Leon de Winter holland regényíró és publicista véleménycikkében azt állítja: a holland közmédia hamis kulturális érvekkel próbálja igazolni Hollandia Izrael miatti visszalépését az Eurovíziótól, miközben a döntés hátterében valójában egy régi, baljós európai reflex működik – a zsidó állam kiközösítése.
Úgy tűnik, az „ártatlan” holland nézőket meg kell óvni attól, hogy az Eurovízión a „gonosz izraeli lélek” megfertőzze őket – legalábbis erre utal az AVROTROS holland műsorszolgáltató abszurd döntése, miszerint Hollandia 2026-ban nem vesz részt a versenyen, pusztán azért, mert Izrael is ott lesz.
A „kultúra tisztasága” mint ürügy
A magyarázatok ismerősen csengenek: Gáza szenved, Izrael korlátozza a sajtót, az izraeli művészeket pedig állítólag „túlzottan” támogatták korábban. A valódi ok azonban jóval mélyebb és jóval nyugtalanítóbb – Európában újra felszínre tört valami régi és sötét reflex.
Európát sok minden teszi azzá, ami: könyvtárak, katedrálisok, múzeumok, színházak –, és persze ott van az Eurovízió is a maga harsány csillogásával és kaotikus látványvilágával. Egy esemény, ahol elvileg a kontinens népei együtt élvezhetik a kulturális sokszínűség örömét.
Az AVROTROS most mégis azt hirdeti, hogy „a kultúra szeretete hozza össze a holland embereket” – feltéve, hogy ez a kultúra semmilyen módon nem érinti Izraelt.
Mert szerintük, ha egy holland énekes ugyanazon a színpadon állna egy izraeli előadóval, az már „meggyalázná a kultúrát”. A holland közönséget tehát meg kell óvni ettől a vélt „szennyeződéstől”.
Ez a fajta retorika veszélyesen ismerős Európa történelméből.
A képmutatás mélysége
A holland tiltakozás Izrael részvétele ellen úgy tesz, mintha 2023. október 7-e meg sem történt volna. Mintha nem gyilkoltak volna le egy zenei fesztiválon táncoló fiatalokat – művészeket, előadókat. Mintha nem hurcoltak volna el és nem végeztek volna ki brutálisan LGBTQ+ résztvevőket mindazon „haladó” értékek nevében, amelyeket Európa ma már szinte vallásos áhítattal ünnepel.
A Nova Fesztivál áldozatairól az Eurovízió – a világ legnagyobb dalversenye – még megemlékezést sem tartott.
Ez aligha véletlen. A holland „szakértői zsűrik” évek óta alig adnak pontot Izraelnek, miközben a közönség rendszeresen a maximális pontszámmal jutalmazza a zsidó államot. A zsűrik elfogultsága így már nem pusztán esztétikai kérdés, hanem súlyos morális ellentmondássá válik.
A propaganda Hollandiában is működik
A Hamász és Katar narratívája kifogástalanul utat tört az európai médiában – Hollandia pedig különösen fogékonynak bizonyult erre.
A leegyszerűsített történet így szól: Gáza az áldozat, Izrael az agresszor, a terrorizmus oka Izrael, és a palesztin civil áldozatokért is Izrael a felelős.
Arról viszont egy árva szó sem esik, hogy Gáza azért szenved, mert október 7-én saját lakónegyedeiből indítottak népirtó támadást, illetve arról sem, hogy a Hamász a „védekezés” jelszavával alagutakba húzódik, miközben a civileket magukra hagyja meghalni.
A holland közmédia – amely adófizetői pénzből működteti saját, ízléstelen cirkuszát – készségesen és azonnal felmondta a megszokott mantrákat.
Az Eurovíziós bojkott azt üzeni, hogy Európa kulturális tere nem lehet közös Izraellel
Az Izrael elleni Eurovíziós bojkott nem kulturális, nem politikai, és nem is valódi morális állásfoglalás; sokkal inkább a történelmi érzék elvesztését, a terror relativizálását és egy baljósan ismerős európai ösztön – a zsidók kiközösítésének reflexe – újjáéledését jelzi.
A holland közszolgálati média most azt üzeni, hogy Európa kulturális tere nem lehet közös Izraellel. Ez a döntés pedig kísértetiesen rímel a kontinens legsötétebb hagyományaira.
Mindezt pedig éppen Európa teszi, amely nap mint nap saját erkölcsi felsőbbrendűségét hirdeti.
Ezt a cikket szerkesztőségünk a sábát beállta előtt készítette és előre időzítve jelent meg az oldalon.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.
- 15:42
2020. március 18. - 07:34
2025. december 11. - 16:002019. szeptember 16.
