Bihari Ádám újságíró arról számolt be, hogy A misszió című film vetítése utáni beszélgetésről kiviharzott a dokumentumfilm rendezője és producere.
Nyílt Izrael-ellenesség mutatkozott meg egy hazai filmvetítésen: a hétvégén mutatták be a Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál (BIDF) keretében Mike Lerner amerikai filmrendező és producer A misszió című dokumentumfilmjét, amelyről azonban egy kisebb szóváltás után egyszerűen távoztak az alkotók.
Mint arról a beszélgetést levezető Bihari Ádám Facebook-posztjában beszámol,
Még soha nem történt velem olyan, hogy általam moderált beszélgetésről a résztvevők egyszerűen kiviharzanak. Főleg úgy, hogy előtte közlik, az egyetlen megoldás a palesztin-izraeli konfliktusra: ha Izraelt eltörlik a föld színéről.
De mi is történt?
A dokumentumfilm egy brit-iraki ortopéd-sebész, Dr. Mohammed Tahir napjait követi nyomon hónapokon át Gázában, 2024 derekától. A film azt mutatja be, ahogyan az orvos – aki a szervezők szerint „elsősorban embernek, másodsorban pedig muszlimnak tartja magát” – a háború közepén próbál életeket menteni a gázavárosi al-Aksza kórházban és délen, a rafahi Kuvaiti Kórházban.
Bihari „nehéz témának” nevezi a film tárgyát, de éppen ezért tartotta volna nagyon fontosnak, hogy beszéljenek az orvos – és a stáb – megpróbáltatásairól. A beszélgetést a rendezővel, Mike Lernerrel, a producerrel, Martin Herringgel (egyikük sem járt Gázában, a filmet két helyi ápoló forgatta, becsempészett iPhone-okkal) és a Migrációkutató Intézet vezető kutatójával, Safyo Omarral tervezték.
Az újságíró beszámolója szerint „már a mozi előterében feltűnt, hogy valaki fennhangon népirtásról beszél, amit szerinte felmérések által bizonyíthatóan az izraeliek 80 százaléka támogat, bár ettől még ő nem támogatja feltétlenül (!) a Hamasz október 7-i támadásait (‘not necessarily’).
Mint később kiderült, miután bemutatkoztunk, ez a rendező, Mike Lerner volt.”
„1948 óta népirtás zajlik”
Ezután a műsorvezető számára nyilvánvalóvá vált, hogy a rendező és a producer kizárólag Izrael „népirtó aspirációiról” akart beszélni, ráadásul úgy, hogy a filmből ki sem derül, miért volt szükség Izrael gázai háborújára, az október 7-i brutális támadás és progrom meg sincs említve benne.
A film készítői szerint azonban kizárólag egyetlen narratíva alapján lehet csak megértetni a gázai háborút, ez pedig az – mint azt feldúltan közölték -, hogy ott „1948 óta népirtás zajlik”.
Ezután Bihari Ádám szerint „már egyre gyorsabban mentünk a lejtőn, jött Gáza és a náci koncentrációs táborok összehasonlítása, ahol szerintük ugyanaz zajlott, mint most, aztán megtudtuk, hogy október 7-én az izraeli hadsereg gyilkolta le a saját állampolgárait a Hannibál-direktíva alapján, majd a konklúzió:
az egyetlen megoldás, ha Izrael megsemmisül (‘being destroyed’) és egy szekuláris állam épül a helyén”.
A feldúlt Izrael-ellenes alkotók távoztak
Sayfo Omar aztán arról beszélt, hogy jelenleg „egy igazi közel-keleti háború” folyik a térségben, míg 1967-ben reguláris hadseregek álltak szemben egymással. Mint Bihari írja,
Egy ponton a feldúlt alkotók egyszerűen felálltak és néhány keresetlen mondat kíséretében otthagyták a vetítőtermet. Minket és a nézőket. Mivel szinte senki nem ment velük, mi még legalább 20-25 percen át folytattuk a beszélgetést Omarral és a közönséggel, amit ezúton is köszönök.
Ezek szerint Budapestre is beszivárgott az a nyugat-európai filmfesztiválokon és kulturális rendezvényeken tapasztalható jelenség, hogy Izraelről, az izraeli-palesztin konfliktusról kizárólag egyetlen szemszögből szabad beszélni, csak egyetlen narratíva lehet érvényes: az Izrael-gyűlölő, kritikátlanul palesztinpárti, nyíltan történelemhamisító álláspont.






