2026 elején Venezuelában drámai események rázták meg a latin-amerikai országot: Nicolás Maduro elnököt és feleségét egy meglepetésszerű amerikai katonai akció során letartóztatták és kivitték az országból, ami politikai vákuumot és nemzetközi feszültséget idézett elő.
Nicolás Maduro hosszú éveken át szorosan együttműködött Havannával, ahol kubai testőrség, titkosrendőrség és tanácsadók segítették a venezuelai elnök rezsimjének stabilizálását és belső biztonságának védelmét. Ebben a szoros szövetségben Kuba biztosította Maduro számára a belső védelmet és információkat – még akkor is, amikor az amerikaiak fokozódó nyomást gyakoroltak rá.
Mégis: a venezuelai hatalom legbelső köreiből érkező árulásnak nagy szerepe volt abban, hogy az amerikai különleges erők még az erős kubai védőháló ellenére is képesek voltak elkapni Madurót.
Egyes források szerint még kubai testőrök között is akadt olyan, aki pénzért információt adott át az amerikaiaknak.
Az amerikai támadás és Maduro elfogása
A Venezuelában zajló események kulcspontja egy nagyszabású, előre hónapokig előkészített amerikai katonai művelet volt, amelyben elit egységek és átfogó légi-tengeri-szárazföldi beavatkozás játszottak szerepet.
Trump elnök bejelentése szerint az akció célja volt a diktátor leválasztása és az amerikaiak érdekeinek védelme, különösen a venezuelai olajipar amerikai érdekeltségeinek visszaszerzése és stabilizálása érdekében.
A támadás során robbanások rázták meg Caracas környékét, Maduro megpróbált elmenekülni, de végül a Delta Force kiszállította őt és feleségét Venezuela területéről.
Politikai vákuum és utódlás
Maduro távozásával az országban hatalmi vákuum keletkezett. A venezuelai alkotmányos tanács Delcy Rodríguez alelnököt nevezte ki ügyvivő elnöknek, hogy fenntartsa az államigazgatás folytonosságát Maduro „kényszerű távollétében”.
Donald Trump ezzel szemben azt hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államok „átmenetileg átveszi Venezuelát”, és biztosítani kívánja a biztonságos politikai átmenetet, miközben védelmet és rendet akar hozni az olajipar és általában a gazdaság számára — még ha a hatalomgyakorlás konkrét formáját nem is részletezte.
