Grönland, a hatalmas sarkvidéki sziget, amelyet Donald Trump amerikai elnök nyíltan meg akar szerezni, aligha az a hely, ahol az ember zsidókba botlik. Vagy mégis?
A 16. századi zsidó bálnavadászoktól a világ legészakibb minjánján át egészen egy olyan hajóig, amely később az izraeli haditengerészet hadihajójává vált – kevesen ismerik a zsidó jelenlét meglepően hosszú történetét Grönland fagyos északi peremvidékén.
Egy sziget zsinagóga nélkül
A világ legnagyobb szigete több mint kétmillió négyzetkilométeren terül el, a Föld egyik legelszigeteltebb és legszélsőségesebb térsége. Területének mintegy 80 százalékát vastag jégtakaró borítja, lakossága – körülbelül 57 ezer fő – döntően inuit. Szervezett zsidó közösség soha nem létezett a szigeten. És mégis: gleccserek, elfeledett kikötők és katonai bázisok között évszázadok alatt egy kicsi, kitartó és meglepő zsidó történet bontakozott ki.
Grönlandon soha nem épültek állandó zsinagógák. Ennek ellenére zsidó tábori rabbik, katonák, tudósok, egészségügyi dolgozók – sőt még bálnavadászok is – nyomot hagytak a szigeten, bizonyítva, hogy a zsidó identitás, hit és remény a világ peremén is képes fennmaradni.
2025-ben a szigeten tartósan élő egyetlen zsidó Paul Cohen, egy fordító, aki 2001 óta a Narsaq nevű városban él. Cohen és családja turisztikai vállalkozást működtet, nyaralókat adnak bérbe. Elmondása szerint még a világ végén is felbukkannak néha zsidó utazók.
Zsidó bálnavadászok Grönlandon
Vilhjalmur Örn Vilhjálmsson történész kutatásai szerint a zsidó jelenlét Grönlandon valószínűleg már a 16. században megjelent, amikor is a zsidók aktív szerepet vállaltak a holland bálnavadászatban, amelynek hajói a Grönland körüli sarkvidéki vizeken is működtek. Jégmezők, köd és viharos tengerek között ekkor hangozhattak el az első zsidó imák grönlandi földön.
A 20. században Grönland a tudományos kutatás egyik legkegyetlenebb és leginnovatívabb terepévé vált. Az egyik legkiemelkedőbb itt dolgozó tudós Dr. Fritz Loewe volt, a Berlinben született zsidó meteorológus. Loewe 1928-ban csatlakozott Alfred Wegener grönlandi expedíciójához, amely a sziget belső területeinek éghajlatát és jégtakaróját vizsgálta.
A küldetés élet-halál harccá vált. A helyi segítők feladták, így Loewe és társai mínusz 54 Celsius-fokos hidegben voltak kénytelenek egyedül cipelni a felszerelésüket. Loewe súlyos fagyási sérüléseket szenvedett, lábujjai elüszkösödtek, és egy kollégája kénytelen volt azokat ollóval és bicskával amputálni.
Az expedíció vezetőjének halála után Loewe vette át az irányítást, befejezte a méréseket, majd biztonságba vezette a csapatot. 1931-ben családjával és egy német filmes stábbal tért vissza Grönlandra, de Hitler hatalomra jutása véget vetett németországi pályafutásának. Elbocsátották, rövid időre letartóztatták, végül menekülni kényszerült. Később Cambridge-ben tanított, majd Ausztráliában a Melbourne-i Egyetem meteorológiai tanszékének alapítója lett.
„A világ legészakibb minjánja”
A második világháború idején Grönland stratégiai fontosságú támaszponttá vált. Dánia 1940-es német megszállása után Henrik Kauffmann dán követ megállapodást kötött az Egyesült Államokkal, amely felhatalmazta Washingtont a dán sarkvidéki területek védelmére. 1941-ben az amerikai légierő létrehozta a thule-i – később Pituffik – légibázist, ahová több ezer amerikai katona érkezett, köztük szokatlanul sok zsidó.
Itt szerveződött meg az úgynevezett „világ legészakibb minjánja”. William J. Gordon repülős és Mautice Betman közlegény alapította a közösséget, tréfásan B’nai Thule néven. Berlini holokauszttúlélők imádkoztak együtt az amerikai hadseregbe besorozott marokkói zsidó katonákkal – különleges emberi mozaik jött létre az Északi-sark közelében.
Zsidó tábori rabbik jártak végig az úgynevezett Északi Útvonal bázisain, Grönlandon, Izlandon és az Atlanti-óceán északi részén. Tóratekercseket, imakönyveket és kóser élelmiszert vittek magukkal. Pészahra katonai repülőgépek szállították a maceszt, a bort és a hágádát – példa nélküli logisztikai erőfeszítésként.
Az 1950-es években Rita Scheftelowitz, vallásos zsidó ápolónő is Grönlandon élt. Dániában nevelkedett, a holokauszt alatt tanára – az egyik Világ Igaza – mentette meg. 1955-ben önkéntesként érkezett Nyugat-Grönlandra. A kóser étkezés nehéz volt, de nem lehetetlen: főként helyben fogott, kóser halat evett, és télen repülőgéppel kapott utánpótlást. Egy alkalommal édesanyja maceszt küldött neki Dániából.
Grönlandtól az izraeli haditengerészetig
Talán a legmeglepőbb kapcsolat Grönland és a zsidó történelem között az a hajó, amely később az izraeli haditengerészet első egységévé vált. Az eredetileg Northland néven, az amerikai parti őrség számára épített jégtörőt kifejezetten a grönlandi sarkvidéki viszonyokra tervezték. A háború alatt a grönlandi partokat járőrözte, és megakadályozta a náci Németország meteorológiai állomásainak létrehozását.
A háború után a hajót a Hágáná ügynökei vásárolták meg, és Medinat HaJehudim névre keresztelték, majd 1947-ben 2664 holokauszttúlélőt szállítottak vele Izrael földjére. A britek a hajót végül elfogták, az utasokat Ciprusra internálták. Izrael megalakulása után azonban a hajó az izraeli haditengerészet első szolgálatba álló egysége lett, INS Eilat néven részt vett a függetlenségi háborúban.
Grönland hatalmas, fagyos és barátságtalan vidék. Mégis, évszázadokon át zsidó vadászok, tudósok, katonák és álmodozók nyomát viselte magán – emlékeztetve arra, hogy a zsidó történelem nemcsak a megszokott helyszíneken íródott, hanem csendesen és makacsul a világ legtávolabbi vidékein is.
- 14:00
2022. január 14. - 14:002024. december 25.
- 12:00
2026. január 9.
