A Hamász október 7-i terrortámadásai ellenére – vagy éppen azokkal dacolva – a gázai határ mentén fekvő izraeli kibucok nemcsak talpra állnak, hanem lassan növekedésnek is indulnak.
Friss izraeli adatok szerint a térségben jelenleg mintegy 65 ezer ember él, ami hozzávetőleg háromezerrel több, mint az október 7-i előtti létszám.
Az október 7-e előtti lakosság több mint 90 százaléka már visszaköltözött a gázai határ menti településekre
Ez a szám jóval többet jelent puszta „visszatérésnél”. Azt mutatja, hogy családok tudatos döntést hoznak:
ott akarják újra felépíteni az életüket, ahol nemrég még házak égtek, közösségek omlottak össze, és ahonnan sokan kényszerültek menekülésre.
A térség újjáépítéséért felelős hatóságok és kormányzati tervezők nem csupán az elszenvedett veszteségek pótlására összpontosítanak, hanem új lakhatási lehetőségek és hosszú távú infrastruktúra kialakítására is – vagyis nemcsak a túlélést, hanem a fejlődés feltételeit igyekeznek megteremteni.
A fellendülés egyik legfontosabb mozgatórugója az evakuált lakosok visszatérése. Kormányzati adatok szerint a háború előtti lakosság több mint 90 százaléka már visszaköltözött a gázai határ menti településekre, miközben több ezer új lakó jelent meg, akik közül sokan Sderotban és környékén találtak új otthonra.
Sderot mára a változás jelképévé vált. Egyes becslések szerint a város lakossága megközelíti a 40 ezer főt, és továbbra is növekvő tendenciát mutat – mindez annak ellenére, hogy évekig rakétatámadások célpontja volt, majd Izrael modern történelmének egyik legsötétebb napját élte át.
A legsúlyosabban érintett kibucokban és mosávokban a visszatérés üteme eltérő, az irány azonban egyértelmű: vissza.
Kerem Shalom, Nahal Oz, Re’im, Sufa és Nir’im azon közösségek közé tartoznak, ahol különösen magas a visszaköltözők aránya, még akkor is, ha az újjáépítés és a megerősített biztonsági intézkedések továbbra is folyamatban vannak.
2033-ra a 120 ezer fős népesség elérése a cél
Egy kevésbé látványos, ám annál jelentősebb demográfiai megerősödés is zajlik a térségben: fiatal izraeliek érkeznek katonai előkészítő akadémiákról, nemzeti szolgálati programokból és különféle szervezett kezdeményezésekből. Jelenlétük nemcsak munkaerőt, hanem energiát és jövőbe vetett hitet is hoz a régióba. Egyes jelentések szerint mintegy ezer fiatal kapcsolódik olyan programokhoz, mint a mechinot, a Nahal-csoportok illetve az egyéves szolgálati projektek.
A folyamat mögött jelentős állami források és tudatos stratégiai tervezés áll. A Tekuma program év végi összefoglalóihoz kapcsolódó jelentések több milliárd sékeles beruházási hullámról számolnak be, és egyértelmű nemzeti célt jelölnek ki: a következő évtizedben megduplázni a gázai határ menti térség lakosságát, és 2033-ra elérni a 120 ezer fős népességet.
A növekvő számok ugyanakkor nem fedik el azt, ami hiányzik: a brutálisan meggyilkolt családokat, elpusztított otthonokat és olyan közösségeket, amelyek soha többé nem lesznek ugyanazok.
A gyarapodás egy olyan térségben zajlik, amely továbbra is folyamatos biztonsági fenyegetések árnyékában él, és ahol a traumák feldolgozása nem oldható meg pusztán költségvetési tételekkel.
Stratégiai és pszichológiai értelemben mindez Izrael válasza a terrorra.
A Hamász célja a határövezet kiürítése és megtörése volt. Az izraeliek ezzel szemben újra benépesítik – sőt bővítik – a térséget, és azt a területet, amelyet a terroristák el akartak népteleníteni, olyan hellyé formálják, amelyet egyre többen tudatosan választanak otthonuknak.
