„Nyugaton iszlamista hódítás megy végbe” – Rawan Osman 2. rész

Rawan Osman népszerű arab influenszer történetének folytatásában kiderül, hogyan küzdötte le a mélyen belé épült előítéleteket, és hogyan vált a zsidó–arab megbékélés egyik legerőteljesebb hangjává.

A libaoni-szír aktivista Szalai Kálmánnak beszélt arról, hogyan szakadt ki a gyűlölet narratívájából, miért gondolja úgy, hogy Európa kulturális egyensúlya veszélyben van, miért tartja a palesztin kultúrában gyökerező erőszakot a béke fő akadályának, és miért hiszi: az Ábrahám-egyezmények valós alternatívát adhatnak az arab világ jövőjének. Végül elárulja azt is, miért szeretne betérni a zsidóságba és miért mondja: „zsidó lelkem van”.

A Rawan Osmannal készült interjú első része itt olvasható.

Európa jövője és a „demokrácia demográfia” törvénye

A beszélgetés elején egy mondattal világít rá a kontinens átalakulására: „A demokrácia demográfia. Ennyi.”

Szerinte ez az egyszerű igazság határozza meg, hogy milyen Európa születik a következő évtizedekben.

Úgy látja, hogy a baloldali politikai tömb és a radikális muszlim közösségek szövetsége nem véletlenszerű, hanem olyan érdekazonosság, amely kulturális változásokhoz vezet.

Rawan gyakorlati példákat hoz arról, hogyan jelenik meg mindez a hétköznapokban: ha egy iskola a muszlim szülők kérésére lemond a sertéshúsról, majd azt kérik, hogy egy „nyolcéves lánynak ne kelljen részt vennie az úszásoktatáson”, az szerinte már nem egyszerű alkalmazkodás, hanem a kulturális normák csendes átrendezése. Úgy fogalmaz: „Ez a kultúra átalakulásának az útja.”

„Nyugaton iszlamista hódítás megy végbe”

Megrázta a világot a Sydney-ben történt hanukai mészárlás, és ez még aktuálisabbá teszi a népszerű békepárti arab influenszer, Rawan Osman gondolatait, aki szerint a migráció és a nyugati indentitásválság mellett súlyos probléma a Nyugat történelmi vaksága arra nézve, hogy bizonyos kulturális minták összeegyeztethetetlenek az itteni értékrenddel.

Rawan világosan különbséget tesz a vallásgyakorlás joga és a társadalmi szövet felbomlása között. Úgy látja, hogy ahogyan a zsidóknak biztosítani kell a kóser élelmiszert és a vallási előírások szerinti vágást, ugyanúgy természetes, hogy a muszlimoknak legyen halal étkezéshez való joguk. A probléma ott kezdődik, amikor „az egész oktatási rendszer vagy törvénykezés” igazodik át egy kisebbség kulturális nyomására. Ez szerinte már félelmet kelt „az európai kisebbségekben”, különösen a zsidó közösségekben, akiknek a holokauszt fájdalmas történelmi öröksége miatt a kontinens ígéretet tett, hogy „soha többé” nem engedi eluralkodni a gyűlöletet.

„Így lettem Hezbollah-támogatóból Izrael-párti békeaktivista” – Rawan Osman 1. rész

Egy libanoni–szíriai származású nő ma azért járja a világot, hogy elmondja: a gyűlölet nem velünk születik.

Az iszlamista terjeszkedés Rawan szemével

A beszélgetés egyik legkeményebb részén Rawan kerek-perec kimondja: „Nyugaton iszlamista hódítás megy végbe.” Nem állítja, hogy minden muszlim ilyen szándékkal érkezik, de szerinte elég, ha egy kisebbség fanatikus célokat követ. Rawan nem a partvonalon kívülről kritizál:

„Olyan emberként mondom ezt, aki tanult iszlám tudományokat, és a muszlim kultúrából származik.”

Rámutat arra a kérdésre is, miért költöznek milliók a muszlim világból a nyugati országokba, miközben „egy nyugati polgár sem költözik Egyiptomba vagy Szíriába”. A válasz szerinte egyszerű: a jogbiztonság, az oktatás és az életminőség olyan értékek, amelyeket a radikális ideológiák még saját közösségeiknek sem tudnak biztosítani.

Rawan szerint a béke fogalmát is újra kell tanulni. „Nem ugyanazt értjük ugyanazon egyszerű kifejezések alatt.” A palesztin és izraeli társadalom közötti együttélés szerinte nem reális cél: „Ez sosem fog megtörténni.” Úgy látja, hogy a palesztin kultúrában az erőszak dicsőítése és a mártíromság eszménye olyan mélyen gyökerezik, hogy nem kompatibilis azzal, amit a vallásos zsidók békének neveznek.

Rawan nem tagadja a háború súlyát: „Nincs bennem öröm, amikor ezt mondom.” De szerinte a Hamasz teljes felszámolása nélkül nincs esély arra, hogy október 7-éhez hasonló támadás ne ismétlődhessen meg.

Köves Sálom: Fontos megértenünk az iszlám gondolkodását!

Mit keresett egy magyar zsidó srác a sivatagban gépfegyverrel és arab szókártyákkal? Az 50 perc friss adásából ez is kiderül!

A palesztin ügy történelmi kontextusa

Külön fejezetet szentel annak, hogyan jött létre a modern palesztin identitás. Elmondja, hogy a „Palesztina” név eredetileg a római tartomány elnevezése volt, a huszadik századi brit mandátum pedig a mai Izrael, Gáza és Ciszjordánia mellett magában foglalta Jordániát is. Hangsúlyozza: a terület 78%-át már megkapták az arabok, és a zsidók elfogadták a kompromisszumot. Az arab vezetés azonban „sok-sok alkalommal” utasította el a felosztást. Rawan nem minősít, hanem egy történelmi tényt tesz le az asztalra: szerinte a palesztin társadalom számára „nem saját állam kell, hanem Izrael helyett akarnak egy államot”.

Mindazonáltal reményt keltő fejleményként értékeli, hogy az Egyesült Arab Emirátusokban a tantervből eltávolították az uszító tartalmakat, ahol ma már „egy zsidó magabiztosan viselheti a kipát, nagyobb biztonságban, mint Párizsban vagy Londonban”. Rawan szerint ez azt jelzi, hogy amikor az arab társadalmak választási lehetőséget kapnak – stabilitást, munkát, fejlődést –, az emberek az életet választják, nem az ideológiát.

A beszélgetés végén Rawan a legszemélyesebb gondolatait osztja meg. Bevallja, hogy halálos fenyegetéseket kap, biztonsági kísérettel kénytelen közlekedni, de mégsem hátrál meg. Azt mondja:

szeretne betérni a zsidóságba és alijázni, mert „amikor az Örökkévaló megmutatta nekem az igazságot és felnyitotta a szememet”, megértette a saját küldetését.

Izraelben többen azt mondták neki, hogy „zsidó lelke van”, ő pedig ezt DNS-teszttel is vizsgálta, amely „zsidó vért” mutatott ki – mizrahi gyökerekkel. A mondat, amellyel zárja gondolatait, egyszerre vallomás és küldetés: „Tartozom nekik azzal, hogy azt mondjam: cionista vagyok, és Dávid-csillag lóg a nyakamban.”