Izrael döntése, hogy első ENSZ-tagállamként elismeri Szomáliföld Köztársaságát, bátor és morálisan is védhető lépés volt Benjamin Netanyahu kormányától. Szomáliföld ugyanis pontosan az a fajta politikai entitás, amely minden érdemi szempont alapján megérdemelné a nemzetközi elismerést: Afrika egyik legstabilabb térsége, működő állami intézményekkel, saját pénznemmel, hadsereggel és kormányzattal, valamint olyan gazdasággal, amely államközi segélyek nélkül is életképes. Mindemellett nem jelent fenyegetést szomszédaira. Ennek ellenére 1991-es függetlenségének kikiáltása óta eddig egyetlen ENSZ-tagállam sem ismerte el hivatalosan – egészen mostanáig, amikor is Izrael megtette, amit senki más nem.
Érdemes ezt szembeállítani az úgynevezett „**Palesztin Hatóság által képviselt ‘Palesztin Állam’” helyzetével. Ez az állam soha nem létezett a történelemben, és ma sem létezik.
A Palesztin Hatóság – amelyet a nemzetközi közösség a palesztin nép legitim vezetésének tekint – nem rendelkezik működő állami intézményekkel, nincs világosan meghatározott területe, gazdasága pedig szinte teljes mértékben külföldi segélyektől függ.
Ennek ellenére a világ országai sorra ismerik el ezt a jogilag és politikailag is hiányos konstrukciót. Jogosan merül fel a kérdés: nem akadt ki a nemzetközi közösség erkölcsi iránytűje?
Felzúdulás az arab és muszlim világban
Izrael bejelentése után mindössze egy nappal több arab és muszlim ország közös nyilatkozatban ítélte el a döntést. A tiltakozók jelentős része azonban maga sem felel meg a demokratikus minimumoknak: autoriter rezsimekről beszélünk, amelyek közül némelyik még Szomáliföldnél is instabilabb. Szudán és Líbia jelenleg is polgárháború sújtotta államok, míg Szomália közel 35 éve képtelen hatékony kormányzati ellenőrzést gyakorolni saját területe felett.
A közös nyilatkozat azzal vádolta Izraelt, hogy „kirívóan semmibe veszi a nemzetközi jogot”, és hogy döntése „fenyegeti a nemzetközi békét és biztonságot”.
A leginkább abszurd állítás azonban az volt, miszerint Szomáliföld elismerése összefüggne a palesztinok „kényszerkitelepítésének” tervével.
Mit mond a nemzetközi jog?
Ez az érvelés nehezen vehető komolyan. Szomáliföld 1991-ben a nemzetközi jog által is elismert önrendelkezési jogával élve vált ki Szomáliából – ez az elv az ENSZ Alapokmányában is szerepel.
Ráadásul Szomáliföld teljesíti az államiság klasszikus kritériumait: van működő kormánya, meghatározott területe, állandó lakossága, és képes nemzetközi kapcsolatok létesítésére.
Mindezek ellenére Izrael 2025. december 26-i döntéséig egyetlen ENSZ-tag sem volt hajlandó teljes körű diplomáciai kapcsolatot létesíteni vele.
Ezzel szemben a „Palesztin Állam” nem felel meg ezeknek az alapfeltételeknek.
A Palesztin Hatóság még az oszlói megállapodások alapján neki juttatott területek felett sem gyakorol teljes ellenőrzést: Júdeában és Szamáriában ez erősen korlátozott, a Gázai övezetben pedig 2007 óta a Hamász irányít, miután erőszakkal átvette a hatalmat.
Ennek ellenére „Palesztinát” ma 157 ENSZ-tagállam ismeri el. Ez súlyos igazságtalanság, és jogi értelemben is nehezen védhető precedens.
Béke vagy fenyegetés?
Míg a palesztin politikai és fegyveres mozgalom nyíltan Izrael megsemmisítését tűzte zászlajára, Szomáliföld nem kívánja elpusztítani Szomáliát, csupán nem akar annak része lenni.
Fontos különbség, hogy a palesztin nemzeti mozgalom az egyetlen önrendelkezési törekvés a világon, amely egy másik állam felszámolására épül.
A tibetiek nem akarják megsemmisíteni Kínát, a kurdok nem Irak, Szíria, Irán vagy Törökország elpusztítására törekednek, Quebec pedig nem Kanada felszámolását tűzte ki célul. A palesztin vezetés viszont évtizedek óta következetesen Izrael eltörlését hirdeti.
Ennek ellenére a nemzetközi közösség jutalmazza ezt a magatartást diplomáciai elismerésekkel, miközben elfordul egy békés, működő és stabil entitástól, mint Szomáliföld. Ez a logika nehezen érthető.
Nem a palesztinok kitelepítéséről szól
Izrael döntésének semmi köze nincs a palesztinok esetleges kitelepítéséhez Gázából. Nem létezik hiteles izraeli terv a palesztin lakosság Szomáliföldre vagy bárhová máshová történő kényszeráttelepítésére, és ezt maga Szomáliföld is tagadta.
Izrael álláspontja következetesen az volt, hogy a gázai palesztinoknak joguk legyen önként elhagyni az övezetet, ha máshol jobb életet szeretnének – nem pedig az, hogy erre bárkit kényszerítsenek.
Az Egyesült Államok háború utáni gázai tervéhez való izraeli csatlakozás is kifejezetten kizárta a kényszerű kitelepítést.
Stratégiai és biztonsági megfontolások
Szomáliföld elismerése elsősorban Izrael biztonsági és stratégiai érdekeit szolgálja. A térség kulcsfontosságú földrajzi helyen fekszik az Ádeni-öbölben, a Báb el-Mandeb-szoros közelében, szemben Jemennel, ahol az Irán által támogatott húszi terrorszervezet működik. Ezek a csoportok többször támadták már Izraelt, és rendszeresen zaklatják a nemzetközi hajózást.
Szomáliföld potenciális stratégiai támaszpontot jelenthet Izrael számára az iráni és proxyfenyegetésekkel szemben.
Izrael Szomáliföld elismerésével nem sérti a nemzetközi jogot, és nem veszélyezteti a békét. Épp ellenkezőleg: megerősíti az önrendelkezés elvét, és a Ábrahám-megállapodások szellemében a stabilitást és a békét szolgálja. Ezzel szemben a nemzetközi közösség évtizedek óta tartó politikája, amely a palesztin terrorizmust és kormányzati kudarcokat diplomáciai elismeréssel jutalmazza, sokkal inkább aláássa a jogrendet és a regionális békét. Ideje lenne, hogy más országok is kövessék Izrael példáját, és Szomáliföldet megillesse az a diplomáciai státusz, amelyet tényleges teljesítménye alapján kiérdemelt.
A cikk Jason Shvili publicista tollából született és az Israel Hayom hasábjain jelent meg.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.
