Libanonban született, a polgárháború káoszában nőtt fel, gyermekkorában Izrael gyűlöletére nevelték – ma mégis a zsidó állam egyik leghangosabb és legkövetkezetesebb védelmezője a nyugati világban.
Brigitte Gabriel, a libanoni származású amerikai aktivista története nem csupán egy rendkívüli személyes fordulat krónikája, hanem éles tükre annak is, hogyan működik a Közel-Kelet, Izrael, a nyugati média és az iszlám szélsőségesség valósága.
Az izraeli élmény, amely mindent megváltoztatott
Brigitte Gabriel – eredeti nevén Hanaan – mindössze tízéves volt, amikor kitört a libanoni polgárháború. Gyermekkorát bombázások, menedékhelyek és az állandó halálfélelem határozta meg.
„Minden nap arra számítottunk, hogy meghalunk” – idézte fel később. Tizenhárom évesen már nem tervezett jövőt: nem gondolkodott egyetemen vagy karrieren, mert nem hitte, hogy megéri a húszéves kort.
Világnézetét – saját szavai szerint – nem ideológia, hanem a puszta túlélés formálta.
Palesztin és muszlim fegyveresek támadásai során családi házukat lebombázták, ő maga megsebesült, édesanyja pedig súlyos sérüléseket szenvedett. Ez a tragédia azonban egyben sorsfordító pillanatot is hozott. Édesanyját Izraelbe szállították orvosi ellátásra. A safedi Ziv Medical Centerben Gabriel olyasmit tapasztalt, ami gyökeresen szembement mindazzal, amit addig Izraelről hallott. Az izraeli orvosok és ápolók vallási, nemzetiségi és politikai hovatartozástól függetlenül látták el a sebesülteket: muszlimokat, keresztényeket, drúzokat és izraeli katonákat egyaránt.
„Nem politikát láttak, hanem embereket, akik segítségre szorulnak” – emlékezett vissza.
Anyja számára ez életmentő élmény volt. Számára pedig életet megváltoztató volt.
Nem sokkal később családjával civilként is ellátogatott Izraelbe. A Haifában töltött idő mély benyomást tett rá: a rend, a tisztaság, a nők és férfiak közötti egyenlőség, valamint az állam és polgárai közötti kapcsolat mind éles ellentétben állt azzal a Libanonnal, amelyet a háború rombolt szét.
Libanoni menekültből aktivista
Brigitte Gabriel később az Egyesült Államokban telepedett le. A 2001. szeptember 11-i terrortámadások után hozta létre az ACT for America nevű szervezetet, amely az iszlám szélsőségesség elleni fellépést és a nyugati társadalmak védelmét tűzte zászlajára. Azóta az amerikai közélet egyik legbefolyásosabb aktivistájává vált ezen a területen: részt vesz jogalkotási folyamatokban, kongresszusi meghallgatásokon, valamint országos kampányokban. Miközben sokan a politikai korrektség mögé rejtőznek, Gabriel következetesen kimondja azt, amit szerinte mások nem mernek:
Izrael a szabadság egyik utolsó bástyája a Közel-Keleten, és nemcsak önmagát, hanem a nyugati civilizációt is védi.
A Hamász 2023. október 7-i mészárlása újra felszakította benne a gyermekkori traumákat. Napokig sokkban volt, majd úgy döntött, nem hallgathat tovább. Videókat kezdett közzétenni, egymást érték az interjúk, és rövid idő alatt emberek millióihoz jutott el az üzenete. Meggyőződése szerint Izrael nemcsak katonai, hanem kommunikációs háborút is vív – és az utóbbiban jelenleg komoly hátrányban van.
Úgy látja, a nyugati közvélemény könnyen Izrael ellen fordul, mert az érzelmek felülírják a tényeket.
Miközben Izrael jogi és történelmi érvekkel magyarázza önvédelmét, ellenfelei a szenvedés képeivel és leegyszerűsítő narratívákkal operálnak.
Ebben a médiakörnyezetben – különösen a közösségi platformokon – az igazság lassabban terjed, mint a propaganda.
„Így neveltek: állj a jó oldalára, és harcolj a gonosz ellen”
Gabriel szerint a Nyugat egyik legsúlyosabb tévedése, hogy nem hajlandó terroristának nevezni a terroristákat. Az iszlám szélsőséges ideológiát nem elszigetelt jelenségnek, hanem egységes világnézetnek látja, amelynek célja a nem muszlimok alávetése. Meggyőződése szerint Izrael pontosan ezt az ideológiát tartja fel a Közel-Keleten – és ezzel nemcsak önmagát, hanem a Nyugatot is védi, időt és biztonságot nyerve számára.
Élesen bírálja a multikulturalizmust, amikor az kulturális relativizmussá válik, és feladja a zsidó–keresztény értékeket. A bevándorlás kérdésében szelektivitást és valódi asszimilációt sürget, figyelmeztetve: Európa túl sokáig tagadta a problémát, és most ennek az árát fizeti.
Izrael melletti kiállása miatt Gabriel elveszítette kapcsolatát a libanoni közösségével, nem térhet vissza szülőhazájába, és rendszeres halálos fenyegetésekkel él együtt.
Mégsem hátrál meg. „Újra megtenném” – mondja. – „Így neveltek: állj a jó oldalára, és harcolj a gonosz ellen.” Üzenete az izraelieknek egyszerű és egyértelmű: nincsenek egyedül. Lehet, hogy kevesen vannak azok, akik hajlandók kimondani az igazságot és megfizetni az árát – de léteznek. És amíg léteznek, Izrael nincs magára hagyva.
Ezt a cikket szerkesztőségünk a sábát beállta előtt készítette és előre időzítve jelent meg az oldalon.
- 12:41
2019. december 10. - 16:42
2025. május 26. - 18:272020. december 17.
