelkezne bizonyos ügyletek felett. Ugyanakkor az amerikai hadiipar számára is fontos partner Izrael:
az izraeli harci tapasztalatok és a F–35-ösök bevetése gyakorlatilag „éles próbaként” szolgál az amerikai fegyverrendszereknek.
A kérdés tehát nem csupán pénzügyi. Izrael és az Egyesült Államok kapcsolata a Közel-Kelet egyik sarokköve. A segély fokozatos kivezetése új fejezetet nyithat a két ország viszonyában – de ha nem körültekintően történik, a hullámok messze túlcsaphatnak Jeruzsálem és Washington határain.
A szerző Nava Freiber, külpoloitikai elemző. Az írás a Times of Israel hasábjain jelent meg.







